Az atlantai csata (1864): Sherman ostroma és Atlanta bukása
Sherman atlantai ostroma (1864) — Atlanta bukása: döntő fordulópont az amerikai polgárháborúban; taktika, vasúti csomópont elvesztése és a Konföderáció meggyengülése.
Az atlantai csata (1864. július 22.) az amerikai polgárháború egyik jelentős csatája volt. A csata az atlantai hadjárat része volt, amelyet William Tecumseh Sherman, az uniós hadsereg tábornoka irányított. Atlanta városa fontos utánpótlási központ, vasúti csomópont és az Amerikai Konföderációs Államok szimbóluma volt. Elvesztése súlyos csapásnak bizonyult a Konföderáció számára, és a polgárháború végéhez vezetett.
Háttér
Az 1864-es atlantai hadjárat célja az volt, hogy a Konföderáció fontos utánpótlási és közlekedési központját semlegesítse. Sherman olyan hadműveleti szándékkal indult dél felé, hogy megszakítsa a déli vasúti összeköttetéseket, elvonja a Konföderáció erőforrásait és politikai, gazdasági csapást mérjen az ellenségre. A kampány során Sherman többször próbált körülkeríteni és kiszorítani a védő erőket, mire a konföderáltak vezérkari és parancsnoki átrendeződésekkel reagáltak: Joseph E. Johnston parancsnokságát július közepén John Bell Hood vette át, aki sokkal támadóbb taktikát folytatott.
A csata lefolyása (július 22.)
Július 22-én Hood parancsnoksága alatt a konföderált erők megkísérelték megtörni az uniós vonalakat Atlanta közelében, kitörést indítva a körbezárt város felszabadítására. A harc heves volt, eleinte a déliek néhány helyen előnyre tettek szert és komoly nyomást gyakoroltak a védő uniós bal szárnyra. Az ütközet során a Union egyik magas rangú tábornoka, James B. McPherson, aki a hadosztályok egyik vezetője volt, életét vesztette miközben személyesen próbálta rendezni a vonalakat — ez jelentős veszteség volt a uniós oldal számára, noha a csata stratégiai eredménye nem forgott veszélybe.
Végül az uniós erők visszaverték a támadást; a konföderáltak súlyos veszteségeket szenvedtek, és nem tudták feltörni Sherman vonalait. A csata után a hadjárat folytatódott: Sherman lassan körülzárta Atlantát, vágta a vasúti összeköttetéseket és folyamatos nyomás alatt tartotta a várost.
Veszteségek és eredmény
A harcok mindkét oldalon jelentős veszteségekkel jártak. A pontos számok forrásonként eltérnek, de a csataban több ezer halott és sebesült volt; a konföderáció általában nagyobb veszteségeket szenvedett. Bár a július 22-i ütközet nem hozott azonnali döntő áttörést, stratégiailag az uniós erők megszilárdították helyzetüket Atlanta közelében, és a város lassú elszigeteléséhez vezetett.
Következmények
- Atlanta végső elfoglalása: Sherman ostroma és manőverei később, 1864 szeptemberében vezettek Atlanta elesteihez (a város 1864. szeptember 2-án esett el). Sherman parancsára a városból később elszállították vagy megsemmisítették a hadianyagot, és katonai fontosságú létesítményeket romboltak le.
- Politikai hatás: Atlanta elfoglalása nagyban hozzájárult Abraham Lincoln újraválasztásához 1864 őszén, mivel a győzelem növelte a közhangulatot és aláásta a béketárgyalásokat sürgetők pozícióját az Unióban.
- Hosszabb távú következmények: a hadjárat és a város elfoglalása fontos lépés volt Sherman későbbi „Mars a tengerhez” (March to the Sea) hadművelete előtt, amely a Konföderáció logisztikáját és morálját tovább gyengítette.
- Kulturális emlék: az atlantai csata és az egész hadjárat az amerikai polgárháború egyik legismertebb epizódjává vált; emlékhelyek, emlékművek és történelemkönyvek foglalkoznak az eseményekkel és azok következményeivel.
