Nyugati hosszúcsőrű echidna (Zaglossus bruijni) — veszélyeztetett faj, élőhely
Nyugati hosszúcsőrű echidna (Zaglossus bruijni) — veszélyeztetett Új‑Guinea-i faj, hegyi élőhelyen élő, földigilisztát fogyasztó egypatás; élőhelyvesztés és vadászat fenyegeti.
A nyugati hosszúcsőrű echidna (Zaglossus bruijni) az Új-Guineában élő echidnák egyike. A faj fosszíliáit Ausztráliában is megtalálták. A négy élő echidna egyike, amelyek közül három a Zaglossus fajhoz tartozik.
Ez az echidna 1300 és 4000 méteres tengerszint feletti magasságban él. Az alpesi réteken és a hegyvidéki nedves erdőkben él. A rövidcsőrű echidnától eltérően, amely hangyákat és termeszeket eszik, a hosszúcsőrű faj földigilisztákat fogyaszt. A rövidcsőrű fajnál nagyobb is. A többi Zaglossus-fajtól a mellső és hátsó lábakon lévő karmok száma alapján lehet megkülönböztetni. Három (ritkán négy) karma van.
Ez egy veszélyeztetett faj. Állománya az élőhelyének elvesztése és a vadászat miatt csökkent. A hosszúcsőrű echidna jól fogyasztható. Bár a faj vadászatát az indonéz és a pápua-új-guineai kormányok betiltották, a hagyományos vadászat engedélyezett.
2006 februárjában a Conservation International által vezetett expedíció egy populációt talált belőlük az indonéziai Pápua tartomány Foja-hegységében, amit a vadvilág "elveszett világának" neveztek.
Az echidnák és a platypus egypatások, az egyetlen emlősök, amelyek tojást raknak.
Leírás
A nyugati hosszúcsőrű echidna jellegzetes vonása a hosszú, vékony csőr (pofa), amellyel a talajba tapogatva keresi táplálékát. Testét tüskék és erős szőrzet borítja; a külső megjelenés hasonló a rövidcsőrű echidnáéhoz, de átlagosan nagyobb testű. A lábak erősek, ásásra alkalmas karmokkal; a mellső és hátsó lábak karmainak száma fontos rendszertani bélyeg, amely megkülönbözteti a Zaglossus-fajokat egymástól.
Élőhely és elterjedés
A faj elsősorban magashegyi erdőkben és alpesi réteken fordul elő, jellemzően 1300–4000 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Elterjedési területe Új-Guinea magashegységeire korlátozódik; fosszíliák alapján azonban korábban Ausztráliában is élt.
Táplálkozás és viselkedés
Tápláléka elsősorban földigilisztákból és más ízeltlábúakból áll. Különleges, hosszú nyelvével és érzékszerveivel (a csőrben található érzékszervi sejtek) kutat a talajban, és ragadós nyelvével ragadja meg a zsákmányt. Általában magányos állat, nappal és éjszaka is aktív lehet; jó ásó, gyakran kifordított földben és aljnövényzetben táplálkozik.
Szaporodás
Mint az a platypus és más echidnák, a nyugati hosszúcsőrű echidna is egypatások közé tartozik: tojást rak. A nőstény egy-két tojást rak, amelyeket a testen kialakuló ideiglenes erszényben (vagy erszényszerű bőrredőben) inkubál. A kikelő fiatal — angol nevén "puggle" — kezdetben az erszényben fejlődik tovább, majd később a borítékos fészekben marad, amíg önállóvá nem válik. A részletek (pl. kölyöknevelés időtartama) kevésbé ismertek a természetes körülmények között élő populációk megfigyeléseiből adódóan.
Veszélyeztettség és védelem
A faj állományát elsősorban az élőhely-vesztés (erdőirtás, mezőgazdaság terjeszkedése), a hagyományos és kereskedelmi jellegű vadászat, valamint a beavatkozások (például bevezetett ragadozók és betegségek) fenyegetik. A hús és más alkotóelemek iránti kereslet helyi szinten tovább növelheti a nyomást. Bár az indonéz és a pápua-új-guineai kormányok sok helyen tiltották a faj vadászatát, a hagyományos közösségi gyakorlatok miatt bizonyos területeken továbbra is történik gyűjtés.
A megőrzéshez szükséges intézkedések közé tartozik az élőhelyek védelme és helyreállítása, a hagyományos vadászat fenntartható szabályozása, a helyi közösségek bevonása a faj védelmébe, valamint célzott felmérések és kutatások folytatása az állomány nagyságának és elterjedésének pontosabb feltérképezésére.
Kutatás és felfedezések
A 2006-os Foja-expedíció során a Conservation International és partnerei újszerű megfigyeléseket tettek: a távoli, korlátozottan feltárt régiókban talált populációk ráirányították a figyelmet arra, hogy bizonyos helyeken a faj még viszonylag gyakori lehet. Az ilyen expedíciók fontosak a területi eloszlás, a viselkedés és a fenyegetettség jobb megértéséhez.
Érdekességek
Az echidnák különleges csoportját alkotják az emlősöknek, mert mint az a platypus, tojásrakó emlősök (egypatások). Genetikai és fosszilis adatok alapján az egypatások ősi vonalat képviselnek, amely fontos információkat ad az emlősök korai evolúciójáról.
Összefoglalva: a nyugati hosszúcsőrű echidna ritka és különleges faj, amely Új-Guinea magashegységeiben él. Védelme élőhelyeinek megóvásán, a fenntartható helyi gyakorlatok kialakításán és célzott kutatásokon múlik.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a nyugati hosszúcsőrű echidna?
V: A nyugati hosszúcsőrű echidna egy olyan echidna-fajta, amely Új-Guineában él, és Ausztráliában is előfordult már.
K: Hány élő echidna él?
V: Négy echidna él, amelyek közül három a Zaglossus fajhoz tartozik.
K: Hol él a hosszúcsőrű echidna?
V: A hosszúcsőrű echidna a hegyvidékek alpesi rétjein és nedves erdeiben él, 1300 és 4000 méter közötti tengerszint feletti magasságban.
K: Mit eszik a nyugati hosszúcsőrű echidna?
V: A rövidcsőrű echidnától eltérően, amely hangyákat és termeszeket eszik, a hosszúcsőrű faj földigilisztákat eszik.
K: Hogyan változott a hosszúcsőrű echidna populációja?
V: A hosszúcsőrű echidna populációját az élőhelyek elvesztése és a vadászat csökkentette, és a faj ma már veszélyeztetett.
K: Mi különbözteti meg a nyugati hosszúcsőrű echidnát a többi Zaglossus-fajtól?
V: A nyugati hosszúcsőrű echidnát a mellső és hátsó lábán lévő karmok száma alapján lehet megkülönböztetni a többi Zaglossus-fajtól, mivel három (ritkán négy) karma van.
K: Mi a különleges az echidnák és a vízidisznók között?
V: Az echidnák és a vízidisznók egypatás állatok, az egyetlen emlősök, amelyek tojást raknak.
Keres