Zhuyin
A zhuyin fuhao, gyakran zhuyin rövidítéssel és közismert nevén bopomofo, a kínai nyelv egyfajta hangalapú írása. A kínaiban a "bo", "po", "mo" és "fo" a rendelkezésre álló szótagok hagyományos sorrendjének első négy helyét jelenti. Ennek eredményeképpen a négy szótagot együttesen számos különböző hangrendszerre használták. Azoknak a kínai beszélőknek, akik először a zhuyin rendszerrel ismerkedtek meg, a "bopomofo" azt jelenti: zhuyin fuhao.
A zhuyin karaktereket a tipográfiai betűtípusokban úgy ábrázolják, mintha tintaecsettel rajzolták volna őket (mint a Regular Scriptben). Az Unicode-ban a bopomofo blokkban vannak kódolva, az U+3105 ... U+312D.
Történelem
Miután 1911-ben, a Hszináj-forradalom során Kína utolsó császárát megdöntötték, az új kínai kormány létrehozta a Zhuyint, hogy segítse a köznépet az olvasás megkönnyítésében. A Kínai Kommunista Párt, beleértve magát Mao Ce-tungot is, azonban teljesen be akarta tiltani a kínai írásjegyek írását, és a latin ábécével akarta helyettesíteni. Amikor a Népi Felszabadító Hadsereg 1949-ben legyőzte a Kuomintangot (a Kínai Köztársaság alapító pártját), és Tajvanra száműzte őket, a Zhuyin használata megszűnt a szárazföldi Kínában, mivel a KKP a latin ábécét akarta használni a kínai fonetikus írásra. A Zhuyin azonban még mindig széles körben használatos Tajvanon, mivel a számítógépek és telefonok billentyűzetein a kínai nyelv beírására használják.
Jellemzők
A Zhuyin a mandarin kínai nyelv hangjainak pontos ábrázolására készült. A szimbólumok két kategóriára oszlanak, a kezdőhangokra (a szótag első hangjai) és a véghangokra (a fő magánhangzó, a fő magánhangzó előtt álló sikló mássalhangzók ([y/i; IPA:/j/] és [w/u; IPA:/w/]) és az összes utána következő hang). Az 5 mandarin hangot 4 hangjelzés jelöli.
