Hammurabi — Babilónia királya és a híres törvénykönyv

Fedezd fel Hammurabi életét és a híres törvénykönyvét: Babilónia felemelkedése, harcai és jogi újításai, amelyek alapjaivá váltak a korai törvénykezésnek.

Hammurabi (akkád nyelven az amorita ˤAmmurāpi, azaz "a rokon gyógyító", az ˤAmmu, azaz "apai rokon" és a Rāpi, azaz "gyógyító" szóból) Babilon hatodik királya volt i. e. 1792-től i. e. 1750-ig. Apja lemondása után lett király, és ő volt Babilónia első uralkodója. A Mezopotámia más királyságai elleni háborúk megnyerésével Hammurabi nagy babilóniai birodalmat hozott létre. Fia, Samsu-iluna és a későbbi babilóniai uralkodók azonban elvesztették a megszerzett földek nagy részét.

Hammurabi leginkább a törvényeiről híres, amelyek Hammurabi törvénykönyveként ismertek. Hammurabi törvénykönyve volt az egyik első írott törvénykönyv a történelemben.

Hatalomra jutás, belpolitika és gazdaság

Hammurabi uralkodása kezdetén Babilon még csak egyik városállam volt a sok között Mezopotámiában. Diplomáciai ügyességgel, szövetségek kötésével és háborúkkal fokozatosan növelte hatalmát, majd egy központi, erősebb államot hozott létre. Uralkodása alatt fejlesztette a közigazgatást, egységesítette az adó- és jogrendszer bizonyos elemeit, és jelentős fejlesztéseket hajtott végre csatornarendszerek, öntözés és városi építészet terén. Emellett templomok és városi védművek építését is támogatta, amivel növelte a központi hatalom legitimitását.

Hódítások és birodalom

Hammurabi katonai sikerei révén Babilon rövid időre uralma alá hajtotta az Észak- és Dél-Mezopotámiát; sikerrel vett részt más városállamok — például Larsa, Eshnunna és Mari — ellen vívott hadjáratokban. A birodalom azonban személyhez és rövid időre kötődött: a későbbi uralkodók, köztük fia, Samsu-iluna, nem tudták tartósan megtartani minden meghódított területet.

Hammurabi törvénykönyve — jellemzők és tartalom

A törvénykönyv legfontosabb ismertetőjegyei:

• Nyelv és forma: az eredeti szöveg akkád nyelven, ékírással készült; többségében esetről esetre (casuisticus) szabályoz.
• Hossz és terjedelem: a kódex körülbelül 282 szabályt tartalmaz, amelyek különböző életviszonyokat szabályoznak.
• Lex talionis: több helyen érvényesül az an eye for an eye elv (szemet szemért), ugyanakkor a kártérítési és pénzbeli büntetések is jelentősek.
• Társadalmi különbségek: a jog alkalmazása és a büntetések mértéke gyakran függött az érintettek társadalmi státuszától (pl. awīlu — szabad polgár, muškēnum — alacsonyabb státuszú, wardu — rabszolga).

A törvénykönyv részletesen szabályozza többek között:

• családi jogot (házasság, válás, apaság, öröklés),
• vagyonjogot és öröklést,
• kereskedelmi és szerződéses viszonyokat (hitelek, kötelezettségek, kezesség),
• építési és szakipari felelősséget (például ha egy építőmester rosszul dolgozik és a ház összeomlik),
• fizikai sérüléseket és halált érintő rendelkezéseket,
• rabszolgasággal és szolgálattal kapcsolatos szabályokat.

A törvények célja részben az volt, hogy egységes norma-rendszert biztosítson egy növekvő, sokszínű társadalomban, valamint hogy a király igazságos és rendezett uralmát hangsúlyozza.

A sztéle és a felfedezés

A leghíresebb emléke a kódexnek a magas, fekete dioritból készült sztéle, melyen fennmaradt a prológus, maguk a törvények és az epilógus. A felső részen domborművön látható, amint Hammurabi a napisten, Samas (Shamash) előtt áll, aki a jog és az igazságosság istene volt — ez a kép a király isteni felhatalmazottságát hangsúlyozza. A sztélé másolatokon és töredékeken keresztül ismert szövegét 1901-ben találták meg Susa (ma Irán területén) ásatásai során, és ma a párizsi Louvre múzeumban tekinthető meg.

