A négy császár éve

Az utódlás

Néró Galbának

68 júniusára a szenátus kezdeményezte, hogy szabaduljon meg Nérótól, közellenségnek nyilvánítva őt és Galba császárt. A pretoriánus gárdát megvesztegették, hogy elárulják Nérót, és Néró öngyilkos lett. Galbát császárnak ismerték el, és légiói élén üdvözölték a városban.

Galba nem sokáig maradt népszerű. A Rómába tartó hadjárata során elpusztította vagy hatalmas pénzbírságokat szabott ki azokra a városokra, amelyek nem fogadták el azonnal. Rómában Galba eltörölte Nero összes reformját, beleértve számos fontos személynek nyújtott juttatásokat is. A hadsereg sem volt boldog. Rómába való biztonságos megérkezése után Galba megtagadta az őt támogató katonáknak ígért jutalmak kifizetését. A római kincstár valóban rosszul állt Nero pazarlása után, de Galba nem kezelte jól a helyzetet.

Néróhoz hasonlóan Galba is félt az összeesküvésektől, és számos szenátort és lovast per nélkül kivégeztetett. Ráadásul a 69-es polgári év január 1-jei kezdetén Germania Inferior légiói megtagadták, hogy hűséget és engedelmességet esküdjenek az új császárnak. A következő napon a légiók kormányzójukat, Vitelliust kiáltották ki császárnak.

Marcus Salvius Otho a császárral amúgy is nagyon elégedetlen pretoriánus gárdát a maga oldalára állította. Amikor Galba értesült az államcsínyről, az utcára vonult, hogy megpróbálja normalizálni a helyzetet. Ez hibának bizonyult, mert nem tudott támogatókat szerezni. Nem sokkal később a pretoriánus gárda megölte őt a Forumon.

Otho Vitelliusnak

Othót még aznap császárként ismerte el a szenátus. Az új császárt megkönnyebbülten üdvözölték. Bár Otho nagyravágyó és kapzsi volt, nem volt ismert zsarnokság vagy kegyetlenség, és elvárták tőle, hogy igazságos császár legyen. Vitellius személyében azonban bajok közeledtek Itália felé Németországból.

Vitellius mögött a birodalom legjobb elit légiói álltak, amelyek a germán háborúk veteránjaiból álltak. Ezek bizonyultak a legjobb érveinek a hatalom megszerzéséhez. Otho nem akart újabb polgárháborút kirobbantani, ezért követeket küldött, hogy békét ajánljon, és meghívja Vitelliust vejének. Túl késő volt az észérvekkel érvelni; Vitellius hadvezérei seregének felét Itália felé indították. Kisebb győzelmek sorozata után Otho vereséget szenvedett a bedriacumi csatában. Ahelyett, hogy elmenekült volna és ellentámadást kísérelt volna meg, Otho úgy döntött, hogy véget vet az anarchiának, és öngyilkos lett. Alig több mint három hónapig volt császár.

Vitelliustól Vespasianusig

Otho öngyilkosságának hírére Vitelliust a szenátus császárként ismerte el. Ezen elismerés birtokában Vitellius elindult Rómába. Uralkodásának kezdetétől kezdve problémákkal kellett szembenéznie. A városban nagy szkepticizmust váltott ki, amikor Vitellius egy rossz előjelű napot választott (a római babona szerint) a Pontifex Maximus tisztségének elfogadására.

Az események látszólag bebizonyították, hogy igazuk van. A trónt szilárdan biztosítva Vitellius lakomák, bankettek és diadalmenetek sorát rendezte, amelyek a csőd közelébe sodorták a császári kincstárat. Az adósságok gyorsan felhalmozódtak, és a pénzkölcsönzők elkezdték követelni a visszafizetést.

Vitellius megmutatta erőszakos természetét azzal, hogy elrendelte azok megkínzását és kivégzését, akik ilyen követeléseket mertek felhozni. Vitellius olyan polgárokat is megölt, akik őt nevezték meg örökösüknek, gyakran az esetleges társörökösökkel együtt. Ezenkívül minden lehetséges vetélytársát üldözőbe vette, hatalmi ígéretekkel hívta meg őket a palotába, hogy aztán meggyilkoltassa őket.

Vespasianus 67-ben Nérótól különleges parancsnokságot kapott Júdeában, azzal a feladattal, hogy leverje a nagy zsidó felkelést. Megnyerte Szíria helytartójának, Gaius Licinius Mucianusnak a támogatását. Mucianus parancsnoksága alatt a júdeai és a szíriai légióból álló erős haderő vonult Róma ellen. Vespasianus maga Alexandriába utazott, ahol július 1-jén császárrá kiáltották ki, és ezzel megszerezte az Egyiptomból érkező létfontosságú gabonaszállítmányok feletti ellenőrzést. Vespasianus fia, Titus Júdeában maradt, hogy elbánjon a zsidó lázadással. Mielőtt a keleti légiók elérhették volna Rómát, augusztusban a Raetia és Moesia tartományok dunai légiói szintén császárrá kiáltották ki Vespasianust, és Marcus Antonius Primus vezetésével betörtek Itáliába. Októberben a Primus vezette erők elsöprő győzelmet arattak Vitellius serege felett a második bedriacumi csatában.

Az ellenségektől körülvéve Vitellius egy utolsó kísérletet tett arra, hogy a várost a maga oldalára állítsa, ahol kellett, kenőpénzeket és hatalmi ígéreteket osztogatva. A dunai sereg most már nagyon közel volt Rómához. Vitellius rejtőzködött és menekülni készült, de úgy döntött, hogy még egyszer utoljára ellátogat a palotába. Ott Vespasianus emberei elfogták és megölték. A főváros elfoglalásakor felgyújtották Jupiter templomát.

A szenátus másnap elismerte Vespasianust császárnak. Ez volt 69. december 21-e, az az év, amely Galba trónra kerülésével kezdődött.

Nero


Galba


Otho


Vitellius


Vespasianus

Kronológia

68

• április - Servius Sulpicius Galba, Hispania Tarraconensis kormányzója és Vindex, Gallia Lugdunensis kormányzója fellázad Nero ellen.
• május - A rajnai légió legyőzi és megöli Vindexet Galliában.
• Június - Nérót a szenátus közellenségnek (hostis) nyilvánítja (június 8.) és öngyilkos lesz (június 9.); Galbát császárnak ismerik el.
• November - Vitellius Germania Inferior helytartójává nevezik ki.

69

• január 1. - A rajnai légió megtagadja a Galba iránti hűségesküt.
• január 2. - Vitelliust császárrá kiáltják ki a Rajna partján.
• január 15. - Galbát megöli a pretoriánus gárda; ugyanazon a napon a szenátus elismeri Othót császárnak.
• április 14. - Vitellius legyőzi Othót
• április 16. - Otho öngyilkosságot követ el; Vitellius császárnak ismerik el.
• július 1. - Vespasianus, a római hadsereg parancsnoka Júdeában, a Tiberius Julius Alexander vezette egyiptomi légiók császárrá kiáltják ki.
• Augusztus - A dunai légiók támogatásukról biztosítják Vespasianust (Szíriában), és szeptemberben az ő nevében megszállják Itáliát.
• október - A dunai sereg legyőzi Vitelliust, Vespasianus pedig elfoglalja Egyiptomot.
• december 20. - Vitelliust katonák ölik meg a császári palotában.
• december 21. - Vespasianust császárként ismerik el.

Kapcsolódó oldalak

• Tacitus, Históriák
• Az öt császár éve (193)
• A hat császár éve (238)