Kr. u. 69 — A négy császár éve: Galba, Otho, Vitellius, Vespasianus
Kr. u. 69: a négy császár drámai éve — Galba, Otho, Vitellius, Vespasianus felemelkedése és bukása, polgárháború, politikai káosz és a Flavius-dinasztia születése.
A négy császár éve a Római Birodalom történetében Kr. u. 69 volt: egy olyan, gyors és kaotikus hatalomváltásokkal teli év, amikor négy különböző uralkodó került rövid időre a császári trónra. A négy császár Galba, Otho, Vitellius és Vespasianus voltak.
Előzmények és okok
Néró 68-ban bekövetkezett öngyilkossága után a birodalom politikai rendszere megrendült. A Julio–Claudia-ház nőttelenül ért véget, és a hatalom vákuuma gyorsan versengéshez vezetett. A katonai lojalitás, a hadsereg juttatásai (donativum), valamint a provinciákban állomásozó légiók parancsnokainak befolyása döntő szerepet játszott abban, hogy ki lett császár. Az események sorát súlyosbította a szenátus és a praetoriánus gárda viszonya, továbbá a provinciális és katonai elégedetlenség.
A gyors eseménysor — rövid idővonal
- 68 júniusában Néró halála után Galba került hatalomra, de uralma rövid és népszerűtlen volt.
- 69 januárjában Otho puccsal bitorolta el a hatalmat Galbától.
- 69 áprilisában a Rajna menti légiók Vitellius-t kiáltották ki császárrá; a Vitellius és Otho közti fegyveres összecsapások Otho vereségéhez és öngyilkosságához vezettek.
- 69 közepétől Vespasianus, akit a keleti légiók a zsidó háború alatt császárnak kiáltottak ki, támogatást szerzett, és szövetséges hadvezérek vezette seregek legyőzték Vitellius erőit; így Vespasianus lépett végül trónra, ezzel kezdődött a Flavius-dinasztia.
A négy császár rövid bemutatása
- Galba: Néró bukása után szenátusi támogatással emelkedett hatalomra, de takarékossági intézkedései, a donativum megtagadása és a rossz politikai döntések hamar ellenségeket szereztek számára. A praetoriánus gárda és a pártviszály végül meggyilkoltatta.
- Otho: Galba meggyilkolása után rövid ideig uralkodott. Otho támogatóit és az itáliai törzseket maga mögött tudva próbálta megvédeni hatalmát, de vesztes csatát szenvedett Vitellius erőivel szemben, és öngyilkosságot követett el, hogy elkerülje további vérontást.
- Vitellius: A Rajna menti légiók jelöltjeként lépett színre, kezdetben sikeres volt, és Itália felett átvette az irányítást. Uralkodása azonban féktelen pompáról, pazarlásról és politikai instabilitásról vált ismertté, ami növelte ellenfelei számát és segítette Vespasianus erőinek előrenyomulását.
- Vespasianus: A keleti hadszíntéren — különösen a zsidó háború idején — parancsnokolt. A légiók és a provinciai vezetők támogatásával Vespasianus megalapította a Flavius-dinasztiát; hatalomra jutása után rendeztette a birodalmat, konszolidálta a pénzügyeket és visszaállította a rendet.
Katonai események és fontos ütközetek
A hatalom körüli küzdelmek nagy részét a légiók lojalitása döntötte el. Kiemelendők:
- a Rajna menti légiók szerepe, amelyek Vitellius támogatására keltek fel;
- az itáliai hadjáratok, amelyek Otho és Vitellius csapatai között zajlottak (jelentős ütközetek történtek Észak-Itáliában, ami nagyon megterhelte a birodalom belső erőforrásait);
- a keleti légiók és provinciai szövetségesek, akik Vespasianust támogatták, majd Mucianus és Antonius Primus vezényletével döntő csapásokat mértek Vitellius erőire;
- ezek mellett a háborús helyzet előidézte és felerősítette a helyi lázadások — például a bataviai lázadás — kitörését, tovább gyengítve a központi hatalmat.
Következmények és jelentőség
A négy császár éve súlyos leckét adott a birodalomnak a hatalom öröklésének bizonytalanságáról és a hadsereg politikai befolyásáról. Főbb következmények:
- Vespasianus uralma stabilitást hozott és a Flavius-dinasztia (Vespasianus, Titus, Domitianus) több évtizedre konszolidálta a helyzetet;
- a polgárháború okozta károk gazdasági és katonai költségei nagy terhet jelentettek, így Vespasianus jelentős pénzügyi és adminisztratív reformokat vezetett be;
- a korszak rávilágított a légiók politikai szerepére: a katonai lojalitás és a helyi parancsnokok befolyása innentől kezdve még meghatározóbb lett a császári hatalom alakulásában;
- a belső zavarok lehetőséget adtak provinciális lázadásoknak — például a bataviai felkelésnek —, illetve fennmaradt a zsidó háború, amelyet Vespasianus és fia, Titus folytattak tovább.
