A Keresztapa (The Godfather, 1972) – cselekmény, szereplők, díjak

A Keresztapa (1972) – cselekmény, szereplők (Marlon Brando, Al Pacino) és díjak. Coppola Oscar-díjas klasszikusa: trilógia, érdekességek, hatás a filmtörténetre.

Szerző: Leandro Alegsa

A Keresztapa egy 1972-es amerikai film, amelyet Francis Ford Coppola rendezett. Mario Puzo azonos című regénye alapján készült, főszereplői Marlon Brando és Al Pacino. A film története 1945 és 1955 között játszódik. A filmet a Paramount Pictures mutatta be; producere Albert S. Ruddy, operatőre Gordon Willis, zeneszerzője Nino Rota. Az erős színészi alakítások, a sötét tónusú fényképezés és a család, hatalom, hűség témáit boncoló történet emelte filmtörténeti klasszikussá.

A maffiáról szóló egyik legjobb filmként tartják számon. Emellett sokan minden idők legjobb filmjének is nevezik; számos ilyen listán is szerepel, többek között az AFI100 éves... 100 film (ahol a harmadik helyen szerepelt), és rendszeresen az élmezőnyben található a kritikusok és közönség szavazásai alapján is.

A Keresztapa három Oscar-díjat nyert: a legjobb film, a legjobb férfi főszereplő (Marlon Brando, aki visszautasította a díjat) és a legjobb adaptált forgatókönyv (Coppola és Puzo). További jelölései között volt a legjobb rendező, a legjobb férfi mellékszereplő (három jelölés: Al Pacino, James Caan, Robert Duvall), a vágás, a jelmez és a hang kategóriája. Brando nevében Sacheen Littlefeather lépett színpadra, hogy felhívja a figyelmet az őslakos amerikaiak ábrázolására a filmiparban. A film több Golden Globe- és BAFTA-díjat is nyert, valamint számos kritikai és szakmai elismerésben részesült világszerte.

A folytatás, A keresztapa második része 1974-ben jelent meg, és újabb Oscar-díjakat nyert, köztük a legjobb film díját is – egészen a 2003-as A Gyűrűk Ura: A király visszatéréséig ez volt az egyetlen folytatás, amely elnyerte ezt a kitüntetést. A Keresztapa-trilógia harmadik filmje, A keresztapa III. része 1990-ben jelent meg; a kritikusok szerint nem érte el az első két rész színvonalát, de később egy újravágott változatot is kapott (The Godfather Coda: The Death of Michael Corleone), amely árnyaltabban zárja le a történetet.

Cselekmény

1945-ben, Don Vito Corleone, a New York-i Corleone bűncsalád feje, lánya esküvőjén fogadja a hozzá fordulókat. Miközben Johnny Fontane énekes a segítségét kéri karrierje fellendítéséhez, egy kábítószer-kereskedő, Virgil Sollozzo ajánlatot tesz: pénzt és politikai védelmet kér, cserébe részesedést kínál a drogüzletből. Vito erkölcsi okokra hivatkozva visszautasítja az ajánlatot.

Hamarosan merényletet követnek el Vito ellen, aki súlyosan megsebesül. A család irányítását ideiglenesen a hirtelen természetű Sonny veszi át, miközben a civil életet élő Michael, Vito legfiatalabb fia, fokozatosan belesodródik a család ügyeibe. Michael egy vendéglőben megöli Sollozzót és a korrupt McCluskey rendőrkapitányt, majd bujkálni kényszerül Szicíliában, ahol szerelembe esik és feleségül veszi Apolloniát – a nőt azonban egy merényletben elveszíti.

Közben New Yorkban a rivális családok leszámolásai eszkalálódnak. Sonnyt csapdába csalják és kegyetlenül meggyilkolják. Vito békét köt a többi családdal, hogy megóvja maradék fiát, és visszahozza Michaelt. Michael visszatér Amerikába, elveszi gyermekkori szerelmét, Kay Adamst, majd apja visszavonulásával ő válik a család tényleges vezetőjévé.

