Huzagolás: a fegyvercső spirálhornyai, lövedékpörgés és csavarási arány

Gaspard Kollner, egy 15. századi bécsi fegyverkovács, akiről sokan úgy gondolják, hogy ő találta fel a puskacsövezést. Mások szerint a nürnbergi Augustus Kotter volt az, aki 1520 körül feltalálta a huzagolást. Körülbelül ugyanebben az időben egyes számszeríjak egy spirális hornyolással ellátott csövön keresztül lőtték ki a nyílvesszőt (rövid, nehéz nyílvesszőt). Ez nagyobb stabilitást adott a nyílvesszőnek repülés közben. Nem biztos, hogy ezeket már a puskacsöveknél is használták a huzalozás előtt.

A "kézi ágyút" először 1288-ban használták Kínában. E korai kezdetektől és számos különböző ágyútól kezdve a 15. századra Európában már a simacsövű muskétát használták. Bár nem tudott olyan gyorsan tüzelni és újratölteni, mint az íjászok, és lóháton nem lehetett újratölteni, képes volt átütni a páncélzatot. Legnagyobb előnye az íjjal szemben az volt, hogy bárki nagyon rövid idő alatt megtanulhatott muskétával lőni. Egy íjász megfelelő kiképzése sokkal hosszabb időt vett igénybe. A brit hadsereg a muskétát a pikások mellett használta egészen 1705 körülig, amikor a pikásokat felhagytak a lövészettel. 1722-ben a hadsereg elfogadta a Brown Bess nevű szabványos muskétát, és körülbelül az 1830-as évekig használta. A muskéták kerek öntött golyót használtak, amelynek átmérője kisebb volt, mint a puskacsőé. Ennek következtében a muskéta elsütésekor a golyó a cső belsejében pattogott. Amikor kilépett a csőből, többféle utat is be tudott járni, ami a muskétát pontatlanná tette. Ezért a katonákat nagyon szorosan összezsúfolták, és lövöldözve (egyszerre) lőttek. Ezáltal a golyók általában az ellenség irányába repültek, azzal az elmélettel, hogy legalább néhány golyó eltalálja a katonák egy részét. Az ismétlődő sorozatlövések füstje megakadályozta, hogy a katonák lássák, mire lőnek. A csata hevében az újratölteni és gyorsabban tüzelni akaró katonák néha kihagyták, hogy a töltényt és a lőport a csőbe rammolják a rámacsővel. Ehelyett úgy próbálták meg a golyót beültetni, hogy a muskéta csövét élesen a földhöz ütötték. Ez még inkább csökkentette a hatékonyságot. Néha a golyó alig tett többet, minthogy kicsordult a csőből, és csak rövid utat tett meg.

A puskáknak nevezett puskák használata megváltoztatta ezt. Az amerikai függetlenségi háborúban az amerikaiak muskétákat használtak. De voltak mesterlövészeik is, akik Kentucky puskáikat használták. A hosszabb csövet a nagy távolságból való pontosság érdekében puskázták meg. Az amerikai puskások a csatában az egyes katonák helyett a brit tiszteket kezdték célba venni. A brit katonák anélkül, hogy tisztjeik minden parancsot megadtak volna nekik, nem tudtak egységként működni. A brit parancsnokság megvetette ezt a taktikát, "sportszerűtlennek" nevezve azt. Az amerikaiak azonban egészen a háború végéig folytatták a gyakorlatot.

1849-ben egy francia katonatiszt, Claude-Étienne Minié feltalálta a róla elnevezett üreges talpú golyót, a Minié-golyót. Kilövéskor a golyó kitágult, hogy illeszkedjen a puskacső belsejében lévő huzagoláshoz. Ez még nagyobb pontosságot biztosított nagyobb távolságra. A britek a krími háborúban használták az orosz erők ellen, óriási sikerrel. Az amerikai polgárháború idején mind az Unió, mind a Konföderáció hadseregei szükségből simacsövű muskétákat használtak. Hamarosan azonban a Minié-golyót használó puskák felváltották a simacsöves muskétákat. Ennek hatására az ellenfél hadserege sokkal nagyobb távolságból pusztított.

A ma gyártott lőfegyverek többsége huzalozott csövet használ. Alapvetően három megmunkálási eljárás létezik, amelyeket a huzalozott csövek előállítására használnak.

• Tőréses furatolás - Több vágógyűrűvel ellátott, edzett acélból készült tőrést használ. Minden egyes vágógyűrű kissé nagyobb és fokozatosan mélyebbre vágja a hornyokat. A puskacső anyagából a huzalozás után visszamaradó barázdákat nevezzük bordáknak.

• Button Rifling - (leggyakrabban használt) Egy edzett acélgombot nyomnak a pisztoly csövébe. A huzagoló barázdákat nagyon nagy nyomással vágják ki, amely a cső belsejét is polírozza.

• Kalapáccsal kovácsolt huzagolás - Ezt a "poligonális huzagolás" nevű huzagolás típusának létrehozására használják. A csőalapanyagba egy tüskét helyeznek. Ezután a cső külső részét kalapáccsal addig ütögetik, amíg az kisebb nem lesz, és a tüske körül kialakul a huzagolás. Ezután a tüskét eltávolítják, így marad a huzalozott cső. Az utolsó lépés a hordó külső részének befejezése, a kalapácsnyomok eltávolítása.