Beethoven IX. (d-moll) szimfónia — Kórusszimfónia op.125: Óda az örömhöz

Beethoven IX. (d-moll) Kórusszimfónia op.125 — az Örömóda felemelő remekműve: kórus, szólisták és örök dallam az emberiség egységéről.

Ludwig van Beethoven d-moll 9. szimfóniája op 125 (Kórusszimfónia) a zenetörténet egyik legismertebb és legtöbbet játszott műve. Szokatlan formanyelvével és ünnepélyes üzenetével hamar ikonikus alkotássá vált: benne találkozik a nagy szimfonikus hagyomány és az emberiséghez szóló költői gondolat.

Mi teszi különlegessé?

A szimfónia egy zenekari mű, de a teljesen egyedülálló jellegét az adja, hogy az utolsó tételben szólista-énekesek és egy kórus is részt vesznek: négy szólista (szoprán, alt, tenor és basszus) és kórus. Ez az oka annak, hogy a művet gyakran nevezik "kórusszimfóniának" (a "choral" szó kórusra utal). A darab időtartama általában több mint egy óra, ami a maga korában és formanyelvében is különlegesnek számított.

Felépítés és zenei jellemzők

A szimfónia négy tételből áll. Az első tétel formai szempontból szonátaformájú és energikus, drámai karakterű. A második tétel a szokásos sorrenddel ellentétben scherzo jellegű (scherzo), lendületes és ritmikailag bonyolult, míg a harmadik tétel a lassú, lírai rész: egy téma és variációk sorozata, amely érzelmi békét és elmélkedést kínál. Az utolsó tétel egyfajta drámai epilógusként szolgál: Beethoven itt dolgozza fel a nemrég megjelent költő, Friedrich Schiller egyik versét, az Ode an die Freude-t (magyarul: Óda az örömhöz), amely a békére és az emberi testvériségre szóló erős üzenetet fogalmaz meg.

Az utolsó tétel fő dallama — a "Freude, schöne Götterfunken, Tochter aus Elysium" — a világ egyik legismertebb dallama. Emellett egyszerűsége miatt sokan tanítják kezdő zenészeknek: a dallam első része csak öt hangot használ (C, D, E, F, G), és amikor először felhangzik a műben, azt a csellók és a nagybőgők adják elő.

Orkesztráció és előadói erőforrások

Beethoven gazdag, kiterjesztett zenekari apparátust használ: vonósok, fafúvósok, rézfúvósok, ütősök és különleges kiegészítők (például trombiták, kürtök, harsonák), valamint a szólisták és kórus. Az ilyen kombináció lehetővé teszi a mű rendkívüli dinamizmusát és drámai színgazdagságát. A kórus és a szólisták bevonása a szimfonikus formába addig példa nélkülinek számított, és új távlatokat nyitott a műfaj számára.

Történet és ősbemutató

Beethoven hosszú időn át foglalkozott Schiller versével, és már fiatalabb korától vonzotta annak eszmei tartalma. A szimfónia első két tételét 1817-ben kezdte el írni. 1822-ben úgy döntött, hogy a szimfóniában felhasználja Schiller versét. A mű nagy részét 1823-ban komponálta, és végül 1824-ben fejezte be.

Az első nyilvános előadás 1824. május 7-én volt Bécsben, a Theater am Kärntnertorban; az eseményen maga Beethoven vezényelt. A bemutató híres anekdotája, hogy a komponista már jó ideje súlyos halláskárosodással küzdött, ezért a tapsot nem hallotta — csak miután a szólisták egyike, a történet szerint Caroline Unger, megfordította, látta a közönség lelkes tapsát. Az ősbemutatón fellépő szólisták között történelmi feljegyzések szerint szerepeltek korabeli ismert művészek (például Henriette Sontag, Caroline Unger, Anton Haizinger és Joseph Seipelt), de az előadók pontos listája forrásonként változhat.

Üzenet, hatás és örökség

A Schiller-verssel közös utolsó tétel univerzális üzenetet közvetít: az emberi testvériség, a béke és a közös öröm eszméjét. Éppen ezért a mű szimbolikus szerepet tölt be a kultúrtörténetben. Az Örömódát 1972-ben Európa "nemzeti himnuszává" választották (a Council of Europe döntése), és később az Európai Unió is hivatalosan átvette. A hivatalos, hangszeres átdolgozást Herbert von Karajan készítette, amelyet széles körben használnak az európai himnusz változataként. A mű dallama számos politikai és kulturális eseményen felcsendült a XX–XXI. század folyamán, így a darab hatása túlmutat a koncerttermeken.

Az előadások és a felvételek

A Beethovenvon IX. ma is a repertoár egyik alappillére: rendszeresen játsszák nagy zenekarok és kórusok, különleges alkalmakkor gyakran világszerte közösségi és ünnepi keretek között is előadják. Számtalan felvétel és lemezváltozat létezik, amelyek közül sok neves karmester és zenekar tolmácsolásában vált klasszikussá.

Rövid összefoglalás

• Mű: Beethoven IX. (d-moll) szimfónia, op. 125
• Szerző: Ludwig van Beethoven
• Formája: négy tétel, kórusszal és szólistákkal a zárótételben
• Üzenete: az emberi testvériség és öröm ünneplése (Schiller: Óda az örömhöz)
• Ősbemutató: 1824. május (Bécs), Beethoven vezényletével
• Hagyaték: az Örömóda dallama Európa himnuszává vált, és a mű a zenetörténet egyik legfontosabb alkotása maradt.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a 9. d-moll szimfónia, op. 125?

K: Mit jelent a "kórus" kifejezés?

K: Milyen verset használt Beethoven a szimfóniájához?

K: Milyen hosszú ez a szimfónia?

K: Milyen formájú az első tétel?

Keresés betűvel