Vito halála után Michael átfogó leszámolást szervez, miközben a keresztapja lesz Connie fiának. A keresztelő alatt emberei egyszerre számolnak le a rivális vezérekkel és a hűtlenekkel. Michael szembesíti Carlót, testvére, Sonny meggyilkolásának cinkosát, és kivégezteti. Amikor Kay rákérdez a vádakra, Michael tagad, de a zárójelenetben a család emberei „Don Corleoné”-ként tisztelegnek előtte, az iroda ajtaja pedig lassan bezárul Kay előtt – jelezve Michael végleges átalakulását és elszakadását a korábbi életétől.

Szereplők és szerepek

  • Marlon Brando – Vito Corleone, a családfő
  • Al Pacino – Michael Corleone, a legfiatalabb fiú, a trón örököse
  • James Caan – Santino „Sonny” Corleone
  • Robert Duvall – Tom Hagen, a család ügyvédje és consiglieréje
  • Diane Keaton – Kay Adams
  • John Cazale – Fredo Corleone
  • Talia Shire – Connie Corleone
  • Richard S. Castellano – Peter Clemenza
  • Abe Vigoda – Salvatore Tessio
  • Al Lettieri – Virgil „A Török” Sollozzo
  • Sterling Hayden – McCluskey rendőrkapitány
  • Gianni Russo – Carlo Rizzi
  • Richard Conte – Emilio Barzini
  • John Marley – Jack Woltz, a hollywoodi producer
  • Al Martino – Johnny Fontane
  • Lenny Montana – Luca Brasi
  • Alex Rocco – Moe Greene
  • Morgana King – Carmela Corleone
  • Simonetta Stefanelli – Apollonia Vitelli-Corleone

Gyártás és forgatás

  • Fejlesztés és forgatókönyv: Mario Puzo 1969-es sikerkönyvéből készült a forgatókönyv, amelyet Puzo és Coppola közösen alkalmazott filmre. A mozi a regény cselekményének jelentős részét megtartotta, de sűrítésekkel és hangsúlyeltolásokkal (különösen Michael ívére koncentrálva).
  • Szereplőválogatás: Brando és Pacino kiválasztása eleinte vitatott volt a stúdión belül; végül mindketten emblematikus alakítást nyújtottak. Számos mellékszereplő – mint John Cazale vagy Abe Vigoda – e filmmel vált széles körben ismertté.
  • Fényképezés: Gordon Willis jellegzetes, alulexponált, borongós képi világa („a sötétség hercege”) teremtette meg a film komor hangulatát, a belső terekben uralkodó árnyékokkal és meleg barnás tónusokkal.
  • Helyszínek: A forgatás főként New Yorkban zajlott, Szicíliában pedig többek között Savocában és Forza d’Agròban rögzítették Michael száműzetésének jeleneteit.
  • Bemutató: 1972 tavaszán került a mozikba, és gyorsan kulturális jelenséggé vált, hosszú sorokat és rekordbevételeket generálva.

Zene

Nino Rota melankolikus, olaszos motívumokra épülő zenéje – köztük a szerelmi téma, amely Speak Softly, Love címmel vált közismertté – a film egyik védjegye. A score kulcsszerepet játszik a családi dráma és az erőszak feszültségének megteremtésében. A film zenéjét számos díjjal ismerték el, és későbbi részekben is visszatérő motívummá vált.

Fogadtatás, díjak és bevétel

  • Kritikai visszhang: A bemutató idején és azóta is elsöprően pozitív kritikákat kapott, külön kiemelve Brando és Pacino alakítását, a forgatókönyvet és Willis képi világát.
  • Díjak: Három Oscar-díjat nyert (legjobb film, férfi főszereplő, adaptált forgatókönyv), és több kategóriában jelölték, köztük három külön férfi mellékszereplő-jelöléssel – ritka filmtörténeti pillanat. Több Golden Globe- és BAFTA-elismerésben is részesült.
  • Bevételek: Minden idők egyik legnagyobb kasszasikere lett a maga korában: Észak-Amerikában és világszerte is rekordokat döntött, és a legnagyobb bevételt hozó 1972-es film volt.
  • Megőrzés és restaurálás: A filmet restaurált változatokban többször újra bemutatták; a „Coppola Restoration” és az 50. évfordulós 4K-kiadás a képi és hangminőséget a mai szabványokhoz igazította.

