Az opus (rövidítve op.) egy zenemű címe után álló jelölés, amely gyakorlatilag azt jelenti: "mű" vagy "művek száma" az adott zeneszerző életművében. Az opusszám általában egy számot követ, például az elsőként kiadott vagy számon tartott művet gyakran opus 1-nek nevezik, a következőt opus 2-nek, és így tovább. Az opusszámok célja, hogy azonosítsák és rendszerezzék egy zeneszerző műveit.

Az opusszám jelentése és használata

Az opusszám önmagában nem mindig ad teljesen pontos kronológiát: néha a kiadás dátuma, néha a szerző vagy a kiadó rendelése határozta meg a számokat. Gyakran előfordul, hogy egy szerző több különálló művét egyetlen opusszám alá gyűjtik (például Op. 18 lehet négy vonósnégyes-szám), és az ilyen opuscsoportokon belül további számozás szerepel (Op. 18 No. 2 stb.).

Korlátok és kivételek

  • Az opusszámok nem mindig tükrözik a kompozíciók keletkezési sorrendjét — különösen a 18. század vége előtti műveknél, amikor inkább a kiadás volt a döntő tényező.
  • Sok műnek nincs opusszáma; egyes szerzők rendszereket vagy katalógusokat dolgoztak ki műveik pontosabb számozására (lásd lent).
  • A kiadók néha rendszerezés vagy piaci okok miatt adtak opusszámokat, így előfordul, hogy egy opusszám kronológiailag "téves" helyre került.
  • Léteznek olyan jelölések is, amelyek a publikálatlan vagy opusszámmal nem rendelkező művekre utalnak (például WoO, vagy Op. posth., ld. később).

Példák és illusztrációk

A gyakorlatban az opusszámok segítenek pontosítani, mely műről van szó. Például a Beethoven több zongoraszonátát írt. Az egyik korai Asz-dúr zongoraszonáta opusszáma op. 26, ami arra utal, hogy viszonylag korai műről van szó. Jóval később Beethoven egy másik Asz-dúr zongoraszonátát írt, amelynek opusszáma op. 110 — ez a magasabb szám önmagában nem feltétlenül pontos időrendi bizonyíték, de jelzi, hogy későbbi periódusból származik.

Katalógusszámok más elnevezései (ha opusszám nincs vagy nem elégséges)

Egyes zeneszerzőknél részletes, tudományos katalógusokra támaszkodunk, mert az opusszám hiányos vagy egyértelműtlen. Néhány jól ismert példa:

  • Mozart műveihez nincs általános opusszám; a Wolfgang H. Köchel által készített katalógus K- vagy KV-számokat (Köchel-szám) használ — ezernél is több tételig (például K.183 és K.550 különböző g-moll szimfóniák).
  • Franz Schubert műveit gyakran D (Deutsch) számokkal jelölik (összeállította Otto Erich Deutsch).
  • J. S. Bach műveihez a BWV (Bach-Werke-Verzeichnis) számrendszer tartozik.
  • Joseph Haydn műveit a Hob. (Hoboken) katalógusszám jelöli.
  • George Frideric Handel műveihez a HWV (Händel-Werke-Verzeichnis) számokat használják.

Gyakori jelölések és rövidítések

  • op. — opus (opusszám)
  • Op. posth. — opus posthumum: posztumusz opusszám, azaz a mű a szerző halála után jelent meg vagy kapott opusszámot
  • WoO — németül "Werke ohne Opuszahl" (művek opusszám nélkül): olyan művek, amelyeket nem jelöltek opusszámmal
  • Al-számok vagy tételszámok: sok opusszámon belül a darabok külön számozást kapnak (Op. 10 No. 3 stb.).

Nyelvi megjegyzés: többes szám

Az angolban az opus többes száma gyakran opuses, mert a latin többes szám, opera, zavaró lehet az angolban (hiszen az opera mint műfaj már foglalt szó). Magyar nyelvben általában az opus többesét úgy fejezzük ki, hogy egyszerűen több opusszámról vagy opusról beszélünk; szakmai szövegek angol kifejezéseiben találkozhatunk mindkét formával.

Az "opus" mint mű

Az opus szó tágabb értelemben egy műre utalhat: például mondhatjuk, hogy "Ez az opus az utolsó zongoraszonáta, amelyet Beethoven komponált." A latin kifejezésből ered a magnum opus is, ami egy alkotó életművének talán legjelentősebb művét jelöli.

Összefoglalás

Az opusszám hasznos és széles körben alkalmazott eszköz a klasszikus zenében a művek azonosítására, de nem univerzális: nem minden zeneszerző műve kapott opusszámot, és az opusszámok rendszere nem mindig tükrözi a kompozíciók keletkezési sorrendjét. Ilyen esetekben különféle katalógusok és rendszerek (például Köchel-, Deutsch-, BWV-, Hoboken-számok) adnak egyértelműbb tájékozódást.