Borostyán (fosszilis gyanta): eredet, tulajdonságok és felhasználás
Borostyán (fosszilis gyanta) eredete, tulajdonságai és felhasználása — történeti érdekességek, ékszerkészítés, típusok és ápolási tippek egy helyen.
A borostyán a fosszilis gyanta általános neve. Különböző színekben fordul elő, és széles körben használják ékszerek és egyéb dísztárgyak készítésére. Bár nem ásványosodott, a borostyánt néha drágakőnek tekintik.
A világ borostyánjának nagy része 30-90 millió éves. A félig megkövesedett gyantát vagy szubfosszilis borostyánt kopálnak nevezik. A balti borostyánt az északiak "Freya könnyei"-nek, az ókori görögök pedig "Héliádok könnyei"-nek nevezték.
A borostyán több gyantaszerű testből áll, amelyek többnyire alkoholban, éterben és kloroformban oldódnak, és amelyekhez egy bitumenes anyag társul, amely nem oldódik.
Eredet és képződés
A borostyán fás növények (főleg tűlevelűek és egyes lomblevelűek) gyantájának fossilizációjával keletkezik. A friss gyanta a fa sebéből szivárog ki; ha belegyűlik, betemetődik és hosszú időn át kémiai átalakuláson megy keresztül (polymerizáció és kondenzáció), miközben elveszíti illékony alkotóelemeit. A folyamat során a lágy, ragacsos anyag fokozatosan keményedik és stabilizálódik, így jön létre a ma ismert borostyán.
Színek és típusok
A borostyán többféle színben előfordul: leggyakoribb a sárga és aranysárga, de létezik barna, vöröses (cognac), zöldes, kékes és ritkán fekete borostyán is. A szín a gyanta eredetétől, az oxidációtól és a benne lévő szennyeződésektől függ. Különleges változat a kék borostyán, amely csak néhány lelőhelyen, főleg a Dominikai Köztársaságban fordul elő, és UV-fényre erősebben fluoreszkál.
Fizikai és kémiai tulajdonságok
A borostyán tipikusan könnyű: sűrűsége 1,05–1,10 g/cm³ körüli, ezért sós vízben lebeg (ez használható egyszerű azonosító tesztként). Keménysége a Mohs-skálán 2–2,5, tehát puhább, mint a legtöbb drágakő. Törése kagylós, fénye viasz- vagy üvegszerű lehet.
Kémiailag szerves anyag; többnyire szerves oldószerekben (például alkoholban, éterben, kloroformban) oldódó komponensekből és egy nem oldódó bitumenes frakcióból áll. Melegítve illékony aromás anyagokat ad, és enyhén gyantás szag jellemzi. UV-fény alatt sok borostyán fluoreszkál (sárga, zöld vagy kék árnyalatokban), ami segít azonosításában.
Inklúziók és tudományos jelentőség
Egyik legérdekesebb tulajdonsága a borostyánnak, hogy gyakran tartalmaz növényi anyagokat, rovarokat, pókfonalakat és egyéb kisméretű élőlényeket, amelyek a gyanta beszáradása közben csapódtak bele. Az ilyen inklúziók megőrzik az egykori élőlények finom részleteit, ezért a borostyán fontos forrása a paleontológiai, biológiai és ökológiai kutatásoknak. Különösen a dominikai és balti borostyán jelent értékes példákat az ősi ökoszisztémák megismeréséhez.
Felhasználás
- Ékszerek: nyakláncok, fülbevalók, medálok és gyűrűk; a borostyán könnyű és meleg tapintású, ezért népszerű.
- Dísztárgyak és műtárgyak: faragott figurák, gyöngyök és inlay munkák.
- Tudomány: paleontológiai minták és laboratóriumi vizsgálatok az inklúziók miatt.
- Hagyományos gyógyászat és népi használat: néhány kultúrában gyógyhatást tulajdonítottak neki (bár ezek többsége nem bizonyított tudományosan).
- Ipar: korábban lakkok és illatszerek előállításához is használták a gyanta komponenseit.
Kezelés, utánzatok és azonosítás
Mivel a borostyán értékes, gyakoriak az utánzatok és kezelt darabok. Gyakori utánzatok: üveg, műgyanta (pl. műanyagok), vagy természetes anyagok dúsítása. Néhány gyakori vizsgálat az azonosításhoz:
- lebegési próba sós vízben (borostyán általában lebeg);
- meleg tűpróba (a valódi borostyán gyantás szagot ad, míg műanyagok szúrós szagúak lehetnek) — óvatosan, mert károsíthatja az ékszert;
- UV-fény alatti fluoreszcencia vizsgálata;
- speciális laboratóriumi kémiai és spektroszkópiai vizsgálatok (IR spektroszkópia), amelyek megbízhatóan megkülönböztetik a természetes és mesterséges anyagokat.
