A Keresztapa egy 1972-es amerikai film, amelyet Francis Ford Coppola rendezett. Mario Puzo azonos című regénye alapján készült, főszereplői Marlon Brando és Al Pacino. A film története 1945 és 1955 között játszódik. A filmet a Paramount Pictures mutatta be; producere Albert S. Ruddy, operatőre Gordon Willis, zeneszerzője Nino Rota. Az erős színészi alakítások, a sötét tónusú fényképezés és a család, hatalom, hűség témáit boncoló történet emelte filmtörténeti klasszikussá.

A maffiáról szóló egyik legjobb filmként tartják számon. Emellett sokan minden idők legjobb filmjének is nevezik; számos ilyen listán is szerepel, többek között az AFI100 éves... 100 film (ahol a harmadik helyen szerepelt), és rendszeresen az élmezőnyben található a kritikusok és közönség szavazásai alapján is.

A Keresztapa három Oscar-díjat nyert: a legjobb film, a legjobb férfi főszereplő (Marlon Brando, aki visszautasította a díjat) és a legjobb adaptált forgatókönyv (Coppola és Puzo). További jelölései között volt a legjobb rendező, a legjobb férfi mellékszereplő (három jelölés: Al Pacino, James Caan, Robert Duvall), a vágás, a jelmez és a hang kategóriája. Brando nevében Sacheen Littlefeather lépett színpadra, hogy felhívja a figyelmet az őslakos amerikaiak ábrázolására a filmiparban. A film több Golden Globe- és BAFTA-díjat is nyert, valamint számos kritikai és szakmai elismerésben részesült világszerte.

A folytatás, A keresztapa második része 1974-ben jelent meg, és újabb Oscar-díjakat nyert, köztük a legjobb film díját is – egészen a 2003-as A Gyűrűk Ura: A király visszatéréséig ez volt az egyetlen folytatás, amely elnyerte ezt a kitüntetést. A Keresztapa-trilógia harmadik filmje, A keresztapa III. része 1990-ben jelent meg; a kritikusok szerint nem érte el az első két rész színvonalát, de később egy újravágott változatot is kapott (The Godfather Coda: The Death of Michael Corleone), amely árnyaltabban zárja le a történetet.

Cselekmény

1945-ben, Don Vito Corleone, a New York-i Corleone bűncsalád feje, lánya esküvőjén fogadja a hozzá fordulókat. Miközben Johnny Fontane énekes a segítségét kéri karrierje fellendítéséhez, egy kábítószer-kereskedő, Virgil Sollozzo ajánlatot tesz: pénzt és politikai védelmet kér, cserébe részesedést kínál a drogüzletből. Vito erkölcsi okokra hivatkozva visszautasítja az ajánlatot.

Hamarosan merényletet követnek el Vito ellen, aki súlyosan megsebesül. A család irányítását ideiglenesen a hirtelen természetű Sonny veszi át, miközben a civil életet élő Michael, Vito legfiatalabb fia, fokozatosan belesodródik a család ügyeibe. Michael egy vendéglőben megöli Sollozzót és a korrupt McCluskey rendőrkapitányt, majd bujkálni kényszerül Szicíliában, ahol szerelembe esik és feleségül veszi Apolloniát – a nőt azonban egy merényletben elveszíti.

Közben New Yorkban a rivális családok leszámolásai eszkalálódnak. Sonnyt csapdába csalják és kegyetlenül meggyilkolják. Vito békét köt a többi családdal, hogy megóvja maradék fiát, és visszahozza Michaelt. Michael visszatér Amerikába, elveszi gyermekkori szerelmét, Kay Adamst, majd apja visszavonulásával ő válik a család tényleges vezetőjévé.

Vito halála után Michael átfogó leszámolást szervez, miközben a keresztapja lesz Connie fiának. A keresztelő alatt emberei egyszerre számolnak le a rivális vezérekkel és a hűtlenekkel. Michael szembesíti Carlót, testvére, Sonny meggyilkolásának cinkosát, és kivégezteti. Amikor Kay rákérdez a vádakra, Michael tagad, de a zárójelenetben a család emberei „Don Corleoné”-ként tisztelegnek előtte, az iroda ajtaja pedig lassan bezárul Kay előtt – jelezve Michael végleges átalakulását és elszakadását a korábbi életétől.

