Az Angolszász krónika: Óangol évkönyvek, történeti forrás és jelentőség
Fedezze fel az Angolszász krónikát: óangol évkönyvek, kulcsfontosságú történeti forrás a római kor végétől a normann hódításig, nyelvi és forráselemzés.
Az Angolszász krónika az angolszászok történetét feldolgozó óangol nyelvű krónikák gyűjteménye. Az évkönyvek eredetileg a 9. század végén, valószínűleg Wessexben, Nagy Alfréd uralkodása alatt készültek. Több kéziratos másolat készült, amelyeket Anglia-szerte szétosztottak a kolostorok között, és amelyeket egymástól függetlenül frissítettek. Egyes példányokat még a 12. század közepén is folyamatosan javítottak és kiegészítettek: ismert például, hogy egy változatot 1154-ig aktívan frissítettek.
Származás és keletkezés
A krónika összeállítását hagyományosan Nagy Alfréd és körének tulajdonítják, bár a pontos szerkesztési folyamat bonyolult: valószínűleg egy központi munkaanyagból több helyi kézirat készült, amelyeket aztán a helyi szerkesztők saját eseményeikkel és helyi adataikkal egészítettek ki. Az eredeti gyűjtemény célja részben az lehetett, hogy kronológiai alapot adjon az angol királyságok történetének, részben pedig egyházi és politikai emlékezetet teremtsen.
Kéziratok és elterjedés
Kilenc kézirat maradt fenn részben vagy egészben, bár nem mindegyik egyforma történelmi értékkel bír, és egyik sem az eredeti autográf. Ezek a kéziratok eltérő mértékben és eltérő időpontokban frissültek, ezért bizonyos helyszínekre vagy évjáratokra vonatkozóan egyes példányok részletesebbek, mások csak töredékesek. A legrégebbi szerkesztés valószínűleg Alfréd uralkodása vége felé keletkezett; az egyik legismertebb későbbi változat a Peterborough-i apátságban készült, amelyet 1116-ban bekövetkezett tűz is ért, de ennek ellenére tartalmazott 12. századi bejegyzéseket is.
- Fennmaradt kéziratok: összesen kilenc, ezek közül héttel kapcsolatban ismert, hogy jelenleg a British Libraryben találhatók.
- A fennmaradó kettő közül az egyik az oxfordi Bodleian Libraryben, a másik a cambridge-i Corpus Christi College Parker Libraryjében őrzött példány.
Tartalom és szerkezet
A krónika évkönyvi (annalista) formában rögzíti az eseményeket: a bejegyzések évszámokhoz kötődnek, és az alapanyag Kr. e. 60-ra visszanyúló, gyakran legendás eredettörténeteket is tartalmaz (ezek között mítikus elemek, például Brutus-legendák is megjelennek). A korai bejegyzések tömören, néha egyszavas formában adnak tudósítást, míg a későbbi, különösen a 10–12. századi részek egyre részletesebb, gyakran szemléletes leírásokat tartalmaznak, amelyek egyes esztendőkben szem- és fültanúi beszámolóknak tűnnek.
A krónika szerkesztői több forrást használtak: a római uralom és az azt követő időszak krónikális hagyományait, egyházi feljegyzéseket, korábbi írott műveket (például Beda munkáját), királyi okleveleket, valamint szóbeli forrásokat és helyi jegyzőkönyveket.
Forrásérték és kritikák
A krónika nem teljesen pártatlan: sok bejegyzés tükrözi az írnokok politikai, egyházi vagy regionális szemszögét. Több helyen más középkori forrásokkal való összevetés azt mutatja, hogy bizonyos eseményeket elhallgattak, eltúloztak vagy ideologikus színezettel adtak elő. Emellett a különböző kéziratok gyakran ellentmondanak egymásnak, ami azt jelzi, hogy a másolatok készítői helyenként saját helyi hagyományaikat vagy kiegészítéseiket építették be.
