Mary Robinson — Írország első női elnöke és ENSZ emberi jogi főbiztosa

Mary Robinson Mary Therese Winifred Bourke néven született 1944-ben a Mayo megyei Ballinában, két orvos lányaként. A Bourke család a tizenharmadik század óta Mayóban él. Egyik felmenőjük a Mayo-beli Ír Nemzeti Földi Liga és az Ír Köztársasági Testvériség egyik vezető aktivistája volt; nagybátyját, Sir Paget John Bourke-ot II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, miután a gyarmati szolgálatban bíróként dolgozott; míg egy másik rokonuk római katolikus apáca volt.

Robinson engedélyt kapott az akkori dublini érsektől, John Charles McQuaidtől, hogy a dublini Trinity College-ban (TCD) tanulhasson; abban az időben a római katolikusoknak az egyházi szabályok szerint tilos volt a TCD-ben tanulniuk különleges engedély, úgynevezett dispensáció nélkül. A TCD egykor nem engedte meg, hogy katolikusok tanuljanak. Húszéves korában kinevezték a főiskola jogászprofesszorává.

1969-ben a Trinity College három tagjának egyikévé választották a Seanad Éireann-ban.

Harcolt:

• a nők esküdteknek való jogáért,
• hogy a nők a házasságkötés után is a közszolgálatban maradhassanak,
• a fogamzásgátlás legális elérhetőségéért.

Több szenátusi/öreachtasi bizottságban is részt vett:

• Másodlagos EK-jogalkotási vegyes bizottság (1973-1989)
• A Szociális Ügyek Albizottságának elnöke (1977-1987).
• Jogi Bizottságának elnöke (1987-1989)
• Házassági bomlással foglalkozó vegyes bizottság (1983-1985)

1982-ben a Munkáspárt koalíciós kormányt alakított a Fine Gael párttal. Sokan arra számítottak, hogy Robinson lesz a főügyész, de a Munkáspárt vezetője ehelyett egy ismeretlen, új vezető jogtanácsost, John Rogers-t választott. Nem sokkal később Robinson kilépett a pártból, tiltakozásul az angol-ír megállapodás ellen, szerinte az észak-írországi unionista politikusokkal kellett volna konzultálni a megállapodás részeként.

Robinson úgy döntött, hogy 1989-ben nem pályázik a szenátusi újraválasztásra. Egy évvel később beleegyezett, hogy ő legyen az első munkáspárti elnökjelölt és az első női jelölt az 1945 óta mindössze második olyan elnökválasztáson, amelyen három jelölt indult.

Más pártok jelöltjei

A fő ellenzéki párt, a Fine Gael nem volt jól szervezett. Arra játszottak, hogy a volt kormányfő, Garret FitzGerald indul a jelöltjükként (de két éve nemet mondott), majd felkérték Peter Barryt, aki korábban hajlandó volt indulni, de elfogyott a türelme, és már nem érdekelte. A párt harmadik választása az egykori polgárjogi harcos Austin Currie volt, aki új TD volt, és 1973-1974 között Brian Faulkner észak-írországi hatalommegosztó végrehajtó testületének volt minisztere.

A Fianna Fáil Brian Lenihan Tánaiste-et és védelmi minisztert választotta. Lenihan népszerű volt, és széles körben humorosnak és intelligensnek tartották. Robinsonhoz hasonlóan ő is liberális politikai reformokat hajtott végre. Az 1960-as években például eltörölte a cenzúrát. Szinte biztosra vették, hogy megnyeri az elnökséget. Az egyetlen kérdés az volt, hogy Robinson legyőzi-e Currie-t és második lesz-e.

Charles Haughey, a Fianna Fáil kormányfője azonban nem volt népszerű, és a Munkáspárt vezetője, Dick Spring egyre népszerűbb volt.

A kampány során az emberek rájöttek, hogy amit Lenihan a barátainak négyszemközt mondott, azt bizonyítja, hogy a nyilvánosság előtt hazudott a Dáil Éireann 1982-es feloszlatásáról.

Lenihan tagadta, hogy nyomást gyakorolt volna az elnökre, de aztán előkerült egy hangfelvétel egy olyan interjúról, amelyet előző májusban adott egy posztgraduális hallgatónak, és amelyen arról beszélt, hogy megpróbált nyomást gyakorolni. Lenihan azt állította, hogy "érett emlékezet szerint" nem gyakorolt nyomást az elnökre, és hogy a hallgatóval folytatott interjúja során félreérthető volt. A kormány azonban bukással fenyegetőzött az ügy miatt.

Lenihan Tánaiste és a védelmi miniszteri tisztségéből elbocsátották.

Lenihan még így is megnyerte az első számolást. Az egyszeri átvihető szavazatok rendszerében Austin Currie kiesett, és a második választásra leadott szavazatokat számolták meg. A legtöbbet Robinsonra adták. Lenihan lett a Fianna Fáil első olyan elnökjelöltje a hivatal történetében, aki elveszítette az elnökválasztást. Robinson lett most az elnök.