Érték és minőség
A borostyán értékét befolyásolja a szín, átlátszóság, méret, formálhatóság és különösen az inklúziók ritkasága. A nagy, tiszta, élénk színű darabok, illetve különleges inklúziókat tartalmazó minták jelentősen többet érnek. A balti borostyán (különösen a sárga/arany változatok) hagyományosan nagy presztízsű, ám a dominikai borostyán inklúziók és ritka kék fluoreszcencia miatt szintén különösen értékes.
Ápolás és tisztítás
- Tisztításhoz puha, száraz vagy enyhén nedves ruhát használjunk; kerüljük az erős vegyszereket, ultrahangos tisztítást és nagy hőhatást.
- Ékszerek esetén ne viseljük őket erős vegyszerekkel dolgozó környezetben (pl. háztartási tisztítószerek), mert ezek elszínezhetik vagy károsíthatják a felületet.
- Tárolásnál célszerű puha tasakban vagy külön rekeszben tartani, hogy elkerüljük a karcolódást.
Összefoglalva, a borostyán különleges organikus anyag: természettörténeti értéke, esztétikai vonzereje és sokrétű felhasználása miatt évszázadok óta nagy érdeklődés tárgya. A gyűjtők, ékszerészek és kutatók számára egyaránt fontos és izgalmas anyag.
Balti borostyán bevonása: Nothorhina granulicollis Zang, 1905 (Coleoptera, Cerambycidae)
Egy szúnyog borostyánban
Pók balti borostyánban.
Fagyanta, a borostyán ősi forrása
Felhős, fényezetlen borostyán, mesterségesen megvilágítva.
Borostyán a geológiában
A borostyán bizonyos fák gyantájából képződik. Ez nem fa nedve vagy rágógumi. A gyanta hamarosan ragadós lesz, és később borostyánként megkövesedik. A borostyán eredetétől és későbbi geológiai történetétől függően különbözőképpen nézhet ki.
Ahhoz, hogy borostyánkő legyen, a kiindulási gyantának ellen kell állnia a bomlásnak. Sok fa termel gyantát, de általában fizikai és biológiai folyamatok révén lebomlik. Az időjárásnak való kitettség hajlamos a gyantát lebontani, amihez mikroorganizmusok, például baktériumok és gombák nyújtanak segítséget. Ahhoz, hogy a gyanta elég sokáig megmaradjon ahhoz, hogy borostyánná váljon, ellen kell állnia ezeknek az erőknek, vagy olyan körülmények között kell termelnie, amelyek kizárják ezeket.
A balti borostyán (történelmi nevén porosz borostyán) szabálytalan csomók formájában található egy kékföldnek nevezett tengeri homokban, a Kalinyingrádi területen található Szambia alsó oligocén rétegeiben, ahol ma már rendszeresen bányásszák.
Az Agathis borostyán az Agathis nevű tűlevelű fából származik, amely régen sokkal nagyobb területen nőtt.
Az Amerikából és Afrikából származó borostyán gyakran a Hymenaea protera, egy hüvelyesfa nemzetségből származik.
Borostyán zárványok
A gyanta a gyönyörűen megőrződött növényi struktúrákon kívül rovarok, pókok, gyűrűsállatok, békák, rákok és más apró élőlények maradványait is tartalmazhatja, amelyek a gyanta folyékonysága alatt rekedtek meg. A legtöbb esetben a szerves struktúra eltűnt, csak egy üreg maradt, esetleg kitin nyomával.
Helyszínek és használat
A borostyán a Föld valamennyi kontinensén megtalálható, kivéve a pólusokat, főként az USA keleti partvidékén, Kanadában, Burmában, Mexikóban, Libanonban, Borneón, Romániában, Szicíliában és más helyeken. A tudósok szerint a legrégebbi borostyán a karbonkorból származik, kora körülbelül 345 millió év (felső karbon, Northumberland, USA). Borostyán van Mexikóban és a Karib-térségben, főként a Dominikai Köztársaságban. Ezek többsége azonban messze kisebb hozamot kínál, mint a Balti-tenger körüli balti régióban található borostyán. A balti borostyán az európai történelem miatt is a legismertebb borostyán. Homérosz említi az Odüsszeia 15. könyvében, Kr. e. 459-465 között: "... egy arany nyaklánc, borostyángyöngyökkel volt felfűzve...". Az "Újvilágból", például Mexikóból és a Dominikai Köztársaságból származó borostyánt csak a múlt század óta bányásszák kereskedelmi céllal.
A balti borostyán a Balti-tenger és az Északi-tenger nagy részének partjai mentén található. A legnagyobb borostyántermelő ország a Szambiai-fok, amely ma az oroszországi Kalinyingrádi terület része. A világ kitermelhető borostyánjának mintegy 90%-a Oroszország Kalinyingrádi régiójában található a Balti-tengeren.
