Patrick Layton "Pat" Paulsen (1927. július 6. - 1997. április 24.) amerikai komikus és színész. Leghosszabb ideig az Egyesült Államok elnökének gyakori "jelöltjeként" játszott szerepet, és nevét főként a szókimondó, száraz humorú, ironikus vezércikk-szerű monológjairól ismerik. Művészete egyszerre volt szórakoztató és társadalomkritikus: a komikus közvetlen, sokszor szándékosan naiv módon világított rá politikai és társadalmi visszásságokra.
Korai évek és pályakezdés
Paulsen a washingtoni South Bendben született. Paulsen a második világháború alatt az Egyesült Államok tengerészgyalogságánál szolgált. A háború után főiskolára járt, majd különböző munkakörökben dolgozott (eladóként, irodai alkalmazottként, teherautó-sofőrként és másként), mielőtt bátyjával együtt komédiás társulatot alapított. Miután a társulat feloszlott, Paulsen önállóan kezdett el fellépni. Sok olyan helyen játszott, ahol a Smothers Brothers is, még mielőtt híressé váltak volna.
Smothers Brothers és a vezércikkek
Miután a Smothers Brothers 1967-ben televíziós varietéműsort indított (The Smothers Brothers Comedy Hour), meghívták Paulsent, hogy csatlakozzon a rendszeres szereplőgárdához. Vígjátéki szkeccseket írt a műsor számára, és különböző szerepekben a kamerák előtt is megjelent. Elkezdte a gúnyos vezércikkek sorozatát, amely nagyon népszerűvé vált, egyrészt azzal, hogy kifigurázta a szélsőséges véleményeket, másrészt pedig okot adott az embereknek arra, hogy elgondolkodjanak és beszélgessenek fontos kérdésekről (az első alkotmánymódosításról, a fegyvertartásról, a kábítószerekről és más kérdésekről). Ezek a rövid, gyakran "hivatalosnak" tűnő megszólalások a humor eszközével világítottak rá ellentmondásokra és kétségekre, ezért nézők százai írtak a CBS-nek, amely a Comedy Hour-t sugározta, és kérték a vezércikkek másolatát.
A színlelt elnöki kampányok
1968-ban (az Egyesült Államokban a választások évében) Paulsen egy színlelt "kampányba" kezdett az elnöki posztért, és a kampányt arra használta, hogy bemutassa az amerikai politika humorát és iróniáját. Sok mindent megtett abból, amit egy valódi jelölt is tenne: nyilvános szerepléseken vett részt, beszédeket tartott, interjúkat adott a médiának, és közismertté tette "álláspontját a kérdésekben". Kampánya számos alkalommal szándékosan abszurd ígéreteket és ironikus megoldásokat vetett fel, ezzel rámutatva a politikai kommunikáció gyakran üres kliséire. Amikor eljött a választás napja, az emberek az Egyesült Államok számos pontján valóban Paulsenre szavaztak, mint beírható jelöltre, mert nem voltak elégedettek azzal, amit az igazi jelöltek (a republikánus Richard M. Nixon, a demokrata Hubert Humphrey, George Wallace alabamai kormányzó és mások) ígértek elnökként. Paulsen jelöltsége kulturális jelenséggé vált: rámutatott arra, hogy a szavazók egy része hogyan fejezi ki elégedetlenségét a hagyományos politikai opciókkal szemben.
Folytatás, színház és társadalmi témák
Miután a The Smothers Brothers Comedy Hour 1969-ben véget ért, Paulsen komikusként és színészként folytatta a munkát. Ahelyett, hogy csak megnevettette volna az embereket, gyakran felhívta a figyelmüket az amerikai társadalom problémáira, például a környezetszennyezésre, az előítéletekre és a rossz kormányzásra. Az 1970-es években megvásárolta a Cherry County Playhouse-t, egy színházat a Michigan állambeli Traverse Cityben, ahol színpadi darabokat mutattak be. Emellett rendszeresen fellépett televíziós műsorokban, klubokban és különböző rendezvényeken, és időről időre újra elővette a politikai szatíra eszközeit.
Későbbi évek, személyes élet és örökség
Paulsen néha újra összeállt a Smothers Brothersszel, és általában minden választási évben újabb színlelt kampányt rendezett. 1992-ben az énekes Tiny Tim-et választotta jelöltjének, aki az alelnöke lett. Paulsen 1997. április 24-én halt meg tüdőgyulladásban, agy- és vastagbélrák szövődményei következtében, orvosi kezelés közben a mexikói Tajuana-ban, 69 éves volt. Felesége, Noma Paulsen hagyta hátra.
Paulsen munkássága fontos szerepet játszott az amerikai politikai szatíra történetében: egyszerre szórakoztatott és provokált gondolkodásra, és megmutatta, hogy a humor hatásos eszköz lehet a politikai vita és a társadalmi önreflexió ösztönzésére. Emlékezetét komikus monológjai, tévés szereplései és a politikai életre tett ironikus reflexiói őrzik.
