Pennsylvániai puska (Kentucky-puska): története és jellemzői
Fedezze fel a pennsylvániai (Kentucky) puska izgalmas történetét, technikai jellemzőit és hatását az amerikai határvidék fegyverhasználatára.
A pennsylvaniai puska, körülbelül 1815-től kezdve szinte általánosan Kentucky-puskaként ismert, különleges amerikai fegyver. Az amerikai történelem évtizedeiben ez volt a legjobban lövő távolsági puska Amerikában. A pennsylvaniai puska a több száz évvel ezelőtt Pennsylvaniába települt német fegyverkészítők terméke volt, akik a 1700-as évek elején hozták létre és fejlesztették tovább a puskát. A telepesek és a határvidéken élő emberek gyorsan megkedvelték ezt a pontos, jól célozható fegyvert; az egyik korai határvidék Kentucky volt, ahol olyan ismert vadászok és felfedezők, mint Daniel Boone, gyakran használták — innen ered a "Kentucky-puska" elnevezés.
A pennsylvaniai (Kentucky) puska nem egyszerűen egy hosszú csövű puskafajta volt: a korabeli sima csövű muskétáktól lényegesen eltérő kialakítású, egyedi finommechanikai megoldásokkal. A lényege a hosszú, tömörített, huzagolt cső és a finoman megmunkált tusával egyesített tõrőlés, amely lehetővé tette a lövedék stabil pörgetését és így jóval nagyobb pontosságát nagyobb távolságokon is.
- Cső és huzagolás: A cső hosszú (gyakran 28–46 hüvelyk), belső huzagolása rendszerint lassabb csavarodású, hogy stabilan forgassa a gömbölyű lövedéket. Ez a kombináció nagyobb hatótávolságot és jobb találati pontosságot eredményezett a korabeli sima csöves fegyverekhez képest.
- Tár és tus: A puskák gyakran teljes hosszban előrefutó tusával készültek (a tus gyakran egészen a csőig ért), néha arányos pofaemeléssel (cheekpiece), amely megkönnyítette a célzást hosszú távolságokra.
- Kaliber és lövedék: A kaliberek változtak, tipikusan .40–.62 hüvelyk között. A használat szabálya a tömörített, kendővel (patch) körbefogott gömblövedék alkalmazása volt, ami biztosította a tömör illeszkedést a huzagolt csőben és a jó alapforgatást.
- Célzókészülékek: Hosszú első irányzék és gyakran állítható hátsó irányzék szerepelt a fegyveren, így a lövész távolság szerint tudta finomhangolni a találatot.
- Gyújtás: Kezdetben muskétákkal ellentétben flintlock (kőporos) zárral szerelték, majd a 19. század elején sok példány átállt a perkusziós (gyújtóharangos) rendszerre.
Használatát tekintve a pennsylvaniai puska elsősorban vadászatra és határvidéki önvédelemre volt alkalmas: a hosszú cső és a pontos huzagolás lehetővé tette a szarvas- vagy vaddisznóvadászatot nagyobb távolságból. Katonai alkalmazásokban is megjelent: szakaszosan használták a forradalom és a korai 1800-as évek harcaiban, különösen mivel a jól képzett lövészek nagy távolságon is hatékonyan tüzelhettek velük. A sima csöves muskétákkal szemben a long rifle-ök lassabb töltési sebességét a pontosság és hatótávolság kompenzálta.
A puskák készítése a kézművesség csúcsa volt: sok darab helyi mesteremberek egyedi munkája, díszített tusával, berakással és gravírozással. A híres pennsylvaniai fegyverkészítők (Germanic gunsmiths) részben a német vadászpuska hagyományait vitték tovább, de az új környezet és a lőszerszükséglet helyi újításokat hozott.
Az elterjedést és népszerűséget végül a 19. század közepétől a katonai és ipari fejlesztések, a töltényes lőfegyverek (peremkarika nélküli töltények és gyorsabb, záras megoldások) csökkentették. A korszerű töltényes puskák és a karabélyok megjelenése után a Kentucky-puska fokozatosan háttérbe szorult, de maradt szerepe a vadászatban és a helyi hagyományokban.
