Darazsak: fajok, parazitoid életmód és szerep a biológiai védekezésben
Darazsak: faji sokszínűség, parazitoid életmód és szerep a biológiai védekezésben — hogyan segítik a mezőgazdaságot kártevők ellen? Ismerje meg fajokat, működést és alkalmazást.
A darazsak a Hymenoptera rendbe tartoznak, amelybe a hangyák, a méhek és a fűrészlegyek is tartoznak. Ezek a rovarok általában két pár szárnnyal, hosszú ovipohonnal vagy petefészekkel, valamint fejlett rágókkal és sok esetben fullánkkal rendelkeznek; méretük és életmódjuk azonban rendkívül változatos.
Fajtömeg és társas viselkedés
A közönséges vagy kerti darazsak (Vespula vulgaris) és a darazsak (Vespa) a Vespidae euszociális család tagjai. Ezek a társas fajták fészkeket építenek, dolgozókat nevelnek, és közösségben élnek; egyes fajok jelentős populációt hozhatnak létre, és emberi környezetben is feltűnőek lehetnek. A Vespidae családnak mintegy 5 000 leírt faja ismert, de a rend egészében sokkal többféle életmód található.
Parazitoidok és egyéb élősködő formák
Messze a legtöbb darázsfaj (több mint 100 000) az élősködő darazsak közé tartozik. Legtöbbjük parazitoid, amelyek más rovarfajok hernyóiba, petéibe, lárváiba vagy bábjaiba rakják petéiket; a fejlődő darázslárva ezután felhasználja a gazdaszervezet erőforrásait. A parazitoidok között megkülönböztetünk:
- endoparazitoidokat (a lárva a gazda belsejében fejlődik) és ektoparazitoidokat (a lárva kívülről táplálkozik a gazdán);
- koinobiont fajokat (a gazda fejlődése folytatódik a megfertőzés után) és idiobiont fajokat (a gazda fejlődése leáll az elhelyezéskor);
- szoliter és gregar (több lárva egy gazdán) életmódot folytató fajokat.
A darazsak szerepe a biológiai védekezésben
Majdnem minden kártevő rovarfajnak van legalább egy darázsfaj, amely zsákmányul ejti vagy parazitaként élősködik rajta. Ez teszi a darazsakat létfontosságúvá a kártevők természetes visszaszorításában (biológiai védekezés). A parazita darazsakat egyre gyakrabban használják a mezőgazdasági kártevők elleni védekezésben, mivel főként kártevő rovarokat céloznak, és közvetlen hatásuk a terményekre elenyésző.
Gyakorlati példák:
- Apró tojásparazitoidok, például bizonyos Trichogramma-fajok, a lepkefajok tojásait támadják — széles körben használják őket üvegházakban és szántóföldi kultúrákban.
- Braconidae és Ichneumonidae családok tagjai hernyókat vagy lárvákat parazitálnak; egyes fajokat speciálisan bizonyos kártevők ellen telepítenek.
- Fehérlegyek, levéltetvek és takácsatkák ellen használatos parazitoidok sikeresen csökkentik a populációkat vegyszeres beavatkozás nélkül.
Ökológiai és gyakorlati megfontolások
A parazitoid darazsak hatékonysága függ a környezettől, a gazda- és darázs populációk viszonyától, valamint az alkalmazott gazdálkodási módszerektől. A sikeres biológiai védekezéshez fontos:
- kerülni vagy célozni a széles spektrumú rovarirtó szereket, amelyek elpusztíthatják a hasznos parazitoidokat;
- virágzó növényi sávok, bokrok és fészekhelyek biztosítása az imágók nektár- és pihenőforrásaként;
- monitorozás és a természetes ellenségek jelenlétének felmérése, mielőtt tömeges visszatelepítést vagy beavatkozást terveznek.
Társas darazsak és ember–darazs viszony
A társas Vespidae-fajok (például a kertben gyakori Vespula és Vespa nemek) időnként konfliktusba kerülnek az emberekkel: fészkük közelében a harapnivalók, italok és édes illatok vonzzák őket, és csípésük fájdalmas lehet, allergiás reakciót okozhat. Ugyanakkor ezek a fajok is fontos ragadozók, mivel ragadozóként felszedik a felnőtt rovarokat és lárvákat. Ha szükséges a fészek eltávolítása, azt érdemes szakemberre bízni.
