Ticino kanton

Földrajz

Ticino kanton Svájc déli részén található. Szinte teljesen körülveszi Olaszország, amely keletre, nyugatra és délre fekszik tőle. Északon Wallis és Uri kanton, északkeleten Graubünden kanton található.

Területe 2812 km², amelynek mintegy háromnegyedét tekintik termőterületnek. A terület mintegy harmadát erdők borítják, de a Maggiore és Lugano tavak is jelentős részét teszik ki a teljes területnek. Ezek a tavak a fent felsorolt neveken ismertek, de hivatalosan Verbano- és Ceresio-tónak hívják őket.

A kantont földrajzilag a Monte Ceneri hágó osztja két részre. Az északi, hegyesebb, Sopraceneri nevű részt a Maggiore-tó körüli két nagy svájci völgy alkotja: a Ticino-völgy és a Maggia-völgy. A Sottoceneri nevű déli rész a Luganói-tó körüli régió.

A Ticino folyó a kanton legnagyobb folyója. A kanton nagy részét lecsapolja, északnyugatról a Bedretto völgyén és a Leventina völgyén keresztül folyik, hogy Locarno közelében a Maggiore-tóba torkolljon. Fő mellékfolyói a Brenno a Blenio-völgyben és a Moesa a graubündeni Mesolcina-völgyben. A kanton területét a folyó alakítja, amely középső szakaszán egy széles völgyet alkot, amelyet általában Rivierának neveznek.

A kanton nyugati területeit azonban a Maggia folyó vezeti le. A Verzasca-völgy a Ticino folyó és a Maggia folyó között helyezkedik el. Van egy kisebb terület is, amely közvetlenül a Luganói-tóba ömlik. A terület nagy része az Alpokon belülinek tekinthető, de egy kisebb terület a Pó folyó síkságának része, amely Észak-Olaszországot lecsapolja.

Luganói-tó

Történelem

Az ókorban a mai Ticino területét a Lepontii, egy kelta törzs lakta. Később, valószínűleg Augustus uralkodása idején a Római Birodalom része lett. A nyugati birodalom bukása után az ostrogótok, a longobárdok és a frankok uralták. Kr. u. 1100 körül a milánói és comói szabad közösségek közötti harcok központja volt: a 14. században végleg a Viscontiak, Milánó hercegei szerezték meg. A 15. században a svájci szövetségesek három különálló hódítással meghódították az Alpoktól délre fekvő völgyeket.

Uri kantonja 1440-ben hódította meg a Leventina-völgyet. E területek egy részét 1403 és 1422 között már az urivi erők annektálták, de később elvesztették. Egy második hódítás során Uri, Schwyz és Nidwalden 1500-ban megszerezte Bellinzona városát és a Riviérát. A földek egy részét és magát Bellinzona városát Uri már korábban, 1419-ben annektálta, de 1422-ben ismét elvesztette. A harmadik hódítást az egész (akkoriban 12 kantonból álló) Konföderáció csapatai vívták. 1512-ben Locarnót, a Maggia-völgyet, Luganót és Mendrisiót annektálták. Ezt követően a Ticino folyó felső völgye a Szent Gotthardtól Biasca városáig (Leventina-völgy) Uri kantonhoz tartozott. A fennmaradó területet (Baliaggi Ultramontani, Ennetbergische Vogteien, a hegyeken túli Bailiwickok) a Tizenkét Kanton igazgatta.

Ticino kanton földjei az utolsó olyan területek, amelyeket a Svájci Államszövetség meghódított. (Az 1515-ös marignanói csata után I. Ferenc francia király legyőzte a konföderációkat, és azok lemondtak minden további hódításról). 1798 februárjában a Ciszalpin Köztársaság annexiós kísérletét Luganóban egy önkéntes milícia visszaverte. 1798 és 1803 között, a Helvét Köztársaság idején Bellinzona és Lugano járások külön kantonok voltak, de 1803-ban a kettőt egyesítették Ticino kantonná, amely még ugyanabban az évben teljes jogú tagként csatlakozott a Svájci Államszövetséghez. A napóleoni háborúk idején sok ticinói (a többi svájcihoz hasonlóan) a franciákkal szövetséges svájci katonai egységekben szolgált.

1878-ig a három legnagyobb város, Bellinzona, Lugano és Locarno felváltva volt a kanton fővárosa. 1878-ban azonban Bellinzona lett az egyetlen és állandó főváros.

A jelenlegi alkotmány [1] 1997-ből származik. Az előző, erősen módosított alkotmány 1830-ból származik, közel 20 évvel a tényleges Svájci Államszövetség megalakulása előtt.

