Triász–jura kihalás (208 millió éve): okai, következményei és jelentősége

Triász–jura kihalás (208 millió év): okai, következményei és jelentősége — részletes, érthető összefoglaló a kipusztulás okairól, ökológiai hatásairól és a dinoszauruszok felemelkedéséről.

A triász végi kihalási esemény a triász és a jura időszak közötti határvonalat jelöli, 208 millió évvel ezelőtt. Sok kihalás azonban már korábban, a felső-triászban bekövetkezett.

Összességében ez volt az egyik legnagyobb kihalási esemény a fanerozoikumban. Alapvetően befolyásolta a szárazföldi és óceáni életet. A ma ismert, akkoriban a Földön élő fajok legalább fele kihalt.

Egy egész osztály (conodonták: kihalt chordaták); az összes tengeri család 20%-a; az összes nagy crurotarsan (nem dinoszaurusz archoszauruszok); néhány megmaradt therapsida; és a nagy kétéltűek közül sokan kipusztultak.

Ez az esemény számos ökológiai rést kiürített, és lehetővé tette, hogy a dinoszauruszok átvegyék a domináns szerepet a jura időszakban. Ez az esemény kevesebb mint 10 000 év alatt következett be, és közvetlenül azelőtt történt, hogy a Pangea kezdett szétszakadni.

A tudósok több magyarázatot is javasoltak erre az eseményre, de mindegyikre vannak megválaszolatlan kérdések:

Okok (felvázolva, a legfontosabb hipotézisek)

• Centrálny-Afrikai és észak-atlanti kőzetáramlások / CAMP-vulkánosság: a legszélesebb körben elfogadott magyarázat a Central Atlantic Magmatic Province (CAMP) óriási lávakitöréseinek sorozata. A hatalmas mennyiségű vulkáni gáz (különösen CO2 és SO2) masszív klímaváltozást, üvegházhatást és savasodást idézhetett elő.
• Gyors üvegházhatás és felmelegedés: a vulkáni CO2 miatt a légköri hőmérséklet jelentősen emelkedett, ami jégkorszak hiányához, tengeri oxigénszint csökkenéséhez és élőhelyek elvesztéséhez vezetett.
• Óceáni anoxia és savasodás: az oxigénszegény tengerek és a megnövekedett CO2 okozta pH-csökkenés különösen érzékenyen érintette a mészvázú tengeri élőlényeket (pl. korallok, some kalkképzők).
• Klimatikus és tengerszint ingadozások: a globális éghajlati változások tengeri élőhelyek elvesztéséhez, partmenti ökoszisztémák átalakulásához vezettek.
• Meteorit-becsapódás: ez az elmélet kevésbé támogatott ebben az eseményben, mint például a kréta-paleogén kihalásnál; időnként felmerülő nyomok azonban egyes kutatók szerint járulhattak hozzá egyes lokális katasztrófákhoz.
• Biológiai és ökológiai tényezők: betegségek, invazív fajok, és a már fennálló ökológiai stresszek (például korábbi kihalási hullámok) is szerepet játszhattak a végső biodiverzitás-csökkenésben.

Bizonyítékok és geokémiai jelek

• Karbonizotópos eltolódások: a szénizotópok (δ13C) negatív eltolódása arra utal, hogy nagy mennyiségű könnyű szén (pl. vulkáni CO2 vagy metán) jutott a légkörbe és az óceánokba.
• Higany-anomáliák: a triász–jura határhoz kötődő kőzetekben talált higanyszintek gyakran megemelkedettek, ami nagy vulkáni tevékenységre utal.
• Fosszilis mintázatok: nagymértékű fajvesztés a szárazföldi és tengeri csoportokban, conodonták eltűnése, crurotarsanok és sok nagy kétéltű visszaszorulása látható a leletekben.
• Flóraváltozások: spórákban és pollenben látható úgynevezett „páfrányrobbanás” (fern spike) a határrétegekben, ami rövid távú növényzetpusztulásra és pionír növények terjedésére utal.

Következmények: mely csoportokat érintette legerősebben, és mi változott

• Maradványok és tengeri élet: sok tengeri csoportra (pl. egyes korallok, brachiopodák, conodonták) súlyos hatással volt az esemény; az állományok megritkultak, egyes családok eltűntek.
• Szárazföldi gerincesek: a nagy crurotarsanok és számos egyéb archoszaurusz eltűnése csökkentette a dinoszauruszokkal szembeni versenyt, ami hozzájárult a dinoszauruszok jurasikai dominanciájához.
• Therapsidák és kétéltűek: a therapsidák egy része és a nagy kétéltűek több csoportja erősen visszaszorult vagy kihalt.
• Ökológiai átrendeződés: számos ökológiai rést betöltetlen maradt, lehetővé téve új életformák és adaptációk megjelenését; a hosszabb távú hatás a biotikus összetétel jelentős átalakulása volt.

Időbeli lefolyás és bizonytalanságok

A határkőzetrétegek és radiometrikus kormeghatározások szerint az esemény rövid idő alatt, valószínűleg többszöri pulzusban zajlott le. Egyes kutatások szerint a legintenzívebb fázisok évezredek vagy tízezredek alatt következhettek be, más vizsgálatok hosszabb, pulzáló vulkáni aktivitást és több tízezer–százezer éves hatásokat feltételeznek. A pontos időpont (például 208 vs. ~201 millió év) és a pulzusok száma továbbra is vitatott, mivel a kormeghatározások és a helyi üledékes sorozatok némi eltérést mutatnak.

Miért fontos ez az esemény?

• Átalakította a földi és tengeri ökoszisztémák összetételét, elősegítve a dinoszauruszok dominanciáját a jura időszakban.
• Példa arra, hogyan hat egy nagy vulkanikus eseménysorozat a globális klímára, óceánkémiai viszonyokra és biológiai sokféleségre — hasonlóságok figyelhetők meg a későbbi nagy kihalásokhoz is.
• Segít megérteni a bioszféra érzékenységét a gyors klímaváltozásra, ami releváns a mai, antropogén üvegházhatású gázkibocsátások vizsgálata szempontjából is.

Összegzés

A triász–jura kihalási esemény egy összetett, többnyire vulkanizmushoz kötött globális krízis volt, amely rövid és hosszabb távú ökológiai következményekkel járt. Bár a tudósok nagy része a CAMP-aktivítást tekinti vezető oknak, a pontos mechanizmusok, az egyes pulzusok szerepe és a részletek még kutatás tárgyát képezik. Az esemény tanulságai ma is fontosak az éghajlatváltozás és a biodiverzitás kapcsolatának megértésében.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a vég-triász kihalási esemény?

K: Mi az oka a triász végi kihalási eseménynek?

K: Mikor következett be a kihalás?

K: Hány faj halt ki a vég-triász kihalási esemény során?

K: Milyen élőlények pusztultak ki a vég-triász kihalási esemény során?

K: Mennyi ideig tartott az esemény?

K: Mi történt a vég-triász kihalási esemény után?

Keresés betűvel