Összegzés
Az 1864. július 22-i atlantai csata nem hozott azonnali, döntő győzelmet egyik oldal számára sem, de része volt annak a kampánynak, amely végül az Unió stratégiai sikeréhez vezetett a déli központok működőképességének megtörésében. Atlanta elvesztése súlyosan meggyengítette a Konföderációt — katonailag, gazdaságilag és politikailag egyaránt —, és megteremtette az előfeltételeket a háború későbbi befejezéséhez.
Az atlantai csata, Kurz & Allison kromolitográfiája
Háttér:
Katonai
A háború már három éve tartott, amikor Ulysses S. Grant kapta meg az uniós hadsereg főparancsnokságát. Bár a Konföderációsok jóval kisebb hadsereggel rendelkeztek, de a haderejüket arra a csatára mozgatták, amelyik uniós hadsereg éppen aktív volt. Ezáltal a legtöbb csatát megnyerték. Grant úgy döntött, hogy összehangolja seregeit, és legyőzi a konföderációsokat. A tábori hadseregei mind egyszerre szálltak volna szembe a konföderációs tábori hadseregekkel. Ezáltal a kisebb déli seregeket le tudta volna szorítani, így az uniós hadsereg le tudta volna győzni őket. Grant személyesen vezette volna a Potomac hadseregét Robert E. Lee konföderációs tábornok és Észak-Virginiai hadserege ellen. Megpróbálná elfoglalni a konföderáció fővárosát, Richmondot. Sherman egyesített seregeit a Joseph E. Johnston tábornok vezette Tennessee-i konföderációs hadsereg ellen indítaná. Sherman egyik célja az volt, hogy elfoglalja a Dél második legnagyobb városát, Atlantát. Ha sikerülne, az lerövidítené a háborút.
Politikai
HAMU VOLT ITT!!!
)
1864-re Abraham Lincoln elnök politikai bajba került. Amikor 1860-ban megválasztották, Lincoln megnyerte a választói kollégium szavazatainak többségét. A népszavazáson azonban csak a szavazatok 39,8%-át szerezte meg. Valószínűleg ő volt a legkevésbé népszerű elnök, amikor 1861-ben hivatalba lépett. Hét déli állam elszakadt és megalakította az Amerikai Konföderációs Államokat. 1861. április 12-én kezdődött a polgárháború. A háború rosszul alakult az Unió számára. Annak ellenére, hogy sokkal nagyobb hadsereggel rendelkeztek, számos csatát elvesztettek. Lincolnnak 1864-re győzelmekre volt szüksége, ha novemberben újra meg akarták választani. Ha sikerrel jár, az atlantai hadjárat garantálhatja, hogy Lincoln elnök marad.
Atlanta kampány
Az atlantai hadjárat 1864. május 6-án kezdődött. Sherman több mint 100 000 emberrel rendelkezett, akiket három hadseregre osztott. Johnston serege csak fele akkora volt, mint a vele szemben álló uniós hadsereg. Sherman a nagyobb hadseregét csaták sorozatában használta fel Johnston visszaszorítására. Két hadseregét használta Johnston Tennessee-i hadseregével szemben. A harmadik hadsereget oldalazó manőverekre használta. Végül Johnston július 9-10-én visszavonult Atlantába. Johnston stratégiája az volt, hogy "helyet cseréljen emberre és időre". Nem akarta hadseregét nagyobb csatára kötelezni, hanem minden adandó alkalommal késleltette és zaklatta Shermant. Shermannek 72 napjába telt, hogy seregeit mindössze 100 mérföldet meneteljen. Johnston terve az volt, hogy lelassítsa és kifárassza az uniós hadsereget, hogy belefáradjanak a harcba. Jefferson Davis, a Konföderáció elnöke azonban elbocsátotta Johnstont, amiért nem állította meg az uniós hadsereget. A parancsnokságot John B. Hoodnak, Johnston második emberének adta át.