Szereplők és szerepek

  • Marlon Brando – Vito Corleone, a családfő
  • Al Pacino – Michael Corleone, a legfiatalabb fiú, a trón örököse
  • James Caan – Santino „Sonny” Corleone
  • Robert Duvall – Tom Hagen, a család ügyvédje és consiglieréje
  • Diane Keaton – Kay Adams
  • John Cazale – Fredo Corleone
  • Talia Shire – Connie Corleone
  • Richard S. Castellano – Peter Clemenza
  • Abe Vigoda – Salvatore Tessio
  • Al Lettieri – Virgil „A Török” Sollozzo
  • Sterling Hayden – McCluskey rendőrkapitány
  • Gianni Russo – Carlo Rizzi
  • Richard Conte – Emilio Barzini
  • John Marley – Jack Woltz, a hollywoodi producer
  • Al Martino – Johnny Fontane
  • Lenny Montana – Luca Brasi
  • Alex Rocco – Moe Greene
  • Morgana King – Carmela Corleone
  • Simonetta Stefanelli – Apollonia Vitelli-Corleone

Gyártás és forgatás

  • Fejlesztés és forgatókönyv: Mario Puzo 1969-es sikerkönyvéből készült a forgatókönyv, amelyet Puzo és Coppola közösen alkalmazott filmre. A mozi a regény cselekményének jelentős részét megtartotta, de sűrítésekkel és hangsúlyeltolásokkal (különösen Michael ívére koncentrálva).
  • Szereplőválogatás: Brando és Pacino kiválasztása eleinte vitatott volt a stúdión belül; végül mindketten emblematikus alakítást nyújtottak. Számos mellékszereplő – mint John Cazale vagy Abe Vigoda – e filmmel vált széles körben ismertté.
  • Fényképezés: Gordon Willis jellegzetes, alulexponált, borongós képi világa („a sötétség hercege”) teremtette meg a film komor hangulatát, a belső terekben uralkodó árnyékokkal és meleg barnás tónusokkal.
  • Helyszínek: A forgatás főként New Yorkban zajlott, Szicíliában pedig többek között Savocában és Forza d’Agròban rögzítették Michael száműzetésének jeleneteit.
  • Bemutató: 1972 tavaszán került a mozikba, és gyorsan kulturális jelenséggé vált, hosszú sorokat és rekordbevételeket generálva.

Zene

Nino Rota melankolikus, olaszos motívumokra épülő zenéje – köztük a szerelmi téma, amely Speak Softly, Love címmel vált közismertté – a film egyik védjegye. A score kulcsszerepet játszik a családi dráma és az erőszak feszültségének megteremtésében. A film zenéjét számos díjjal ismerték el, és későbbi részekben is visszatérő motívummá vált.

Fogadtatás, díjak és bevétel

  • Kritikai visszhang: A bemutató idején és azóta is elsöprően pozitív kritikákat kapott, külön kiemelve Brando és Pacino alakítását, a forgatókönyvet és Willis képi világát.
  • Díjak: Három Oscar-díjat nyert (legjobb film, férfi főszereplő, adaptált forgatókönyv), és több kategóriában jelölték, köztük három külön férfi mellékszereplő-jelöléssel – ritka filmtörténeti pillanat. Több Golden Globe- és BAFTA-elismerésben is részesült.
  • Bevételek: Minden idők egyik legnagyobb kasszasikere lett a maga korában: Észak-Amerikában és világszerte is rekordokat döntött, és a legnagyobb bevételt hozó 1972-es film volt.
  • Megőrzés és restaurálás: A filmet restaurált változatokban többször újra bemutatták; a „Coppola Restoration” és az 50. évfordulós 4K-kiadás a képi és hangminőséget a mai szabványokhoz igazította.

Tematikák és hatás

  • Család és hatalom: A film nagy ereje, hogy a bűnszervezet működését családtörténetként meséli el – a hűség, árulás és felemelkedés tragikus árnyalataival.
  • Amerikai álom és asszimiláció: Michael íve – a kívülálló fiatalemberből könyörtelen „don” – az amerikai siker árnyoldalát mutatja.
  • Kulturális lenyomat: Ikonikus idézetek („Teszek neki egy ajánlatot, amit nem tud visszautasítani.”), emlékezetes jelenetek (a lófej, a keresztelő montázs) és vizuális motívumok (pl. a narancsok mint közelgő veszély jelzése) váltak a popkultúra részévé.
  • Hatás a műfajra: A bűnfilm és gengsztereposz későbbi nagy alkotásai – köztük filmek és sorozatok – sokat merítettek szerkezetéből, hangulatából és karakterábrázolásából.
  • Vitatott ábrázolás: A bemutató idején az olasz–amerikai közösségek egy része bírálta a sztereotípiák miatt; a készítők több kifejezést (például a „maffia” szót) visszafogottan használtak a forgatókönyvben.

Érdekességek

  • Brando a karakter időskori, mogorva hangzását és arcvonásait részben speciális protézissel formálta meg.
  • A „keresztelő-montázs” párhuzamos vágása a filmtörténet egyik legtöbbet elemzett szerkesztési bravúrja.
  • Az operatőri világítás tudatosan sötét és alulexponált, hogy hangsúlyozza a titok és a fenyegetés érzetét.