Darazsak: fajok, parazitoid életmód és szerep a biológiai védekezésben

Sokan összekeverik a darazsakat és a méheket. A méhek és a darazsak között elég könnyű különbséget tenni, mert a méhek eléggé szőrösek, a darazsak viszont nem.

A darazsaknak harapó szájszervük és 12 vagy 13 szegmensből álló csápjuk van. Általában szárnyuk van, és a hasuk egy vékony levélnyéllel, vagy "derékkal" kapcsolódik a mellkasukhoz. A nőstényeknek fullánkjuk van, amelyet szúrásra és tojásrakásra használnak. A kifejlett darazsak többnyire nektárral táplálkoznak, de a lárváik rovarokkal vagy virágporral táplálkoznak, amelyet az anya biztosít számukra.

Papírból készült fészkek

A legtöbb szabadon élő darázs társas rovar, mint a méhek és a hangyák, de van néhány magányos darázs is. A társas darazsak közé tartoznak a papírdarazsak, a sárgadarazsak és a lódarazsak. Mindhárman papírfészket készítenek fából. A méhek által viaszból készített fésűkhöz hasonló papírcellákat hoznak létre. Fadarabokat rágnak szét, és pasztává alakítják, amelyből papírfészküket építik.

Tojások és lárvák

A királynő a fészkek minden egyes cellájába egy-egy tojást rak. Amikor kiköltözik, a dolgozó darazsak felöklendezett rovarokkal etetik a lárvát. Az egyik csoportban, a pollendarazsaknál a lárvák csak virágporral és nektárral táplálkoznak. A kifejlett darazsak csak nektárt fogyasztanak. A mézelő méhektől eltérően a szociális darazsak kolóniájában csak a királynő éli túl a telet. A nőstény megtalálja a téli álom helyét - a fák üregeiben, a fakéreg alatt vagy az épületek falában. Tavasszal előbújik, és újrakezdi az egészet, felépít néhány sejtet, lerak néhány tojást, és addig neveli őket, amíg azokból dolgozók lesznek, akik minden munkát elvégeznek, míg ő újabb tojásokat rak.

A legtöbb faj esetében a kifejlett parazita darazsak maguk nem vesznek fel tápanyagot a zsákmányukból, és a méhekhez, pillangókhoz és lepkékhez hasonlóan azok, amelyek felnőttként táplálkoznak, jellemzően minden táplálékukat nektárból nyerik. A parazita darazsak jellemzően parazitoidok, és rendkívül változatos szokásokkal rendelkeznek, sokan a gazdaszervezetük inaktív állapotába (tojás vagy báb) rakják le petéiket, vagy néha megbénítják zsákmányukat azzal, hogy a petefészkükön keresztül mérget fecskendeznek bele. Ezután egy vagy több petét helyeznek be a gazdaszervezetbe, vagy külsőleg rakják le őket a gazdaszervezetre. A gazdatest életben marad, amíg a parazitoid lárvák kifejlődnek, és általában akkor pusztul el, amikor a parazitoidok bebábozódnak, vagy amikor kifejlett egyedként kikelnek. A gazdák ezeket a parazita darazsakat rovarirtásra vásárolják a földjeiken.

Magányos élet

Az iszapdarázs az egyik leggyakoribb magányos darázs. A normál darazsak és az iszapdarazsak közötti különbség könnyen észrevehető a hosszú levélnyél miatt. A nőstény összegyűjti a sarat, és a szájába teszi, hogy azt felhasználhassa, amikor papírfészket épít a kicsinyeinek. A nőstény ovipositorával apró rovarokat, pókokat, hernyókat és más élőlényeket szúr és bénít meg, amelyeket a sárfészekbe tömköd. Miután a fészek minden egyes cellája megtelik és szinte elárasztja pókokkal és rovarokkal, a sárkányfióka minden egyes cellába lerak egy tojást, lezárja a nyílásokat, és távozik. Aztán, amikor a tojások végre kikelnek, a lárvák, egy tökéletesen szép lakomát kapnak, amiből felnőtté válásukig lakmároznak.

Egyes magányos darazsak gócokat, azaz rendellenes kinövéseket hoznak létre a növényeken. Közvetlenül azután alakulnak ki, hogy a darázs lerakja a petéit, és a növényen a petét körülvevő, azt körülölelő növekedés alakul ki. A góc kialakulásának kiváltó oka nem ismert. A góc védi a petéket, amíg azok fejlődnek. A gócok nyár végén szinte mindenhol megtalálhatók, különösen a tölgyfák ágain, mint ezen a képen.

Egyes darazsak a tojásaikat a fába rakják, hogy a fiatal darázslárvák magából a fából táplálkozzanak, és táplálkozás közben kör alakú alagutakat készítsenek a fában, amíg be nem bábozódnak, és kifejlett darazsakként ki nem másznak a fából.

Néhány ember allergiás, és meghalhat, ha megcsíp egy darázs. A darazsak általában nem csípnek meg semmit, hacsak az nem zavarja őket először. A méhekre való allergia ritka a darázsallergiához képest. Néhány embernek nagyon kifejezett helyi reakciója van a darázscsípésre. Ez általában megelőzhető jó öngondoskodással, például magasra helyezéssel, hideg borogatással, fájdalomcsillapító tablettákkal és (orvosi javaslatra) antihisztaminokkal.

A csípés nem azonos az allergiával: a csípésre adott reakció normális immunválasz. Ha valakinek a csípéstől távolabb tünetei vannak (terjedő kiütés vagy viszketés, szorító mellkasi fájdalom, zihálás, nyelési nehézség, duzzadt ajkak/arc, ájulás vagy hányinger), azonnal orvoshoz kell fordulnia. A csípések megelőzése viszonylag egyszerű, ha az emberek megértik, hogyan élnek a darazsak. Kerüljük az édes ételek fogyasztását a környezetükben, és vigyázzunk az édes illatokkal, amikor ősszel különösen éhesek.

• Méhek