Az African Sanctus egy zenei kompozíció David Fanshawe részére írt kórusra, szólistákra, zenekarra és magnószalagra. A mű 1972-ben készült, és azóta Fanshawe legismertebb alkotásává vált.

Háttér

African Sanctus megszületését az inspirálta, hogy Fanshawe 1969 és 1973 között végigutazta a Nílus folyót felfelé, és útja során számos afrikai közösség hagyományos zenéjét rögzítette hordozható felvevőkészülékkel. Utazásának útvonala – amely egyes leírások szerint egy kereszt alakját formázta – számára vallási, spirituális szimbolikával bírt. A felvételeken gyakran olyan helyi énekesek és zenészek hallhatók, akiket korábban még nem rögzítettek, így a hanganyag etnográfiai értéke is jelentős.

Felépítés és előadás

A mű különlegessége, hogy a hagyományos latin keresztény latin mise bizonyos részeit élő kórus és szólisták éneklik, miközben a megszerzett afrikai felvételek a magnószalagról megszólalnak. Ezzel a megoldással Fanshawe egy párbeszédet hoz létre a nyugati liturgikus zene és az afrikai népzenei hagyományok között: a kórus és az orchestra a keresztény mise szövegét adja elő, míg a lejátszott anyag autentikus terepfelvételeket illeszt a kompozícióba.

Források és felvételek

  • A felvételek Egyiptomból, Szudánból, Ugandából és Kenyából származnak.
  • Many of these recordings captured musical styles, instruments and vocal techniques that had rarely — or never — been preserved on tape before Fanshawe’s visits, giving the piece a documentary as well as an artistic dimension.

Bemutatás és dokumentáció

Az alkotás eredeti címe African Revelations volt, de később African Sanctusra változtatták. A darabot először 1972 júliusában adta elő Londonban a Saltarello Kórus; később, az ENSZ napján a BBC rádió is műsorára tűzte. A mű elkészítését és Fanshawe afrikai útját később dokumentumfilm is bemutatta (a film a komponálás és a terepfelvételek készítésének folyamatát mutatja be), így a hallgatóság több oldalról is megismerhette a mű keletkezését.

Fogadtatás és örökség

African Sanctus jelentős sikert aratott, és hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati közönség nagyobb figyelmet fordítson az afrikai népzenére. Sokak számára a kompozíció új megvilágításba helyezte azt a lehetőséget, hogy a különböző zenei hagyományok kölcsönhatásba léphetnek egy kórusmű keretében. Emellett a mű edukatív és etnográfiai értéke is számottevő, hiszen több helyi hangfelvétel az enyészetből megmentettnek tekinthető.

Etikai kérdések

A darab bemutatása és a terepfelvételek felhasználása idővel etikai vitákat is felvetett: felmerült a kérdés, hogyan kell bánni a gyűjtött anyagokkal, milyen módon történik a közreműködők tájékoztatása és kompenzálása, és hogyan viszonyul a „nyugati komponista” szerepe az afrikai közösségek zenei hagyományaihoz. Ezek a diskurzusok fontos részét képezik Fanshawe örökségének vizsgálatának a mai napig.

Összegzés

African Sanctus maradandó alkotásként szerepel a 20. századi zenei irodalomban: egyszerre dokumentum, liturgikus ihletésű kompozíció és kísérlet a kultúrák közötti zenei párbeszédre. David Fanshawe munkája új közönségeket nyitott meg az afrikai zenei hagyományok előtt, ugyanakkor a darab kapcsán felmerülő etikai kérdések továbbra is élénk szakmai és közéleti viták tárgyai.