Robinson népszerű elnök volt, 2002-ben bekövetkezett halála előtt Brian Lenihan azt mondta, hogy jobb elnök volt, mint amilyen ő valaha is lehetett volna. Gyakran látogatott Nagy-Britanniába, és ő volt az első ír elnök, aki meglátogatta II. Erzsébet királynőt a Buckingham-palotában. Üdvözölte a magas rangú brit királyi családtagok látogatásait, különösen a walesi herceg látogatását Áras an Uachtaráinban. Egy belfasti útja során találkozott a helyi parlamenti képviselővel, Gerry Adamsszel, a Sinn Féin elnökével. Dick Spring külügyminiszter, aki a Munkáspárt vezetője volt, bizalmasan azt tanácsolta neki, hogy ne találkozzon Adamsszel. A kormány azonban hivatalosan nem tanácsolta neki, hogy ne találkozzon vele, ezért úgy érezte, hogy helytelen lenne,ha látogatása során nem találkozna a helyi képviselővel, és nyilvánosan lefényképezték, amint kezet fog vele. Különböző észak-írországi látogatásai során valójában rendszeresen találkozott minden párt politikusával, köztük David Trimble-vel az Ulster Unionista Pártból és John Hume-mal a Szociáldemokrata és Munkáspártból.

Charles Haughey meghalt, nem szerette őt, még azt is megakadályozta, hogy a fontos BBC Dimbleby-előadást tartsa. Haughey utódai Taoiseachként, Albert Reynolds (Fianna Fáil: 1992-94), John Bruton (Fine Gael: 1994-97) és Bertie Ahern (Fianna Fáil:1997- ) soha nem titkolták, hogy csodálták munkásságát. Bruton és Ahern is megpróbálta elérni, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztosa legyen.

Robinson 1997. szeptember 12-én lett az ENSZ emberi jogi főbiztosa, miután az ír politikai pártok jóváhagyásával néhány héttel korábban lemondott az elnökségről, hogy elfoglalhassa a posztot. Újsághírek szerint Kofi Annan, az ENSZ főtitkára kérte fel, hogy nyilvános kampányt folytasson.

Robinson volt az első emberi jogi főbiztos, aki 1998-ban Tibetbe látogatott. Hivatali ideje alatt bírálta a nem uniós bevándorlókra vonatkozó ír engedélyezési rendszert, és bírálta az Egyesült Államok halálbüntetés alkalmazását. Bár eredetileg egyetlen négyéves ciklusra jelentette be, Annan fellebbezését követően egy évvel meghosszabbította a megbízatását, így főtitkárként elnökölhetett a rasszizmus, faji megkülönböztetés, idegengyűlölet és az ehhez kapcsolódó intolerancia elleni 2001-es világkonferencián a dél-afrikai Durbanben. Robinson főbiztosi megbízatása 2002-ben ért véget.

Robinson asszony a Dublini Egyetem huszonnegyedik, és egyben első női kancellárja.

2007. július 18-án a dél-afrikai Johannesburgban Nelson Mandela, felesége, Graça Machel és Desmond Tutu összehívta a világ vezetőinek egy csoportját, hogy bölcsességükkel, független vezetői képességükkel és őszinteségükkel hozzájáruljanak a világ legnehezebb problémáinak megoldásához. Nelson Mandela a 89. születésnapján tartott beszédében jelentette be az új csoport, a The Elders megalakulását.

Tutu érsek lesz a Vének elnöke. A csoport alapító tagjai közé tartozik még Graça Machel, Kofi Annan, Ela Bhatt, Gro Harlem Brundtland, Jimmy Carter, Li Zhaoxing, Mary Robinson és Muhammad Yunus.

A The Elders független finanszírozója az alapítók egy csoportja, köztük Richard Branson, Peter Gabriel, Ray Chambers, Michael Chambers, a Bridgeway Alapítvány, Pam Omidyar, Humanity United, Amy Robbins, Shashi Ruia, Dick Tarlow és az Egyesült Nemzetek Alapítványa.

Elnökként két nagyon fontos törvényjavaslatot írt alá, amelyekért politikai pályafutása során végig küzdött.

1. Törvényjavaslat a fogamzásgátlók hozzáférhetőségére vonatkozó törvény teljes liberalizációjáról,
2. A homoszexualitást teljes mértékben dekriminalizáló törvény, amely Nagy-Britanniától és a világ nagy részétől eltérően abban az időben teljesen egyenlő beleegyezési korhatárt írt elő, és a heteroszexuálisokat és a homoszexuálisokat egyformán kezelte. 2006. november 6-9. között pedig részt vett a Yogyakartai Alapelvek nemzetközi találkozóján Indonéziában.