A csata
Amikor Hood átvette a Tennessee hadsereg parancsnokságát, Sherman mindössze öt mérföldre volt Atlantától. Hood volt a konföderáció legagresszívabb tábornoka. Meg akarta védeni Atlantát. Július 20-án Hood hadserege megtámadta George Henry Thomas uniós tábornok Cumberland hadseregét. John Schofield ohiói hadserege és James B. McPherson Tennessee-i hadserege egyaránt a konföderáció jobb oldala körül mozgott, és nem tudtak segíteni Thomasnak. Thomas hadserege azonban kitartott. A konföderációsok 2500 halott és sebesült elvesztése után visszavonultak. Hood legközelebb július 22-én támadott. Teljes haderejét McPherson Tennessee hadserege ellen vetette be Sherman balszárnyán. A csata dél körül kezdődött és éjfélig tartott.
A harcok során Dodge tábornok (a szerző) rést látott az Unió vonalain. Hírnököket küldött, hogy figyelmeztesse a parancsnokokat, hogy mozduljanak a rés bezárására, különben a konföderációsok áttörnek. Nyilvánvalóan McPherson tábornok is látta ezt a rést. Egy törzstisztjével kilovagolt, hogy bezárja a rést. Konföderációs csetepatékkal találkozott, akik felszólították, hogy adja meg magát. Megfordult és megsarkantyúzta a lovát, hogy elmeneküljön, de lelőtték. Egy ponton az uniós vonal megszakadt. De Schofield ohiói hadseregének ágyútüze és egy ellentámadás visszaverte a konföderációsakat. Hood körülbelül 8000 főt vesztett (halottak, sebesültek és eltűntek) az Unió 3722 veszteségével szemben. A csata után Hood visszavonult Atlanta védelmére. Támadásaiból nem sok mindent tudott felmutatni, kivéve a magas veszteségeket, amelyeket a konföderációsok nem engedhettek meg maguknak.
Sherman felállította ágyúit, és megkezdte Atlanta bombázását, amely egy hónapig tartott. Ezután Sherman visszavonta seregeit, és csak egy kis haderőt hagyott hátra. A szándék szerint Hood serege követte őket a Georgia állambeli Jonesboróba. Sherman hadserege lerombolta az Atlantába visszavezető vasúti síneket. A Jonesborough-i csata két napig tartott és szeptember 1-jén ért véget. Miután újabb súlyos veszteségeket szenvedett, Hood seregének maradék része elégette az utánpótlást és a lőszert, és elhagyta Atlantát. Sherman ezután elfoglalta Atlantát. Ez nagy veszteség volt a konföderáció számára. Majdnem garantálta Lincoln újraválasztását. Az atlantai csata az atlantai hadjárat félidejét jelentette.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt az atlantai csata?
V: Az atlantai csata az amerikai polgárháború egyik jelentős csatája volt, amelyre 1864. július 22-én került sor.
K: Ki irányította az atlantai hadjáratot a háború alatt?
V: William Tecumseh Sherman, az uniós hadsereg tábornoka irányította az atlantai hadjáratot a háború alatt.
K: Milyen jelentőséggel bírt Atlanta városa a polgárháború alatt?
V: Atlanta városa a polgárháború alatt az Amerikai Konföderációs Államok egyik fő utánpótlási központja, vasúti csomópontja és szimbóluma volt.
K: Mi volt az atlantai csata végeredménye?
V: Atlanta városának elvesztése súlyos csapásnak bizonyult a Konföderáció számára, és végül a polgárháború végéhez vezetett.
K: Mikor zajlott az atlantai csata?
V: Az atlantai csatára 1864. július 22-én került sor.
K: Ki nyerte meg az atlantai csatát?
V: Az atlantai csatát a William Tecumseh Sherman tábornok vezette uniós hadsereg nyerte.
K: Mi volt az atlantai csata jelentősége a polgárháborúban?
V: Az atlantai csata azért jelentős, mert az amerikai polgárháború egyik fontos fordulópontja volt, és az Amerikai Konföderációs Államok végső összeomlásához vezetett.
Keres