Muhammad Yunus bangladesi bankár és közgazdász 1940. június 28-án született. Közgazdászprofesszor volt, és a mikrohitelezés terén végzett munkájáról híres. A mikrohitel a kis összegű kölcsönök nyújtásának elnevezése. Ezeket a hiteleket nagyon kevés pénzzel rendelkező embereknek adják. A legtöbb bank nem ad mikrohitelt. Yunus alapította a Grameen Bankot. 2006-ban Yunus és a bank együtt kapta meg a Nobel-békedíjat "az alulról jövő gazdasági és társadalmi fejlődés megteremtésére tett erőfeszítéseikért". Maga Yunus számos más nemzeti és nemzetközi díjat kapott. Kiadta a Szegények bankárja című könyvet, és segített a Grameen Alapítvány létrehozásában. 2007-ben Yunus azt tervezte, hogy Nagorik Shakti ("Polgári hatalom") néven politikai csoportot indít Bangladesben, de úgy döntött, hogy nem indítja el ezt a csoportot. A Global Elders egyik alapító tagja.

Korai élet és tanulmányok

Yunus a mai Banglades területén született, és tanulmányait helyi iskolákban kezdte. Egyetemi diplomát a Dhaka (Dacca) Egyetemen szerzett, majd ösztöndíjjal a Vanderbilt Egyetemen (USA) folytatta doktori tanulmányait, ahol közgazdaságtanból PhD fokozatot szerzett. Hazatérése után egyetemi tanárként dolgozott, többek között a Chittagong-i egyetemen, és kutatói munkája során ismerkedett meg a vidék gazdasági nehézségeivel.

Grameen Bank és a mikrohitelezés

Yunus a 1970-es években kezdett kísérletezni kis összegű kölcsönök nyújtásával vidéki családoknak. Célja az volt, hogy lehetőséget adjon a legszegényebbeknek, akik nem rendelkeznek a hagyományos bankok által megkövetelt fedezettel vagy biztosítékkal. Az általa kidolgozott modell alapelvei közé tartozik:

  • kis összegek (mikrohitelek) nyújtása
  • csoportalapon szervezett hitelnyújtás, ahol a tagok kölcsönösen támogatják egymást
  • főként nők támogatása, mert a tapasztalatok szerint ők nagyobb valószínűséggel fordítják a hitelt családjuk javára
  • nincsenek hagyományos fedezetek; a közösségi bizalom és a folyamatos kapcsolat a hitelbírálat alapja

Az eredeti kísérletből idővel megszületett a Grameen Bank, amely hivatalosan is szervezett intézménnyé vált. A Grameen-modell hatása túlmutat a pénzügyi szolgáltatáson: sok helyen a mikrohitelek egész társadalmi-programokat indítottak el (egészségügy, oktatás, vállalkozásfejlesztés).

Nobel-békedíj és más tevékenységek

2006-ban Yunus és a Grameen Bank megkapta a Nobel-békedíjat, elismerve azokat az erőfeszítéseket, amelyek a gazdasági lehetőségek kiterjesztésével próbálják elősegíteni a társadalmi békét és fejlődést. Yunus több könyvet is írt, legismertebb műve a magyarul Szegények bankárja címen megjelent életrajzi és szakmai beszámoló. Emellett létrejött a Grameen Alapítvány is, amelynek célja a mikrohitelezés és kapcsolódó fejlesztési programok támogatása nemzetközi szinten.

Koncepciók és újítások

Yunus nagy hatással volt a "social business" (társadalmi vállalkozás) elgondolásának népszerűsítésére: olyan üzleti modellekre hívta fel a figyelmet, amelyek elsődleges célja társadalmi probléma megoldása, nem pedig a hagyományos profitmaximalizálás. Több, a Grameen-családhoz tartozó vállalkozás jött létre e szemlélet alapján, például telekommunikációs és élelmiszeripari kezdeményezések.

Kritika és viták

Bár Yunus munkáját világszerte dicsérték, a mikrohitelezés és a Grameen-modell kritikát is kapott. A kritikusok rámutattak többek között a magas kamatok, a túlzott eladósodás lehetőségére, illetve arra, hogy a rövid távú hitelek nem mindig vezetnek tartós jövedelemnövekedéshez. Emellett a Grameen Bank egyes belső ügyei és kormányzati intézkedések Bangladesben vitákat váltottak ki, amelyek a szervezet függetlenségét és működési gyakorlatát is érintették. Mindezek ellenére a mikrohitelezés számos helyen hozzájárult a szegénység elleni küzdelem új eszközeinek kialakulásához.

Politikai aktivitás és nemzetközi együttműködés

2007-ben Yunus tervei között szerepelt egy Nagorik Shakti nevű politikai kezdeményezés megalapítása Bangladesben, de végül nem indította útjára a pártot. Nemzetközi színtéren tagja és alapítója volt több civil kezdeményezésnek; emellett részt vett olyan globális fórumokon, amelyek a fenntarthatóságról, a fejlesztésről és a társadalmi vállalkozásokról szóltak. Yunus egyike volt annak a 20 Nobel-díjasnak, akik 2011. május 18-án Stockholmban aláírták a globális fenntarthatóságról szóló "stockholmi memorandumot".

Örökség

Yunus munkássága jelentős hatást gyakorolt a nemzetközi fejlesztéspolitikára és a közgazdasági gondolkodásra. A mikrohitelezés és a társadalmi vállalkozások ma már a szegénység elleni küzdelem egyik fontos eszközének számítanak, és több országban adaptálták a Grameen-elveket. Ugyanakkor munkája emlékeztet arra is, hogy a fejlesztési programok folyamatos értékelést és finomhangolást igényelnek, hogy valódi és tartós előnyöket biztosítsanak a rászorulóknak.