Kormány

A kantonok parlamentje a Nagytanács (olaszul: Gran Consiglio), amelynek 90 tagja van, a kormány (Consiglio di Stato) pedig 5 tagból (Consiglieri di Stato) áll. Mindkét tanácsban a tagokat arányos választási rendszerben választják. A kanton két képviselőt küld a Svájci Államtanácsba (felsőház), és nyolc képviselőt a Nemzeti Tanácsba (alsóház). Regionális fővárosa Bellinzona.

Mezőgazdaság

A fő mezőgazdasági termelés a bor, főként a merlot, egyfajta vörösbor. Ezt követi a kertészet, a tej- és sajttermelés.

Gazdaság

A kanton dombos lejtőit nagymértékben használják a vízenergia termelésére. A termelt villamos energiát itthon használják fel és exportra értékesítik. Az északi területeken szarvasmarha-tenyésztés folyik. A kantonban jelentős a bortermelés, amelyet főként Svájc más területeire exportálnak. A szőlőültetvények többnyire a kanton déli felére koncentrálódnak, ahol melegebb az éghajlat. Egyéb mezőgazdasági termékek közé tartozik a kukorica (kukorica), a burgonya, a dohány és a zöldségek.

A kantonban az időjárás gyakran ellentétes az Alpoktól északra fekvő területek időjárásához képest. Ez, és általában a melegebb éghajlat sok turistát vonz más svájci kantonokból. A tavak a napsütéssel együtt vonzónak számítanak. A turizmus a kanton legfontosabb gazdasági tényezője.

Könnyűipar is van, főként a három legnagyobb város, Lugano, Locarno és Bellinzona környékén.

A kanton jól kapcsolódik Svájc többi részéhez. A Gotthard-hegység alatt vasúti és közúti alagutak húzódnak. Graubünden (Graubünden) kanton közvetlen autóbuszjárattal, míg Wallis kanton vasúti összeköttetésben áll a Simplon-hágónál lévő alagúton keresztül. Jó vasúti összeköttetés van az olaszországi Milánóval és Rómával, valamint Németországgal Bázelen és Zürichen keresztül.

Az idegenforgalom miatt számos kisvasút található a hegyvidék festői tájain. A téli sportok fontosak, annak ellenére, hogy kevésbé fejlettek.

Ticino kantonban két jelentős oktatási és kutatási központ található. Az olasz nyelvű svájci egyetem (USI, Università della Svizzera Italiana) az egyetlen olasz nyelven oktató svájci egyetem. Az Olasz nyelvű Svájc Alkalmazott Tudományok Egyeteme (SUPSI, Scuola Universitaria Professionale della Svizzera Italiana) viszont egy olyan szakképző főiskola, amely az alkalmazott művészet, a gazdaság, a szociális munka, a technológia és a gyártástudományok területén gyakorlatias oktatási módszerre összpontosít.

Tessinben három napilap jelenik meg: Corriere del Ticino, La Regione és Giornale del Popolo. Ezek az egyetlen olasz napilapok Svájcban.

Nyelv

A hivatalos nyelv, és a legtöbb írásbeli kommunikációban használt nyelv az olasz. A szóbeli kommunikációban a nyugat-lombard (ticinese) nyelvváltozatok, bár visszaszorulóban vannak az olasz javára (különösen Lugano, Ascona és Locarno városokban, valamint a fiatalabb generációk körében), még mindig jól megőrződtek. Ezek tovább oszlanak helyi változatokra, az északi völgyekben a román nyelvhez, Svájc negyedik hivatalos nyelvéhez közelebb álló dialektust beszélnek. Van bizonyos mennyiségű népszerű irodalom (versek, vígjátékok stb.) ticinai nyelven, és az országos rádió és televízió rendszeresen sugároz ticinai nyelvű műsorokat (főleg vígjátékokat).

Vallás

A lakosság többsége római katolikus (75%) vagy protestáns (7%). Körülbelül 2% ortodox vagy muszlim vallású.

Kerületek

Ticino kanton 8 körzetre (distretti) és 38 körre (circoli) oszlik:

• Distretto di Mendrisio
• Distretto di Lugano
• Distretto di Locarno
• Distretto di Vallemaggia
• Distretto di Bellinzona
• Distretto di Riviera
• Distretto di Blenio
• Distretto di Leventina

Egy régi, 1905-1910-es fénykép Luganóról, Prokudin-Gorskii által készített felvétel

Önkormányzatok

A kantonban 195 település található (2006 februárjában). Ezek a települések (comuni) 38 circoliba (körökbe vagy alkörzetekbe) vannak csoportosítva, amelyek viszont körzetekbe (distretti). 1990 vége óta folyamatban van egy olyan projekt, amelynek keretében néhány települést (mivel ezek kicsik) összevonnak.

Morcote látképe