Ma a pennsylvaniai/Kentucky-puskák iránt nagy az érdeklődés a gyűjtők, történelmi újrajátszók és a tradicionális vadászok körében. Sok műhely készít hiteles reprodukciókat, és a fekete poros lőfegyverek tisztítása, karbantartása külön szaktudást igényel: a huzagolt csövet rendszeresen takarítani kell a korom és ólomlerakódás miatt, és a fa tusát is óvatosan kell kezelni a tartósság érdekében.
Összefoglalva: a pennsylvaniai (Kentucky) puska a korabeli amerikai fegyverkészítés egyik legjellemzőbb terméke volt, amely a precizitást és a hatótávolságot helyezte előtérbe. A német telepesek kézműves öröksége, a határvidék igényei és a céltudatos fejlődés együtt alakították ki azt a formát és műszaki megoldásokat, amelyek révén a puska hosszú időn át meghatározó szereplője lett az amerikai fegyvertörténelemnek.
Egy példány juharfából készült, sárgaréz és ezüst betétekkel díszített törzzsel.
Történelem
A pennsylvaniai puska a korábbi, sokkal nehezebb Jaeger-puskából fejlődött ki, amelyet német fegyverkovácsok hoztak az amerikai gyarmatokra. A Jager-puska rövid, nehéz puska volt, amely nagy kaliberű lövedéket lőtt ki. Európában a jómódúak vadászatra tervezték. Az akkori hosszabb és nehezebb simacsövű muskétákhoz hasonlóan mindkettő nem volt alkalmas az amerikai vadászathoz.
Ezek a fegyverkovácsok több okból is a pennsylvaniai Lancaster megye köré összpontosították tevékenységüket. Abban az időben ez egy fontos kereskedelmi csomópont volt. A pennsylvaniai Philadelphia és a nyugatra fekvő vadon között feküdt. A terület nagy vasérclelőhelyekkel rendelkezett a puskacsövekhez, és keményfa erdőkkel a puskacsövekhez. A korábbi puskatervekből kifejlesztett termék akár ötször messzebbre is lőhetett. A pennsylvaniai puska 300 yard (270 m) távolságból is pontosan eltalálta a célpontokat. Körülbelül 1730-tól az 1812-es háborúig a pennsylvaniai puska volt a legkedveltebb távolsági puska Amerikában.
Az amerikai függetlenségi háború idején a pennsylvaniai lövészcsapatok a brit vonalak mögött zavart okoztak. A brit Brown Bess simacsövű muskéták lőtávolságán kívül a milicisták és a mesterlövészek nagy távolságból célba vehették az egyes katonákat és tiszteket. George Washington örömmel fogadta, hogy ezek az emberek pennsylvaniai puskákkal voltak felszerelve. A legtöbb katona azért használta a muskétát, mert sokkal könnyebb és gyorsabb volt a töltés a csatában. De egy amerikai mesterlövész a hosszú puskájával le tudott szedni egy brit tábornokot, aki azt hitte, hogy elég messze van a csatától ahhoz, hogy biztonságban legyen. Ez számos csata kimenetelét megváltoztathatta, és meg is változtatta. Ashley Halsey Jr. írta:
[Egy brit tábornok felháborodott] azon, hogy bizonyos faragatlan amerikai határőrök, akik térdig érő ingfarkukat lógó ingben hordták, szokatlanul nagy távolságból szedték le az ő őrszemeit és tisztjeit. A tábornok ezután elrendelte egy-egy példány, a mesterlövészek egy-egy példányának és fegyverének elfogását. Egy rajtaütő csapat a pennsylvaniai York megyéből származó Walter Crouse tizedest hurcolta vissza hosszú puskájával együtt. Ekkor a britek ... pszichológiai baklövést követtek el. Londonba küldték a puskás mintadarabjukat. ... Crouse, akit arra utasítottak, hogy nyilvánosan mutassa be figyelemre méltó fegyverét, naponta 200 yardról talált célpontot - ez négyszerese volt az akkori simacsövű katonai kovás puska gyakorlati hatótávolságának. A sorozások elmaradtak, így szól a történet, és III. György király sietve felbérelte a hesseni puskás századokat, hogy lövészettel harcoljanak a lövészet ellen.
Az ezeket a fegyvereket viselő mesterlövészek az amerikai történelem és mítoszok részei. De minden bizonnyal léteztek, és fontos szerepet játszottak olyan csatákban, mint az 1777-es saratogai csata és az 1815-ös New Orleans-i csata.
