Tudattalan elme
A tudattalan elméről úgy gondolják, hogy az ember elméjének egy mélyebb része, amely anélkül működik, hogy az illető tudna róla. Az érzések, gondolatok, vágyak vagy érzelmek a semmiből tűnnek elő, és a személynek meg kell kérdeznie, hogy honnan jöttek.
A tudattalan elme kifejezést a 18. századi német romantikus filozófus, Friedrich Schelling alkotta meg, és később Samuel Taylor Coleridge költő és esszéista vezette be angolul. Ez azonban egy ősi gondolat, amelyre számos civilizációban és kultúrában felfigyeltek. Az is jelentős múltra visszatekintő kérdés, hogy más emlősök is rendelkeznek-e az emberhez hasonló mentális mechanizmusokkal.
Hipnotikus szeánsz, Richard Bergh, 1887
Freud nézetei
A tudattalan nagy szerepet játszik Sigmund Freud pszichoanalízisében. A tudattalan elmének a tudatos gondolkodás és viselkedés megértésében betöltött fontos szerepét tárgyalta.
A tudatalattit azonban nem Freud fedezte fel. Mark Altschule pszichológiatörténész megállapította: "Nehéz - vagy talán lehetetlen - olyan XIX. századi pszichológust vagy pszichiátert találni, aki nem ismerte el, hogy a tudattalan gondolkodás nemcsak valóságos, hanem rendkívül fontos is".
Freud nem a tudattalan feltárásában, hanem a tudattalan szisztematikus tanulmányozására szolgáló módszer kidolgozásában látta meg a feladatát. Módszere azonban ellentmondásos, ahogyan a többi elképzelése is. Freud az álmokat a "tudattalanba vezető királyi útnak" nevezte. Elképzelését Az álmok értelmezése (1899) című művében fejtette ki. A tudatalatti előtti állapotot a tudatos és a tudattalan gondolkodás közötti rétegként írta le; tartalmához kis erőfeszítéssel hozzá lehet férni. A tudattalan egyik legfontosabb jellemzője az, amit ő "elfojtásnak" nevezett. Freud úgy vélte, hogy sok ember fájdalmas emlékeket nyom el mélyen a tudattalanjába.
A jéghegyet gyakran használják Freud elméletének illusztrálására, miszerint az emberi elme nagy része tudattalanul működik.
Adaptív tudattalan
Az adaptív tudattalan az ítélőképességet és a döntéshozatalt befolyásoló tudattalan mentális folyamatok összessége. Ez különbözik a tudatos feldolgozástól: gyorsabb, könnyebb, jobban a jelenre összpontosít, de kevésbé rugalmas.
Más elméletekben a tudattalan az "alacsony szintű" tevékenységre korlátozódik, például a tudatosan eldöntött célok végrehajtására. Ezzel szemben az adaptív tudattalanról úgy gondolják, hogy részt vesz a "magas szintű" megismerésben, például a célok kitűzésében is.
Az "adaptív tudattalan" kifejezés azt sugallja, hogy túlélési értékkel bír, tehát olyan alkalmazkodás, amelyet a múltban erősen szelektáltak. Valójában a gerincesek evolúciójának nagy részében minden mentális tevékenység tudattalan volt. Senki sem feltételezi, hogy a halaknak van tudatuk. Így a tudatosságunk hozzáadódik a már létező mechanizmusok egy sorához, amelyek működnek, de amelyek működését általában nem érezzük. p23