Összefoglalás
A darazsak rendkívül változatos csoportot alkotnak: a társas, fullánkos Vespidae-től kezdve a milliónyi apró, célzottan kártevőket parazitáló fajig. A parazitoid darazsak kulcsszerepet játszanak a természetes és a mezőgazdasági rendszerek egyensúlyában, ezért megőrzésük és célzott alkalmazásuk hatékony, környezetbarát eszköz a kártevők ellen.
Vespula vulgaris repülés közben
A darázskolónia: egy papírpépfészek
Anatómia
Sokan összekeverik a darazsakat és a méheket. A méhek és a darazsak között elég könnyű különbséget tenni, mert a méhek eléggé szőrösek, a darazsak viszont nem.
A darazsaknak harapó szájszervük és 12 vagy 13 szegmensből álló csápjuk van. Általában szárnyuk van, és a hasuk egy vékony levélnyéllel, vagy "derékkal" kapcsolódik a mellkasukhoz. A nőstényeknek fullánkjuk van, amelyet szúrásra és tojásrakásra használnak. A kifejlett darazsak többnyire nektárral táplálkoznak, de a lárváik rovarokkal vagy virágporral táplálkoznak, amelyet az anya biztosít számukra.
Szabadon élő darazsak
Papírból készült fészkek
A legtöbb szabadon élő darázs társas rovar, mint a méhek és a hangyák, de van néhány magányos darázs is. A társas darazsak közé tartoznak a papírdarazsak, a sárgadarazsak és a lódarazsak. Mindhárman papírfészket készítenek fából. A méhek által viaszból készített fésűkhöz hasonló papírcellákat hoznak létre. Fadarabokat rágnak szét, és pasztává alakítják, amelyből papírfészküket építik.
Tojások és lárvák
A királynő a fészkek minden egyes cellájába egy-egy tojást rak. Amikor kiköltözik, a dolgozó darazsak felöklendezett rovarokkal etetik a lárvát. Az egyik csoportban, a pollendarazsaknál a lárvák csak virágporral és nektárral táplálkoznak. A kifejlett darazsak csak nektárt fogyasztanak. A mézelő méhektől eltérően a szociális darazsak kolóniájában csak a királynő éli túl a telet. A nőstény megtalálja a téli álom helyét - a fák üregeiben, a fakéreg alatt vagy az épületek falában. Tavasszal előbújik, és újrakezdi az egészet, felépít néhány sejtet, lerak néhány tojást, és addig neveli őket, amíg azokból dolgozók lesznek, akik minden munkát elvégeznek, míg ő újabb tojásokat rak.
Parazita darazsak
A legtöbb faj esetében a kifejlett parazita darazsak maguk nem vesznek fel tápanyagot a zsákmányukból, és a méhekhez, pillangókhoz és lepkékhez hasonlóan azok, amelyek felnőttként táplálkoznak, jellemzően minden táplálékukat nektárból nyerik. A parazita darazsak jellemzően parazitoidok, és rendkívül változatos szokásokkal rendelkeznek, sokan a gazdaszervezetük inaktív állapotába (tojás vagy báb) rakják le petéiket, vagy néha megbénítják zsákmányukat azzal, hogy a petefészkükön keresztül mérget fecskendeznek bele. Ezután egy vagy több petét helyeznek be a gazdaszervezetbe, vagy külsőleg rakják le őket a gazdaszervezetre. A gazdatest életben marad, amíg a parazitoid lárvák kifejlődnek, és általában akkor pusztul el, amikor a parazitoidok bebábozódnak, vagy amikor kifejlett egyedként kikelnek. A gazdák ezeket a parazita darazsakat rovarirtásra vásárolják a földjeiken.