Design
Számos elnevezést alkalmaztak erre a puskára, és a név attól függött, hogy hol használták. Akár Kentucky-puskának, Schimmel-puskának, déli szegénylegényeknek vagy Tennessee-puskának nevezték a konstrukciót, sokukat következetesen a pennsylvaniai Lancasterben gyártották. Egy tipikus ilyen kialakítású puska csöve 42 hüvelyk (1100 mm) és 46 hüvelyk (1200 mm) közötti hosszúságú volt. A puska .50 kaliberű (13 mm) volt, és göndör juharból készült a törzse. A cső teljes egészében a csőre támaszkodott. Félhold alakú fenéklemezzel rendelkezett, gyakori volt a foltozódoboz és a pofacsont is. A korai modellek kovás zárral, míg a későbbi modellek ütőszerkezetű gyújtószerkezettel működtek. A csövek huzagoltak voltak.
Daniel Boone puskája tipikus példája a pennsylvaniai puskának. A puska 160 centiméter hosszú volt. A puska 44-es kaliberű volt, és körülbelül 130 szem (8,4 g) súlyú golyót lőtt ki. A fegyver súlya 11 font (5,0 kg) volt. Egy golyóformát használva Boone egyetlen font (0,45 kg) ólomból körülbelül 55 ólomgolyót tudott előállítani. Egy ekkora golyó kilövéséhez csak körülbelül egy gyűszűnyi fekete lőporra volt szükség.
Egy olyan helyzetben, amikor közelharcra kerülhet sor, a pennsylvaniai puska túl kényes volt ahhoz, hogy bunkósbotként használják. Ha bármihez hozzáütik, a puska törhet el. A hosszú, vékony, kovácsoltvas cső viszonylag puha volt, könnyen el lehetett hajlítani. A határőrök tudták ezt, és vigyáztak arra, hogy fő vadászfegyverük ne sérüljön meg. Csatában kétszer annyi időbe telt újratölteni egy pennsylvaniai puskát, mint a Brown Bess muskétát. Ami még rosszabb, hogy a cső hossza miatt a lövésznek szinte fel kellett állnia, hogy gondosan kimérje a lőport, betöltse a golyót és a foltot, és egy rambbal tompítsa le. Nem csoda, hogy a pennsylvaniai puskások fák mögé bújtak, hogy ne tegyék ki magukat az ellenséges tűznek. A függetlenségi háború alatt a fő fegyver mindkét oldalon a muskéta volt. Az amerikai katonák kevesebb mint 10%-a hordott hosszú puskát.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a pennsylvaniai puska?
V: A Pennsylvania puska egy különleges amerikai fegyver, amely évtizedekig a legjobban lövő távolsági puska volt Amerikában.
K: Miért ismerik a Pennsylvania puskát szinte mindenütt Kentucky puskaként?
V: A Pennsylvania puskát azért kezdték Kentucky puskaként ismerni, mert a telepesek és a határvidéken élő emberek kedvelték, beleértve a korai határvidékeket, mint például Kentucky, ahol olyan emberek, mint Daniel Boone használták a fegyvert.
K: Kik voltak a pennsylvaniai puska eredeti készítői?
V: A pennsylvaniai puska olyan német fegyverkészítők terméke volt, akik több száz évvel ezelőtt, az 1700-as évek elején költöztek Pennsylvaniába.
K: Mi volt a telepesek és a határőrök véleménye a pennsylvaniai puskáról?
V: A telepesek és a határvidéken élő emberek kezdték nagyon megszeretni a pennsylvaniai puskát.
K: Melyik határőr használta a pennsylvaniai puskát?
V: Daniel Boone használta a pennsylvaniai puskát.
K: Melyek voltak a pennsylvaniai puska néhány egyedi tulajdonsága, amelyek évtizedekig a legjobb lőfegyverré tették Amerikában a hosszútávfegyverek között?
V: A pennsylvaniai puskának voltak olyan egyedi tulajdonságai, amelyek évtizedekig Amerika legjobb távolsági lőfegyverévé tették, de a szöveg nem közli ezeket az információkat.
K: Mikor vált népszerűvé a Pennsylvania puska?
V: A pennsylvaniai puska körülbelül 1815-től vált népszerűvé Kentucky puskaként.
Keres