Összegzés
Kr. u. 69 a Római Birodalom történetében a bizonytalanság és a gyors váltások éve volt: Galba, Otho, Vitellius és Vespasianus rövid és gyakran véres hatalmi periódusai jól mutatják, milyen fontos szerepet játszott a hadsereg lojalitása és a provinciák politikai súlya a császári hatalom megszerzésében. A végső győztes, Vespasianus uralma után a birodalom lassan visszanyerte stabilitását, és megkezdődött a Flavius-ház korszaka.
A Római Birodalom, 69. Néró császár halála után a birodalom négy legbefolyásosabb hadvezére egymás után versengett a császári hatalomért.
Az utódlás
Néró Galbának
68 júniusára a szenátus kezdeményezte, hogy szabaduljon meg Nérótól, közellenségnek nyilvánítva őt és Galba császárt. A pretoriánus gárdát megvesztegették, hogy elárulják Nérót, és Néró öngyilkos lett. Galbát császárnak ismerték el, és légiói élén üdvözölték a városban.
Galba nem sokáig maradt népszerű. A Rómába tartó hadjárata során elpusztította vagy hatalmas pénzbírságokat szabott ki azokra a városokra, amelyek nem fogadták el azonnal. Rómában Galba eltörölte Nero összes reformját, beleértve számos fontos személynek nyújtott juttatásokat is. A hadsereg sem volt boldog. Rómába való biztonságos megérkezése után Galba megtagadta az őt támogató katonáknak ígért jutalmak kifizetését. A római kincstár valóban rosszul állt Nero pazarlása után, de Galba nem kezelte jól a helyzetet.
Néróhoz hasonlóan Galba is félt az összeesküvésektől, és számos szenátort és lovast per nélkül kivégeztetett. Ráadásul a 69-es polgári év január 1-jei kezdetén Germania Inferior légiói megtagadták, hogy hűséget és engedelmességet esküdjenek az új császárnak. A következő napon a légiók kormányzójukat, Vitelliust kiáltották ki császárnak.
Marcus Salvius Otho a császárral amúgy is nagyon elégedetlen pretoriánus gárdát a maga oldalára állította. Amikor Galba értesült az államcsínyről, az utcára vonult, hogy megpróbálja normalizálni a helyzetet. Ez hibának bizonyult, mert nem tudott támogatókat szerezni. Nem sokkal később a pretoriánus gárda megölte őt a Forumon.
Otho Vitelliusnak
Othót még aznap császárként ismerte el a szenátus. Az új császárt megkönnyebbülten üdvözölték. Bár Otho nagyravágyó és kapzsi volt, nem volt ismert zsarnokság vagy kegyetlenség, és elvárták tőle, hogy igazságos császár legyen. Vitellius személyében azonban bajok közeledtek Itália felé Németországból.
Vitellius mögött a birodalom legjobb elit légiói álltak, amelyek a germán háborúk veteránjaiból álltak. Ezek bizonyultak a legjobb érveinek a hatalom megszerzéséhez. Otho nem akart újabb polgárháborút kirobbantani, ezért követeket küldött, hogy békét ajánljon, és meghívja Vitelliust vejének. Túl késő volt az észérvekkel érvelni; Vitellius hadvezérei seregének felét Itália felé indították. Kisebb győzelmek sorozata után Otho vereséget szenvedett a bedriacumi csatában. Ahelyett, hogy elmenekült volna és ellentámadást kísérelt volna meg, Otho úgy döntött, hogy véget vet az anarchiának, és öngyilkos lett. Alig több mint három hónapig volt császár.
Vitelliustól Vespasianusig
Otho öngyilkosságának hírére Vitelliust a szenátus császárként ismerte el. Ezen elismerés birtokában Vitellius elindult Rómába. Uralkodásának kezdetétől kezdve problémákkal kellett szembenéznie. A városban nagy szkepticizmust váltott ki, amikor Vitellius egy rossz előjelű napot választott (a római babona szerint) a Pontifex Maximus tisztségének elfogadására.
Az események látszólag bebizonyították, hogy igazuk van. A trónt szilárdan biztosítva Vitellius lakomák, bankettek és diadalmenetek sorát rendezte, amelyek a csőd közelébe sodorták a császári kincstárat. Az adósságok gyorsan felhalmozódtak, és a pénzkölcsönzők elkezdték követelni a visszafizetést.
Vitellius megmutatta erőszakos természetét azzal, hogy elrendelte azok megkínzását és kivégzését, akik ilyen követeléseket mertek felhozni. Vitellius olyan polgárokat is megölt, akik őt nevezték meg örökösüknek, gyakran az esetleges társörökösökkel együtt. Ezenkívül minden lehetséges vetélytársát üldözőbe vette, hatalmi ígéretekkel hívta meg őket a palotába, hogy aztán meggyilkoltassa őket.