Magányos élet
Az iszapdarázs az egyik leggyakoribb magányos darázs. A normál darazsak és az iszapdarazsak közötti különbség könnyen észrevehető a hosszú levélnyél miatt. A nőstény összegyűjti a sarat, és a szájába teszi, hogy azt felhasználhassa, amikor papírfészket épít a kicsinyeinek. A nőstény ovipositorával apró rovarokat, pókokat, hernyókat és más élőlényeket szúr és bénít meg, amelyeket a sárfészekbe tömköd. Miután a fészek minden egyes cellája megtelik és szinte elárasztja pókokkal és rovarokkal, a sárkányfióka minden egyes cellába lerak egy tojást, lezárja a nyílásokat, és távozik. Aztán, amikor a tojások végre kikelnek, a lárvák, egy tökéletesen szép lakomát kapnak, amiből felnőtté válásukig lakmároznak.
Egyes magányos darazsak gócokat, azaz rendellenes kinövéseket hoznak létre a növényeken. Közvetlenül azután alakulnak ki, hogy a darázs lerakja a petéit, és a növényen a petét körülvevő, azt körülölelő növekedés alakul ki. A góc kialakulásának kiváltó oka nem ismert. A góc védi a petéket, amíg azok fejlődnek. A gócok nyár végén szinte mindenhol megtalálhatók, különösen a tölgyfák ágain, mint ezen a képen.
Egyes darazsak a tojásaikat a fába rakják, hogy a fiatal darázslárvák magából a fából táplálkozzanak, és táplálkozás közben kör alakú alagutakat készítsenek a fában, amíg be nem bábozódnak, és kifejlett darazsakként ki nem másznak a fából.
Példa a tölgyfa ágán lévő epehólyagra
Aleiodes indiscretus darázs, amely a cigánymoly hernyóba rakja petéit
Allergia és csípések
Néhány ember allergiás, és meghalhat, ha megcsíp egy darázs. A darazsak általában nem csípnek meg semmit, hacsak az nem zavarja őket először. A méhekre való allergia ritka a darázsallergiához képest. Néhány embernek nagyon kifejezett helyi reakciója van a darázscsípésre. Ez általában megelőzhető jó öngondoskodással, például magasra helyezéssel, hideg borogatással, fájdalomcsillapító tablettákkal és (orvosi javaslatra) antihisztaminokkal.
A csípés nem azonos az allergiával: a csípésre adott reakció normális immunválasz. Ha valakinek a csípéstől távolabb tünetei vannak (terjedő kiütés vagy viszketés, szorító mellkasi fájdalom, zihálás, nyelési nehézség, duzzadt ajkak/arc, ájulás vagy hányinger), azonnal orvoshoz kell fordulnia. A csípések megelőzése viszonylag egyszerű, ha az emberek megértik, hogyan élnek a darazsak. Kerüljük az édes ételek fogyasztását a környezetükben, és vigyázzunk az édes illatokkal, amikor ősszel különösen éhesek.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi a Hymenoptera rendbe tartozó fajok?
V: A Hymenoptera rendbe tartoznak a darazsak, hangyák, méhek és fűrészlegyek.
K: Mi a közönséges vagy kerti darazsak és darazsak családneve?
V: A közönséges vagy kerti darazsak és darazsak családneve Vespidae.
K: Hány faj tartozik a Vespidae családba?
V: A Vespidae családban körülbelül 5000 faj található.
K: Mi a szerepe a parazita darazsaknak?
V: A parazita darazsak más rovarfajok hernyóiba rakják petéiket, és fontos szerepet játszanak a kártevők természetes visszaszorításában (biológiai védekezés).
K: Hány darázsfaj élősködő?
V: A darázsfajok nagyobb része (több mint 100 000) élősködő.
K: Mi a parazita darazsak haszna a mezőgazdasági kártevők elleni védekezésben?
V: A parazita darazsakat egyre gyakrabban használják a mezőgazdasági kártevők elleni védekezésben, mivel főként kártevő rovarokat zsákmányolnak, és kevés hatással vannak a terményekre.
K: Minden kártevőfajnak van legalább egy darázsfaj, amelyik zsákmányolja őket?
V: Igen, majdnem minden kártevő rovarfajnak van legalább egy darázsfaj, amely zsákmányul ejti vagy parazitaként élősködik rajta.
Keres