Hatás és örökség

Hammurabi törvénykönyve nem volt az első jogi gyűjtemény teljes egészében, de kiemelkedő azért, mert részletes, rendszerbe foglalt és nyilvános formában fennmaradt. Jelentős hatást gyakorolt a későbbi közigazgatási és jogi gondolkodásra a Közel-Keleten, és ma is alapvető forrás a korai állami jogalkotás tanulmányozásához. A kódex tükrözi az ókori mezopotámiai társadalom viszonyait, osztálystruktúráját és értékrendjét, ugyanakkor rávilágít arra is, hogy a jogi norma és a hatalom gyakran kéz a kézben jártak a központosított állam kialakulásával.

Rövid összegzés: Hammurabi olyan uralkodó volt, aki katonai és adminisztratív eszközökkel megerősítette Babilon szerepét Mezopotámiában, és örökségét leginkább a részletes, fennmaradt törvénykönyv őrizte meg, amely ma is az ókori jogtörténet egyik legismertebb emléke.

Történelem

Hammurabi i. e. 1792 körül lett Babilon királya, amikor apja, Sin-Muballit lemondott. Babilon egyike volt az ókori Mezopotámia sok kis független városának. Ezek a városok gyakran harcoltak egymással a földek feletti uralomért. Babilon már Hammurabi királlyá válásakor az egyik legerősebb város volt. Babilon korábbi királyai elfoglalták a közeli Borsippa, Kish és Sippar városállamokat.

Hammurabi nem vívott fontos háborúkat uralkodása korai szakaszában. Ehelyett inkább Babilon épületeit javította. Magasabb városfalakat épített, hogy a várost nehezebben lehessen megtámadni, és bővítette a templomokat. Kr. e. 1771 körül Elám királysága kelet felől megtámadta Mezopotámiát. Elám megszállta a Babilontól északkeletre fekvő Eshnunna városállamot, és lerombolta városait. Megpróbált háborút indítani Babilon és Lársa, egy dél-mezopotámiai város között is. Hammurabi azonban ehelyett szövetséget kötött Larsával Elám ellen. Hammurabi legyőzte Elámot, de úgy érezte, hogy Larsa nem nyújtott neki elég segítséget. Ezért megtámadta Larsát. Babilon i. e. 1763 körül teljesen meghódította Dél-Mezopotámiát.

Hammurabi észak-mezopotámiai szövetségesei délre küldték seregeiket, hogy segítsék Babilont. Ez nyugtalanságot okozott az északi területen. Hammurabi ezért visszatért északra, megállította a nyugtalanságot, és legyőzte Eshnunnát. Ezután megtámadta és meghódította a megmaradt észak-mezopotámiai városokat, köztük Babilon korábbi szövetségesét, Marit. Lehetséges, hogy Mari anélkül adta meg magát Babilonnak, hogy harcra került volna sor. Ezt követően Hammurabi Mezopotámia nagy részét ellenőrzése alá vonta. Csak Aleppó és Qatna, a mai Szíria két nyugati városa maradt független. Amikor Hammurabi i. e. 1750 körül meghalt, fia, Samsu-iluna lett a király.

Térkép, amely Babilon földterületeit mutatja, amikor Hammurabi i. e. 1792 körül király lett (piros), és amikor i. e. 1750 körül meghalt (narancssárga).

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Hammurabi?

K: Mit jelent Hammurabi nevének jelentése?

K: Mi volt Hammurabi legnagyobb vívmánya?

K: Ki lett a király, miután Hammurabi apja lemondott?

K: Mi Hammurabi törvénykönyve?

K: Mi történt azzal a földdel, amelyet Hammurabi uralma alatt szerzett?

K: Milyen nyelvből származott Hammurabi neve?

Keresés betűvel