A Viverridae a kis és közepes méretű emlősök egy családja, köznyelven a cibetmacskafélék vagy viverridák. A család a Feliformia rendbe tartozó, macskaszerű ragadozók közé sorolható, bár több fajjuk inkább mindenevő életmódot folytat.

Rendszertan és fajszám

A családot John Edward Gray nevezte el 1821-ben. Jelenleg a viverridák körülbelül 15 nemzetségből és 33 fajból állnak; a rendszertani besorolás azonban időnként változik a molekuláris vizsgálatok fényében, és egyes nemzetségeket egyes kutatók külön csoportokba sorolnak.

Külső jellemzők

A viverridák általában hosszúkás testűek, rövidebb lábakkal és viszonylag hosszú, gyakran gyűrűs vagy foltos farokkal. Szőrzetszínük és mintázatuk erősen változó: vannak pettyes, csíkos és egyszínű fajok is. Sok fajnak fejlett illatmirigyei vannak a torok, a farokalap vagy a has tájékán; ezeket a mirigyeket territóriumjelölésre és párválasztásra használják.

Élőhely és elterjedés

A viverridák főként az keleti félteke fajai; megtalálhatók Afrikában, Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Dél-Európában is. Az, hogy egyes fajok Madagaszkáron és Celebeszben is előfordulnak, arra utal, hogy a csoport ősei az Óvilág trópusi területein is elterjedtek, és a faunahatárok között, a Wallace vonalán túl is képesek voltak megjelenni.

Élőhelyük elsősorban a trópusi esőerdőkben található, de sok faj alkalmazkodott más környezetekhez: előfordulnak eltérő típusú erdőkben, szavannákon és hegyvidékeken is. Egyes fajok főként földön járók, míg mások részben vagy egészben faélők (arboreálisak).

Viselkedés és táplálkozás

A viverridák általában éjszakai és magányos állatok. Táplálkozásuk változatos: apró gerinceseket (rágcsálók, madarak, hüllők), rovarokat, gyümölcsöket és néhány fajnál még nektárt vagy gyümölcsmagot is fogyasztanak, ezért fontos szerepük van a magok terjesztésében. Sok fajnak jól fejlett szaglása van, és a zsákmány felkutatásában a szagjeleket is használják.

Szaporodás és egyedfejlődés

A párzás ideje és a vemhesség hossza fajonként változik; általában a nőstények kis, jól fejlett kölyköket hoznak világra, akiket rövid ideig gondoznak. A kölykök fejlődése viszonylag gyors, de a fiatal egyedek függetlenedése fajonként eltérő időpontban történik.

Jelentőség és védettség

A viverridák fontos ökológiai szereplők: ragadozóként a kártevőállományt szabályozzák, mindenevőként pedig hozzájárulnak a magok terjedéséhez. Ugyanakkor több fajt fenyeget a természetes élőhelyek pusztulása, az erdőirtás és az illegális vadászat. Néhány cibetfajt hagyományosan gyűjtenek illatszeripari alapanyagként (cibetváladék), illetve egyes palm civetek neve összefonódott a "kopi luwak" kávéval — ezek az iparágak etikai és állatvédelmi kérdéseket vetnek fel, mivel gyakori a fogságban tartás és a nem megfelelő bánásmód.

Gyakori nemzetségek és példafajok

  • Viverricula — például az indiai cibetmacska
  • Viverra — ázsiai civetek
  • Civettictis — afrikai cibet (African civet)
  • Genetta — genettek (kis, pettyes fajok, elterjedtek Afrikában és Dél-Európában)
  • Paradoxurus, Paguma, Arctogalidia, Hemigalus — pálmacibetek és rokonok Délkelet-Ázsiában
  • Prionodon, Poiana — linsangok és hasonló alakok

Összefoglalva, a viverridák sokféle formában és élőhelyen megtalálható, ökológiailag sokoldalú emlősök; megőrzésük a helyi élőhelyek védelmén és a fenntartható emberi gyakorlatokon múlik.