A Wettin-ház német grófok, hercegek, kurfürstök és királyok dinasztiája volt, amely több mint 800 éven át uralkodott a mai Szászország és Türingia területén. A Wettin család tagjai voltak Lengyelország királyai is, valamint Nagy-Britannia, Portugália, Bulgária, Lengyelország, Szászország és Belgium uralkodóházait alkották. Ma már csak a brit és a belga vonal uralkodik országukban, de az utolsó bolgár cár, II. Szimeon 2001 és 2005 között Bulgária miniszterelnöke volt. Simeon Saxe-Coburg-Gotha az egyetlen volt király, aki valaha is választott vezetőként tért vissza hazájába.
Eredet, fejlődés és belső megosztás
A Wettin-ház eredete a Saale folyó mentén álló Wettin várhoz kötődik, és családfájuk a középkor óta ismert a német területeken. A család fokozatosan emelkedett: grófi címet viseltek, később a markgrófi és választófejedelmi rangig jutottak, különösen a Meissen‑i és később a szász választófejedelemségben.
Az egyik döntő fordulópont a 1485-ös leipzigi egyezmény volt, amely a Wettin házat két nagy ágára osztotta: az ernesti és az alberti vonalra. Az Ernestin‑ágból származtak a számos kisebb szász‑thuringia hercegséget adó szárnyak (például Saxe‑Coburg és Saxe‑Gotha), míg az Albertin‑ág később a szász választófejedelmek és a szász királyok (1806–1918 között) fő vonalává vált.
Különösen ismert személyek és események
- Friedrich III. (Friedrich der Weise) (elector 1486–1525) — Ernestin ág; fontos mecénás volt, aki védelmet nyújtott Martin Luther számára a reformáció korai éveiben.
- Augustus II (Nagy) és Augustus III — a Wettin Albertin ágából származó szász választófejedelmek, akik egyben Lengyelország királyai is voltak (Augustus II: 1697–1706, 1709–1733; Augustus III: 1734–1763).
- Ferdinand I (Saxe‑Coburg és Gotha‑Koháry ág) — 1887-ben bolgár fejedelemmé választották, 1908-ban királlyá (cárrá) nyilvánította magát; a Koháry örökség révén jelentős birtokokkal rendelkezett Közép‑Európában.
- II. Szimeon (Simeon Saxe‑Coburg‑Gotha) — gyermekként cár volt (1943–1946), később 2001–2005 között Bulgária miniszterelnöke, így az egyetlen olyan egykori király, aki választott politikai vezetőként tért vissza országába.
Nemzetközi ágak — brit, belga, portugál, bolgár
A Wettin‑rokonság Európa-szerte ágazott szét. Különösen jelentősek a Saxe‑Coburg és Gotha nevű ágból kikerülő családok, amelyek a 19. században dinasztikus házasságok révén számos trónra kerültek.
- Britág: Victoria királynő férje, Albert herceg Saxe‑Coburg és Gotha tagja volt. 1917-ben az I. világháború közepén György király a németes dinasztianevet hivatalosan Windsor-ra változtatta; a brit uralkodócsalád azonban férfiági vonalon továbbra is Saxe‑Coburg és Gotha leszármazott.
- Belgium: Belgium trónját 1831-ben Leopold I. (korábban Saxe‑Coburg‑Saalfeldből, később Saxe‑Coburg és Gotha) foglalta el. A belga uralkodóház a mai napig ebből a coburgi ágból származik, bár gyakran egyszerűen Belgium házaként hivatkoznak rá.
- Portugália: Ferdinánd (Ferdinand of Saxe‑Coburg and Gotha) Mária II. portugál királynő feleségeként jelent meg a britekhez rokon coburgi leszármazottak között; a portugál uralkodócsalád egy időben Braganza‑Saxe‑Coburg néven is ismert volt.
- Bulgária: a Saxe‑Coburg‑Gotha‑Koháry ág adta Ferdinándot és utódait; a bolgár cári cím 1946‑ban szűnt meg a köztársaság kikiáltásával, de a dinasztia története máig meghatározó Bulgária modern történetében.
A Wettin‑ház öröksége és a mai helyzet
A 19–20. századi dinasztikus házasságok miatt a Wettinek leszármazottai ma is megtalálhatók Európa királyi családjaiban. A német területeken az 1918–1919 közötti monarchia‑összeomlás több szász és thüringiai uralkodóházi vonalat megszüntetett, de a család több ágának leszármazottai a mai napig élnek, és egyesek történeti címeket használhatnak rangjelzésként.
Összefoglalva: a Wettin‑ház több mint nyolcszáz éves története során a közép‑európai tartományok helyi uralmaitól egészen a nagy európai trónokig ért el, és a Saxe‑Coburg‑Gotha ág nemzetközi dinasztikus kapcsolatai révén máig látható nyomot hagyott Európa uralkodócsaládjainak génállományában és történetében.