Ez a borostyán az eocén végén és az oligocén elején rakódott le egy őskori folyó deltájában, egy tengeri medence sekély részén. A Kalinyingrád melletti partvidéken kívül a Balti-tenger térségében máshol is található borostyán. Kis mennyiségű balti borostyán a balti térségen kívül is megtalálható, például Délkelet-Anglia partvidékén. A borostyán és az élő fák gyantájának Fourier-transzformációs infravörös mikrospektroszkópiai (FTIR) elemzése alapján megállapítható, hogy a Sciadopityaceae családba tartozó tűlevelűek voltak a felelősek. E család egyetlen élő képviselője a japán ernyőfenyő, a Sciadopitys verticillata.
A kihalt Hymenaea protera fából származó gyanta a dominikai borostyán és valószínűleg a legtöbb trópusi borostyán forrása. A dominikai borostyán elsősorban abban különbözik a balti borostyántól, hogy szinte mindig átlátszó, és nagyobb a fosszilis zárványok száma. Ez lehetővé tette egy régen eltűnt trópusi erdő ökoszisztémájának részletes rekonstrukcióját.
A borostyánt széles körben használják gyöngyök és egyéb díszek, valamint szivartartók és pipák szájperemének készítésére. A Szentpétervár melletti Katalin-palotában található borostyánszoba figyelemre méltó. Ez a második világháborúban elpusztult eredeti borostyánszoba másolata.
A balti országokban a borostyánt gyakran autoklávban kezelik, elsősorban a színek és a vizuális hatások előállítása és fokozása érdekében, így gyönyörű ékszereket készítenek. Olajfürdőben fokozatosan melegítve a borostyán puha és rugalmas lesz. Két borostyándarabot úgy lehet egyesíteni, hogy a felületüket lenolajjal bekenik, felmelegítik, majd forrón összenyomják. A zavaros borostyán olajfürdőben tisztábbá tehető, mivel az olaj kitölti a számos pórust, amelyek a zavarosságot okozzák. A korábban kidobott vagy csak lakkozásra használt apró darabokat ma már nagy mennyiségben használják fel az "ambroid" vagy "préselt borostyán" előállítására. A darabokat a levegő kizárásával óvatosan felmelegítik, majd erős hidraulikus nyomással egy masszává préselik, a megpuhult borostyánt egy fémlemezen lévő lyukakon keresztül préselik. Mint említettük, a terméket széles körben használják olcsó ékszerek és dohányzásra szánt cikkek készítésére.
A borostyánt a korai időkben díszítőanyagként, de vallási célokra is nagyra értékelték. A rózsafüzér gyöngyöket a katolikusok és a muszlimok egyaránt használják napjainkig. Kr. u. 58 körül Néró római császár egy római lovagot küldött az "észak aranyának" keresésére, és több száz font borostyánt hozott Rómába. Később, 1283-tól a keresztes hadjáratokról visszatérve a Német Lovagrend abszolút ura lett Poroszországnak és a balti borostyánforrásoknak, valamint a borostyánból készült tárgyak gyártásának, a vétkeseket pedig kötél általi halállal büntették. A történelem úgy tartja, hogy amikor 1492-ben megérkeztek "La Hispaniola" (Dominikai Köztársaság) karibi szigetére, Kolumbusz egy fiatal taino hercegtől egy pár dominikai borostyánnal díszített cipőt kapott, cserébe az általa felajánlott balti borostyángyöngyökért.
Kapcsolódó oldalak
- Borostyán (szín)
- Ásványok listája
Kérdések és válaszok
K: Mi az a borostyán?
V: A borostyán fosszilis gyanta, amely különböző színekben fordul elő, és széles körben használják ékszerek és egyéb díszek készítésére.
K: A borostyán ásvány?
V: Nem, a borostyán nem ásványi anyag, de néha drágakőnek tekintik.
K: Milyen idős a világ legtöbb borostyánja?
V: A világ borostyánjának nagy része 30-90 millió éves.
K: Hogy hívják a félig megkövesedett gyantát vagy szubfosszilis borostyánt?
V: A félig megkövesedett gyantát vagy szubfosszilis borostyánt kopálnak nevezik.
K: Hogyan nevezték a balti borostyánt az északiak és az ókori görögök?
V: A balti borostyánt az északiak "Freya könnyei"-nek, az ókori görögök pedig "Heliadész könnyei"-nek nevezték.
K: Miből áll a borostyán?
V: A borostyán több gyantaszerű testből áll, amelyek többnyire alkoholban, éterben és kloroformban oldódnak, és amelyekhez egy bitumenes anyag társul, amely nem oldódik.
K: Mire használják a borostyánt?
V: A borostyánt széles körben használják ékszerek és egyéb dísztárgyak készítésére.
Keres