A saratogai csatát tartják az amerikai forradalom fordulópontjának. A csatára 1777 végén került sor. Valójában két ütközetből állt: a Freeman's Farmnál (szeptember 19.) és a Bemis Heightsnál (október 7.) lezajlott csatából. Az amerikaiakat Horatio Gates tábornok vezette. A briteket John Burgoyne tábornok vezette. Október 17-én Burgoyne megadta magát közel 6000 brit katonából álló hadseregének. Az amerikai győzelem segített meggyőzni Franciaországot, hogy a kontinentális hadsereg segítségére siessen. Segített nekik abban is, hogy elismerjék az Egyesült Államokat.
Előzmények és brit stratégia
Burgoyne terve az volt, hogy Kanadából dél felé előrenyomulva elvágja Új-Angliai gyarmatok támogató és utánpótlási vonalait, ezzel elszigetelve a lázadókat. A brit terv három irányból indított támadásra épült: Burgoyne vezette a kanadai hadoszlopot, míg más oszlopok Hudson folyó mentén és New Yorkból indultak volna. A gyakorlatban a koordináció meghiúsult: Sir William Howe dél felé, Philadelphiába hajózott, hogy elfoglalja a gyarmati kormány székhelyét, így nem támogatta Burgoyne-t. Burgoyne hadseregét lassította a nehéz terep, a hosszú utánpótlási vonalak és a növekvő amerikai ellenállás; vele voltak lojalista egységek, néhány német zsoldos és indián szövetségesek is.
A két ütközet röviden
A Freeman's Farmnál (szeptember 19.) lezajlott összecsapás technikailag nem volt teljesen egyértelmű győzelem egyik fél számára sem: a britek elfoglalták a harc mezőjét, de súlyos veszteségeket szenvedtek, különösen tiszti állományukban. Az amerikai erők, köztük Daniel Morgan lövészei, hatásosan lőtték szét a brit rendes alakulatokat, és így taktikai sikert értek el a brit előrehalítás feltartóztatásában.
Október 7-én, a Bemis Heights-i csatában a kontinentális csapatok döntően felléptek: Benedict Arnold — aki ekkor de facto vezette a rohamokat, bár formálisan nem ő volt a parancsnok — kulcsszerepet játszott a rohamos ellentámadásban, amely megtörte Burgoyne maradó erőinek ellenállását. Arnold ebben a harcban súlyosan megsebesült, de tette és személyes vezetése nagyban hozzájárult a brit vereséghez.
Következmények és jelentőség
- Diplomáciai áttörés: A saratogai siker volt az egyik fő ok, amiért Franciaország végül nyíltan a gyarmatok mellé állt. 1778-ban a francia kormány szövetséget kötött az Egyesült Államokkal, pénzügyi és katonai támogatást nyújtva (haditengerészet, pénz, fegyverek), ami alapvető fontosságú volt a háború további alakulásában.
- Morál és toborzás: Az amerikai győzelem jelentős erkölcsi lendületet adott a függetlenségi törekvésnek, növelte a szabadságharcosok toborzását és nemzetközi hitelességét.
- Brit stratégiai változás: A vereség után a brit stratégia módosult: a hadműveleteket egy időre más térségekre (például a déli gyarmatokra) helyezték át, és Burgoyne veresége politikai következményekkel járt a brit kormányon belül.
- A hadifoglyok sorsa: Burgoyne serege, az ún. „Convention Army”, a megadás után fogságba került; kezdetben a megállapodás egy csere- és szabad mozgású bánásmódot tartalmazott, de a brit parlament később nem tartotta be a feltételeket, és a foglyok tartósabban maradtak fogságban.
Összegzés
A saratogai csaták nem csupán katonai ütközetek voltak: stratégiai és diplomáciai következményeik révén valóban fordulópontot jelentettek az amerikai forradalom számára. A győzelem megmutatta, hogy a kontinentális erők képesek nagyobb brit hadseregeket megállítani és legyőzni, egyben megteremtette a nemzetközi támogatás feltételeit, amely végső soron hozzájárult az Egyesült Államok létrejöttéhez.