Vespasianus 67-ben Nérótól különleges parancsnokságot kapott Júdeában, azzal a feladattal, hogy leverje a nagy zsidó felkelést. Megnyerte Szíria helytartójának, Gaius Licinius Mucianusnak a támogatását. Mucianus parancsnoksága alatt a júdeai és a szíriai légióból álló erős haderő vonult Róma ellen. Vespasianus maga Alexandriába utazott, ahol július 1-jén császárrá kiáltották ki, és ezzel megszerezte az Egyiptomból érkező létfontosságú gabonaszállítmányok feletti ellenőrzést. Vespasianus fia, Titus Júdeában maradt, hogy elbánjon a zsidó lázadással. Mielőtt a keleti légiók elérhették volna Rómát, augusztusban a Raetia és Moesia tartományok dunai légiói szintén császárrá kiáltották ki Vespasianust, és Marcus Antonius Primus vezetésével betörtek Itáliába. Októberben a Primus vezette erők elsöprő győzelmet arattak Vitellius serege felett a második bedriacumi csatában.
Az ellenségektől körülvéve Vitellius egy utolsó kísérletet tett arra, hogy a várost a maga oldalára állítsa, ahol kellett, kenőpénzeket és hatalmi ígéreteket osztogatva. A dunai sereg most már nagyon közel volt Rómához. Vitellius rejtőzködött és menekülni készült, de úgy döntött, hogy még egyszer utoljára ellátogat a palotába. Ott Vespasianus emberei elfogták és megölték. A főváros elfoglalásakor felgyújtották Jupiter templomát.
A szenátus másnap elismerte Vespasianust császárnak. Ez volt 69. december 21-e, az az év, amely Galba trónra kerülésével kezdődött.
Nero
Galba
Otho
Vitellius
Vespasianus
Kronológia
68
- április - Servius Sulpicius Galba, Hispania Tarraconensis kormányzója és Vindex, Gallia Lugdunensis kormányzója fellázad Nero ellen.
- május - A rajnai légió legyőzi és megöli Vindexet Galliában.
- Június - Nérót a szenátus közellenségnek (hostis) nyilvánítja (június 8.) és öngyilkos lesz (június 9.); Galbát császárnak ismerik el.
- November - Vitellius Germania Inferior helytartójává nevezik ki.
69
- január 1. - A rajnai légió megtagadja a Galba iránti hűségesküt.
- január 2. - Vitelliust császárrá kiáltják ki a Rajna partján.
- január 15. - Galbát megöli a pretoriánus gárda; ugyanazon a napon a szenátus elismeri Othót császárnak.
- április 14. - Vitellius legyőzi Othót
- április 16. - Otho öngyilkosságot követ el; Vitellius császárnak ismerik el.
- július 1. - Vespasianus, a római hadsereg parancsnoka Júdeában, a Tiberius Julius Alexander vezette egyiptomi légiók császárrá kiáltják ki.
- Augusztus - A dunai légiók támogatásukról biztosítják Vespasianust (Szíriában), és szeptemberben az ő nevében megszállják Itáliát.
- október - A dunai sereg legyőzi Vitelliust, Vespasianus pedig elfoglalja Egyiptomot.
- december 20. - Vitelliust katonák ölik meg a császári palotában.
- december 21. - Vespasianust császárként ismerik el.
Kapcsolódó oldalak
- Tacitus, Históriák
- Az öt császár éve (193)
- A hat császár éve (238)
Kérdések és válaszok
K: Mi a négy császár éve?
V: A Négy császár éve egy figyelemre méltóan fordulatos év volt, amelyben négy római császár uralkodott Kr. u. 69-ben.
K: Ki volt a négy császár a négy császár évében?
V: A négy császár a négy császár éve alatt Galba, Otho, Vitellius és Vespasianus volt.
K: Mikor tört ki az első római polgárháború a négy császár éve előtt?
V: Az első római polgárháború Marcus Antonius i. e. 30-ban bekövetkezett halála óta 68 júniusa és 69 decembere között zajlott.
K: Hogyan ért véget a négy császár éve?
V: A Négy császár éve Vespasianus, a Flavius-dinasztia első uralkodója trónra lépésével ért véget.
K: Milyen következményei voltak a négy császár éve által teremtett katonai és politikai anarchiának?
V: A négy császár éve által teremtett katonai és politikai anarchia következményei közé tartozott a bataviai lázadás kitörése és a folytatódó zsidó felkelés.
K: Mikor tört ki a zsidó felkelés?
V: A zsidó felkelés már a négy császár éve alatt is zajlott.
K: Hogyan járult hozzá a Négy császár éve a Római Birodalom történelmének politikai zavaraihoz?
V: A Négy császár éve a Római Birodalom történetében a politikai zavarok egyik példája volt, mivel ez az év figyelemre méltó fluktuációval és polgárháborúval járt, amelynek komoly következményei voltak.
Keres