Borostyán (fosszília)

Borostyán a geológiában

A borostyán bizonyos fák gyantájából képződik. Ez nem fa nedve vagy rágógumi. A gyanta hamarosan ragadós lesz, és később borostyánként megkövesedik. A borostyán eredetétől és későbbi geológiai történetétől függően különbözőképpen nézhet ki.

Ahhoz, hogy borostyánkő legyen, a kiindulási gyantának ellen kell állnia a bomlásnak. Sok fa termel gyantát, de általában fizikai és biológiai folyamatok révén lebomlik. Az időjárásnak való kitettség hajlamos a gyantát lebontani, amihez mikroorganizmusok, például baktériumok és gombák nyújtanak segítséget. Ahhoz, hogy a gyanta elég sokáig megmaradjon ahhoz, hogy borostyánná váljon, ellen kell állnia ezeknek az erőknek, vagy olyan körülmények között kell termelnie, amelyek kizárják ezeket.

A balti borostyán (történelmi nevén porosz borostyán) szabálytalan csomók formájában található egy kékföldnek nevezett tengeri homokban, a Kalinyingrádi területen található Szambia alsó oligocén rétegeiben, ahol ma már rendszeresen bányásszák.

Az Agathis borostyán az Agathis nevű tűlevelű fából származik, amely régen sokkal nagyobb területen nőtt.

Az Amerikából és Afrikából származó borostyán gyakran a Hymenaea protera, egy hüvelyesfa nemzetségből származik.

Borostyán zárványok

A gyanta a gyönyörűen megőrződött növényi struktúrákon kívül rovarok, pókok, gyűrűsállatok, békák, rákok és más apró élőlények maradványait is tartalmazhatja, amelyek a gyanta folyékonysága alatt rekedtek meg. A legtöbb esetben a szerves struktúra eltűnt, csak egy üreg maradt, esetleg kitin nyomával.

Helyszínek és használat

A borostyán a Föld valamennyi kontinensén megtalálható, kivéve a pólusokat, főként az USA keleti partvidékén, Kanadában, Burmában, Mexikóban, Libanonban, Borneón, Romániában, Szicíliában és más helyeken. A tudósok szerint a legrégebbi borostyán a karbonkorból származik, kora körülbelül 345 millió év (felső karbon, Northumberland, USA). Borostyán van Mexikóban és a Karib-térségben, főként a Dominikai Köztársaságban. Ezek többsége azonban messze kisebb hozamot kínál, mint a Balti-tenger körüli balti régióban található borostyán. A balti borostyán az európai történelem miatt is a legismertebb borostyán. Homérosz említi az Odüsszeia 15. könyvében, Kr. e. 459-465 között: "... egy arany nyaklánc, borostyángyöngyökkel volt felfűzve...". Az "Újvilágból", például Mexikóból és a Dominikai Köztársaságból származó borostyánt csak a múlt század óta bányásszák kereskedelmi céllal.

A balti borostyán a Balti-tenger és az Északi-tenger nagy részének partjai mentén található. A legnagyobb borostyántermelő ország a Szambiai-fok, amely ma az oroszországi Kalinyingrádi terület része. A világ kitermelhető borostyánjának mintegy 90%-a Oroszország Kalinyingrádi régiójában található a Balti-tengeren.

Ez a borostyán az eocén végén és az oligocén elején rakódott le egy őskori folyó deltájában, egy tengeri medence sekély részén. A Kalinyingrád melletti partvidéken kívül a Balti-tenger térségében máshol is található borostyán. Kis mennyiségű balti borostyán a balti térségen kívül is megtalálható, például Délkelet-Anglia partvidékén. A borostyán és az élő fák gyantájának Fourier-transzformációs infravörös mikrospektroszkópiai (FTIR) elemzése alapján megállapítható, hogy a Sciadopityaceae családba tartozó tűlevelűek voltak a felelősek. E család egyetlen élő képviselője a japán ernyőfenyő, a Sciadopitys verticillata.

A kihalt Hymenaea protera fából származó gyanta a dominikai borostyán és valószínűleg a legtöbb trópusi borostyán forrása. A dominikai borostyán elsősorban abban különbözik a balti borostyántól, hogy szinte mindig átlátszó, és nagyobb a fosszilis zárványok száma. Ez lehetővé tette egy régen eltűnt trópusi erdő ökoszisztémájának részletes rekonstrukcióját.

A borostyánt széles körben használják gyöngyök és egyéb díszek, valamint szivartartók és pipák szájperemének készítésére. A Szentpétervár melletti Katalin-palotában található borostyánszoba figyelemre méltó. Ez a második világháborúban elpusztult eredeti borostyánszoba másolata.

A balti országokban a borostyánt gyakran autoklávban kezelik, elsősorban a színek és a vizuális hatások előállítása és fokozása érdekében, így gyönyörű ékszereket készítenek. Olajfürdőben fokozatosan melegítve a borostyán puha és rugalmas lesz. Két borostyándarabot úgy lehet egyesíteni, hogy a felületüket lenolajjal bekenik, felmelegítik, majd forrón összenyomják. A zavaros borostyán olajfürdőben tisztábbá tehető, mivel az olaj kitölti a számos pórust, amelyek a zavarosságot okozzák. A korábban kidobott vagy csak lakkozásra használt apró darabokat ma már nagy mennyiségben használják fel az "ambroid" vagy "préselt borostyán" előállítására. A darabokat a levegő kizárásával óvatosan felmelegítik, majd erős hidraulikus nyomással egy masszává préselik, a megpuhult borostyánt egy fémlemezen lévő lyukakon keresztül préselik. Mint említettük, a terméket széles körben használják olcsó ékszerek és dohányzásra szánt cikkek készítésére.

A borostyánt a korai időkben díszítőanyagként, de vallási célokra is nagyra értékelték. A rózsafüzér gyöngyöket a katolikusok és a muszlimok egyaránt használják napjainkig. Kr. u. 58 körül Néró római császár egy római lovagot küldött az "észak aranyának" keresésére, és több száz font borostyánt hozott Rómába. Később, 1283-tól a keresztes hadjáratokról visszatérve a Német Lovagrend abszolút ura lett Poroszországnak és a balti borostyánforrásoknak, valamint a borostyánból készült tárgyak gyártásának, a vétkeseket pedig kötél általi halállal büntették. A történelem úgy tartja, hogy amikor 1492-ben megérkeztek "La Hispaniola" (Dominikai Köztársaság) karibi szigetére, Kolumbusz egy fiatal taino hercegtől egy pár dominikai borostyánnal díszített cipőt kapott, cserébe az általa felajánlott balti borostyángyöngyökért.

Kapcsolódó oldalak

• Borostyán (szín)
• Ásványok listája