5. szimfónia (Beethoven)
Az op. 67-es c-moll 5. szimfónia Ludwig van Beethoven egyik szimfóniája. Kilenc szimfóniája közül ez az ötödik. A szimfónia 1804 és 1808 között íródott. Ez a szimfónia a klasszikus zene egyik legnépszerűbb és legismertebb műve.
Négy tételből áll: egy nyitó szonáta allegro, egy lassabb andante és egy gyors scherzo, amely egyenesen a fináléba vezet.
A szimfóniát 1808-ban mutatták be először a bécsi Theater an der Wienben. Ugyanezen a koncerten hangzott el először a hatodik szimfónia is. Az Ötödik szimfónia hamarosan az egyik legfontosabb zeneműként vált ismertté.
Beethoven 5. szimfóniájának borítója. Látható a Lobkowitz hercegnek és Raszumovszkij grófnak szóló dedikáció.
A zene
A szimfónia egy négyhangú "rövid-rövid-rövid-hosszú" motívummal kezdődik, amely kétszer hangzik el (a második alkalommal kissé mélyebben): ( listen (help-info))
A szimfónia nyitánya olyan híres, hogy gyakran idézik. Más zeneszerzők is felhasználták kompozícióikban, például Szergej Rahmanyinov a Sors című dalában. Gyakran használták a popkultúrában, a diszkótól a rock and rollig, valamint a filmben és a televízióban. A II. világháború alatt a BBC a négy hangból álló motívumot használta a rádióhíradások bevezetésére, mivel a "short-short-short-long" a Morse-kódban a "V" betűt jelenti. A "V" azt jelentette, hogy "Győzelem". Nagyon halkan játszották egy dobon. A nácik által megszállt országokban élő emberek, akik hallani akarták a híreket, titokban a BBC híreit hallgatták, mert azok nagyobb valószínűséggel voltak igazak.
A szimfónia harmadik tétele néha ezt a ritmust használja kíséretként.
Amikor Beethoven ezt a szimfóniát írta, a harmincas évei közepén járt. Egyre süketebbé vált. Ezt borzasztóan nehezen viselte. Úgy gondolta, hogy éppen neki kellene tökéletes hallással rendelkeznie. Nagyon lehangolt volt, de úgy döntött, hogy nem lesz öngyilkos, hanem életben marad, és leírja mindazt a zenét, ami a fejében volt. Erről egy Heiligenstadt Testament nevű levelében írt.
Az V. szimfónia nyitánya nagyon merészen és hősiesen hangzik. Az egész szimfónia úgy hangzik, mint egy küzdelem, amely ezzel a négy hanggal kezdődik. Gyakran mondják, hogy ez a négy hang a sors kopogtatását jelképezi. Mire az utolsó tételhez (a fináléhoz) érünk, a zene moll helyett dúrrá válik. Úgy hangzik, mintha Beethoven legyőzte volna a depresszióját.
A szimfónia negyedik tétele az egyik első alkalom, amikor harsonát vagy pikolót használnak szimfóniában.
Beethoven 1804-ben, abban az évben, amikor az V. szimfónián dolgozni kezdett.