Mindazonáltal a krónika egészében véve kulcsfontosságú forrás a római uralom végétől a normann hódítást követő évtizedekig tartó időszak vizsgálatában, mivel sok részletet – politikai eseményeket, csatákat, királyi cselekedeteket – csak itt rögzítettek. Korábbi korszakoknál (pl. a legkorábbi, legendás bejegyzéseknél) nagyobb óvatossággal kell kezelni az adatokat.
Nyelvészeti és irodalmi jelentőség
A kéziratok az angol nyelv fejlődésének értékes forrásai. A krónikák nagy része óangol nyelven íródott, de a Peterborough-i változat különösen fontos, mert a benne található 12. századi folytatások már a középangol nyelv korai vonásait mutatják — ezért a Peterborough Chronicle gyakran hivatkozott forrás a középangol előtti átmeneti nyelvszakasz tanulmányozásában. Emellett a különböző kéziratok dialektális különbségei segítenek rekonstruálni az egyes régiók nyelvhasználatát és írásgyakorlatát.
Használat a modern kutatásban és kiadások
A krónika forrásanyagát történészek, nyelvészek és irodalomtörténészek egyaránt intenzíven használják. A szövegek kritikai kiadásai, fordításai és kommentárjai a 19. századtól napjainkig folyamatosan készülnek; ezek a kiadások segítenek a különböző kéziratok összehasonlításában, a hibák és beavatkozások feltárásában, valamint a kronológiai kérdések tisztázásában. Emellett több kutatócsoport és könyvtár digitalizálta a kéziratokat vagy készített róluk digitális másolatokat, ami megkönnyíti az online hozzáférést és a távoli elemzést.
Összegzés
Az angolszász krónika egy sokrétű, több helyen és időben frissített évkönyvi gyűjtemény, amely alapvető forrás a korai középkori Anglia történetének, a politikai események és a nyelvi fejlődés tanulmányozásában. Bár részben részrehajló és a kéziratok között eltérések találhatók, az egyetlenként fennmaradt, évszámokhoz kötődő, széles körben terjesztett hagyományként páratlan értéket képvisel a középkori angol történetírás számára.
Egy másik oldal, amelyen a kalligráfia látható; nem ugyanaz a kéz írta, mint a fentieket.
A Peterborough Chronicle kezdőlapja. A beszkennelt oldal fordítása.
Kérdések és válaszok
K: Mi az angolszász krónika?
V: Az Angolszász krónika egy óangol nyelvű évkönyvgyűjtemény, amely az angolszászok történelmének krónikája. Eredetileg a 9. század végén, valószínűleg Wessexben, Nagy Alfréd uralkodása alatt készült.
K: Hány kézirat létezik ma?
V: Ma kilenc kézirat maradt fenn részben vagy egészben.
K: Mikor hozták létre először?
V: A legrégebbi változatot úgy tűnik, hogy Alfréd uralkodásának vége felé kezdték el írni.
K: Hol találhatók ezek a kéziratok?
V: Hét közülük a British Libraryben, kettő pedig az oxfordi Bodleian Libraryben és a cambridge-i Corpus Christi College Parker Libraryjében található.
K: Milyen típusú anyagot tartalmaznak?
V: A benne található anyag többnyire évszámok szerinti évkönyvek, némelyikük Kr. e. 60-ig, mások pedig a megírás időpontjáig datálhatók.
K: Elfogulatlan ez a forrás?
V: Nem, vannak olyan helyek, ahol a más középkori forrásokkal való összehasonlítás egyértelművé teszi, hogy az írnokok kihagytak eseményeket, vagy egyoldalú változatban mondtak el történeteket; vannak olyan helyek is, ahol a különböző változatok ellentmondanak egymásnak.
K: Miért fontos ez a forrás a korszakot tanulmányozó történészek számára?
V: Ez a forrás azért fontos, mert sok információja máshol nem található meg, és betekintést nyújt a középangol nyelv fejlődésébe a Peterborough Chronicle későbbi változatán keresztül, amely az egyik legkorábbi ma is létező példa.
Keres