Stamford Bridge-i csata

Háttér

Edward, Anglia gyóntató királya 1066 januárjában halt meg, anélkül, hogy örököst hagyott volna hátra. Ez küzdelmet váltott ki, hogy ki legyen a király utána. Északnyugat-Európa számos igénylője úgy vélte, hogy mindegyiküknek neki kellene lennie a következő királynak. Ezek között volt Norvégia királya, Harald Hardrada is. Az Angolszász Krónika szerint a norvégok 300 hajóból álló flottát állítottak össze, hogy megszállják Angliát. A norvég hadsereg körülbelül 11 000 embert számlált. Szeptemberben érkezett meg az angol partokhoz, és Hardradához csatlakoztak a Tostig Godwinson által Flandriában és Skóciában toborzott erők. Tostig haragudott idősebb bátyjára, Haroldra (akit Edward halála után a witánok választottak királlyá). Elvesztette northumbriai grófi pozícióját, és 1065-ben száműzték. Tostig 1066 tavaszán támadássorozatot indított Anglia sussexi partvidéke ellen. A király úgy vélte, hogy Tostig partvidéki rajtaütései annak jelei, hogy Vilmos, Normandia hercege hamarosan betör Angliába.

1066 késő nyarán a norvég vezetésű támadók felhajóztak a Humber folyón, majd az Ouse folyón, mielőtt York felé törtek volna. Amikor partra szálltak Riccallnál, Godwinson ekkor értesült először inváziójukról. szeptember 20-án a fulfordi csatában legyőzték az Edwin, Mercia grófja és testvére, Morcar, Northumbria grófja által vezetett észak-angol sereget. E győzelmet követően megkapták York kapitulációját. Rövid időre elfoglalták a várost, és túszokat, valamint ellátmányt vittek ki a városból. Ezután visszatértek a Riccallnál lévő hajóikra. Hardrada békét ajánlott a northumbriánoknak, cserébe azért, hogy támogatják a trónra való törekvését. Ezután újabb túszokat követelt egész Yorkshire-től.

Ebben az időben Godwinson Dél-Angliában tartózkodott. Várta a normandiai herceg franciaországi invázióját. Vilmos herceg egy másik pályázó volt az angol trónra. A norvég invázióról értesülve Godwinson nagy sebességgel észak felé vette az irányt a házikocsijaival és annyi thegnnel, amennyit csak össze tudott gyűjteni. A Londontól Yorkshire-ig tartó, mintegy 190 mérföldes utat mindössze négy nap alatt tette meg. Godwinson megtudta, hogy a northumbriánok parancsot kaptak arra, hogy a további túszokat és ellátmányt a norvégoknak küldjék a Stamford Bridge-re. Godwinson Yorkon keresztül sietett tovább, hogy szeptember 25-én ezen a helyen megtámadja őket. Amíg az angol sereg nem került látótávolságba, a megszállók nem is tudták, hogy angol sereg van a közelben.

A csata

A csata pontos helyszínét senki sem ismeri. Nincs apátság, wikt:marker vagy kereszt, amely jelölné a helyet. A várostól délnyugatra fekvő, "csatasíkságnak" nevezett terület azonban lehet a csata tényleges helyszíne. A vikingeket teljesen meglepték. A hőségben pihentek. Hardrada elég magabiztos volt ahhoz, hogy a viking erők egyharmadát a sereg páncélzatának nagy részével együtt a Riccallban lévő táborukban hagyta. Ahogy az angol sereg lefelé támadott, a vikingek közül sokan teljesen felkészületlenül értek oda. A viking sereg nagy része a híd túloldalán volt. Egy kisebb viking erő tartotta a híd megközelítését, de gyorsan félresöpörték őket. A legenda szerint egyetlen viking harcos tartotta egy ideig a keskeny hidat az angolok ellen. Körülbelül 40 angol harcost ölt meg, mielőtt megölték.

Az ezt követő heves harcokban Hardrada és Tostig is meghalt. A hídnál lévő vikingek többsége meghalt. Az eredetileg 300 hajóból álló flottából csak annyi ember maradt, hogy a Norvégiába való visszatéréskor 24 hajóra elegendő ember maradt. Azt mondják, hogy a harcok kezdete előtt Godwinson felajánlotta, hogy visszaadja testvérének a grófságot, ha az átáll a másik oldalra. Tostig azonban határozottan visszautasította.

Utóhatások

A Stamford Bridge nagy győzelmet jelentett Godwinson számára. Ez megmutatta, hogy nagyon jó képességű parancsnok volt. Azt is megmutatta, hogy mennyire jól képzettek a házi katonái. A Stamford Bridge-t azonban mindig is be fogja árnyékolni a hastings-i csata, amelyre alig három héttel később került sor. A Stamford Bridge-i csata után Godwinson serege nagyon fáradt volt és pihenésre szorult. A korábbi csatában elvesztette két grófjának seregét. De hírt kapott arról, hogy Vilmos herceg partra szállt. Gyorsan levonult fáradt seregével Londonba, és Waltham Abbey-ben elég ideig megállt, hogy imádkozzon egy újabb győzelemért. Október 12-én már Londonban volt, hogy újabb katonákat keressen, hogy kiegészítse seregét, mielőtt Hastingsnél szembeszállna Vilmossal. Október 14-én Godwinson a hadseregét a hegygerincen alakította ki, lenézve a csatatérre. Ezzel kezdetét vette a hastingsi csata és az angolszász uralom vége Angliában.