Tematikák és hatás

  • Család és hatalom: A film nagy ereje, hogy a bűnszervezet működését családtörténetként meséli el – a hűség, árulás és felemelkedés tragikus árnyalataival.
  • Amerikai álom és asszimiláció: Michael íve – a kívülálló fiatalemberből könyörtelen „don” – az amerikai siker árnyoldalát mutatja.
  • Kulturális lenyomat: Ikonikus idézetek („Teszek neki egy ajánlatot, amit nem tud visszautasítani.”), emlékezetes jelenetek (a lófej, a keresztelő montázs) és vizuális motívumok (pl. a narancsok mint közelgő veszély jelzése) váltak a popkultúra részévé.
  • Hatás a műfajra: A bűnfilm és gengsztereposz későbbi nagy alkotásai – köztük filmek és sorozatok – sokat merítettek szerkezetéből, hangulatából és karakterábrázolásából.
  • Vitatott ábrázolás: A bemutató idején az olasz–amerikai közösségek egy része bírálta a sztereotípiák miatt; a készítők több kifejezést (például a „maffia” szót) visszafogottan használtak a forgatókönyvben.

Érdekességek

  • Brando a karakter időskori, mogorva hangzását és arcvonásait részben speciális protézissel formálta meg.
  • A „keresztelő-montázs” párhuzamos vágása a filmtörténet egyik legtöbbet elemzett szerkesztési bravúrja.
  • Az operatőri világítás tudatosan sötét és alulexponált, hogy hangsúlyozza a titok és a fenyegetés érzetét.

Megjelenési dátumok

Ország

Premier

 Kanada

1972. március 24.

 Egyesült Államok

1972. március 24.

 Japán

1972. július 15.

 Uruguay

1972. augusztus 10.

 Egyesült Királyság

1972. augusztus 24.

 Nyugat-Németország

1972. augusztus 24.

 Írország

1972. augusztus 25.

 Brazília

1972. szeptember 10.

 Argentína

1972. szeptember 20.

 Olaszország

1972. szeptember 21.

 Svédország

1972. szeptember 27.

 Hollandia

1972. szeptember 28.

 Finnország

1972. szeptember 29.

 Görögország

1972. szeptember 29.

 Mexikó

1972. október 4.

 Franciaország

1972. október 18.

Spanyolország

1972. október 20.

 Portugália

1972. október 24.

 Ausztrália

1972. november 2.

 Dánia

1972. december 26.

 Lengyelország

1972. december 31.

 Törökország

1973 októbere

 Hong Kong

1973. október 11.

 Csehszlovákia

1975. január 1.

 Dél-Korea

1977. május 25.

 Magyarország

1982. március 25.

Kapcsolódó oldalak

  • Minden idők 100 legjobb bűnügyi regénye

Kérdések és válaszok

Q: Ki rendezte A keresztapát?


V: A Keresztapát Francis Ford Coppola rendezte.

K: Min alapul a film?


V: A film Mario Puzo azonos című regényén alapul.

K: Ki írta A keresztapa forgatókönyvét?


V: Mario Puzo és Francis Ford Coppola írta a forgatókönyvet.

K: Kik a Keresztapa főszereplői?


V: Marlon Brando és Al Pacino a Keresztapa főszereplői.

K: Miről szól A keresztapa?


V: A Keresztapa a Corleone bűncsalád történetéről szól, egészen addig, amíg Michael Corleone 1955-ben bűnügyi főnökké nem válik.

K: Van a filmhez kapcsolódó trilógia?


V: Igen, A Keresztapa egy trilógia része. Úgy tartják, hogy ez a sorozat első filmje.

K: Hogyan fogadták ezt a filmet a kritikusok és a közönség?


V: A kritikusok és a közönség egyaránt dicsérte ezt a filmet, mint minden idők egyik legjobb filmjét, valamint mint az egyik legjobb gengszterfilmet és a szervezett bűnözésről (a maffiáról) szóló filmet.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3