A háború művészete
A háború művészete (kínaiul: 孫子兵法; pinyin: Sūnzĭ bīngfǎ) egy ősi kínai katonai szöveg. Szun-cu magas rangú hadvezér, stratéga és taoista filozófus írta. A szöveg 13 fejezetet tartalmaz. Minden fejezet a hadviselés egy-egy aspektusával foglalkozik. A könyvet több mint 2500 évvel ezelőtt írták. A háború művészete a kínai hadviselés egyik legkorábbi könyve volt. Ma is az egyik legismertebb és legnagyobb hatású könyv, amelyet valaha írtak. A könyvet széles körben másolták az ókori világban. Eleinte bambuszlapokra írták, amelyeket összevarrtak. Politikusok, tudósok és katonai vezetők olvasták. A könyv fordításait először Japánban és Koreában olvasták. A legrégebbi japán példány a 8. századból származik. Francia nyelvre 1772-ben fordította le egy Jean Joseph Marie Amiot nevű jezsuita. Az első angol nyelvű fordítást Lionel Giles adta ki 1910-ben. A háború művészetét először 1950-ben fordították le orosz nyelvre. A francia kultúra orosz ismerete miatt valószínű, hogy már jóval korábban is rendelkeztek francia nyelvű másolatokkal. Ma világszerte használják az üzleti iskolák és a hadseregek.
A szabályok megváltoztatása
Amikor Sun Tzu először megírta A háború művészetét, nem ez volt az első könyv a katonai taktikáról. Chun Cheng A katonai igazgatás könyve című művéből idéz. Az idézet a jelzőzászlók és dobok használatára korlátozódik a katonák mozgatására. Chun cheng könyve nem maradt fenn napjainkig, így keveset tudunk arról, hogy mi állt még benne. De a korabeli könyvek a hadviselés szabályain alapultak, amelyeket minden fél követett. A háború a gazdag nemesek sportja volt. A szabályok a lovagiasságon alapultak. Sun Tzu elutasította, hogy a háborút sportnak tekintse. Taoista elveket használt, és azokat a hadviselésre alkalmazta. Ezzel megváltoztatta a háború szabályait. A tábornokokkal ellentétben, akik élvezték a hosszú hadjáratokat, ő megértette, hogy a háború komoly dolog. Sun Tzu úgy vélte, hogy ha egy háború egyszer elkezdődött, a cél az ellenség legyőzése. Sun Tzu rendhagyó volt abban a tekintetben, hogy nem követte a korában uralkodó bölcsességet. Más tábornokok egyszerűen nem voltak felkészülve Sun Tzu taktikájára. Sun Tzu a hadviselésben a kiszámíthatatlanság művészetét sajátította el.
David versus Góliát
Azokban a helyzetekben, amikor egy kisebb, gyengébb haderő áll szemben egy erősebb, nagyobb haderővel, Sun Tzu taktikája nagyon gyakran sikeres. Dávid és Góliát egy bibliai történet, amelyben egy gyengébb pásztorfiú áll szemben egy óriással, aki képzett harcos. Dávid szokatlan fegyvert használ, és megöli Góliátot. Dávid nem volt hajlandó Góliát szabályai szerint harcolni. Ivan Arreguín-Toft politológus számításokat végzett a háborúkról. Rájött, hogy az esetek egyharmadában a gyengébb ország győz.
Mao Ce-tung a Háború művészete című könyvnek tulajdonítja, hogy segített neki legyőzni Csiang Kaj-sek-et a kínai polgárháborúban. Ho Chi Minh rajongott SunTzu-ért. Ő vezette a kommunista vietnamiakat az amerikaiak által támogatott Dél-Vietnam elleni harcban. Norman Schwarzkopf, Jr. és Colin Powell amerikai tábornokok az Öböl-háborúban A háború művészete című könyv alapelveit követték.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a The Art of War (A háború művészete)?
V: A: A háború művészete egy ősi kínai katonai szöveg, amelyet Sun Tzu, egy magas rangú katonai tábornok, stratéga és taoista filozófus írt. A mű 13 fejezetet tartalmaz, amelyek mindegyike a hadviselés egy-egy aspektusát tárgyalja.
K: Mikor íródott A háború művészete?
V: A Háború művészete több mint 2500 évvel ezelőtt íródott.
K: Hogyan íródott eredetileg a könyv?
V: A könyvet eredetileg bambuszlapokra írták, amelyeket összefűztek.
K: Ki olvasta a könyvet annak idején?
V: A korai időkben a könyvet politikusok, tudósok és katonai vezetők olvasták.
K: Hol jelent meg először a fordítás Kínán kívül?
V: A könyv fordításait először Japánban és Koreában olvasták.
K: Mikor fordították le először angolra?
V: Az első angol nyelvű fordítást Lionel Giles adta ki 1910-ben.
K: Mikor fordították le először oroszra?
V: A háború művészetét először 1950-ben fordították le oroszra.
