Újasszír Birodalom: Mezopotámia vaskori birodalma (Kr. e. 911–609)
Az újasszír birodalom egy birodalom volt Mezopotámiában a vaskorban. Kr. e. 911-609 közötti fennállása alatt ez volt a világ addigi legnagyobb birodalma, amely az imperializmus számos korai technikáját alkalmazta, amelyek a későbbi birodalmakban megszokottá váltak. Sok történész szerint ez volt az első igazi birodalom a történelemben. Számos taktika úttörője is volt, mint például a vasfegyverekkel való felfegyverkezés és a fejlett, hatékony katonai taktikák alkalmazása.
II. Adad-nirari Kr. e. 900-as évekbeli hódításai után az Újasszír Birodalom a Régi Asszír Birodalom (Kr. e. 2025-1378) és a Középasszír Birodalom (Kr. e. 1365-934) utóda lett, és uralta az ókori Közel-Keletet, a Földközi-tenger keleti részét, Kis-Ázsiát és a Kaukázust, valamint az Arab-félsziget és Észak-Afrika egyes részeit, meghódítva és tovább fennmaradva, mint riválisai, például Babilónia, Elám, Perzsia, Urartu, Lídia, a médek, Frígia, a kimmerek, Izrael, Júda, Fönícia, az újbabiloni birodalom, Kánaán, a kusita birodalom és az ókori Egyiptom.
A birodalom Kr. e. 631-ben kezdett hanyatlani, amikor Ashurbanipal meghalt, és számos polgárháborút, lehetővé téve Cyaxares, Perzsia és a médek királya számára, hogy szövetséget kössön Nabopolassarral, Babilónia és a kimmerek uralkodójával, és megszállja Asszíria területét. Asszíria szövetségre lépett Egyiptommal, de mindketten elestek Harran elesténél, i. e. 609-ben. Harran második ostroma végleg véget vetett Asszíria életének. Azonban még ma is élnek asszír népek Iránban, Irakban és máshol.
Eredet, főbb uralkodók és központok
Az Újasszír Birodalom új politikai és katonai dinamikát vitt a régióba. Fontos uralkodók közé tartoztak többek között II. Adad-nirari, aki a feltörekvést elindította, Ashurnasirpal II (aki Kalhút, azaz Nimrudot tette jelentős központtá), Shalmaneser III, Tiglath-Pileser III (aki átszervezte az államot, megerősítette a központi hatalmat és bevezette a tömeges kitelepítéseket), Sargon II (aki megalapította Dur-Sarrukint), Sennacherib (aki Nínivét tette fővárossá és híres palotát építtetett), Esarhaddon (aki Egyiptom felé indított hadjáratokat), valamint Ashurbanipal, aki hatalma csúcsán jelentős tudományos és kulturális projektekbe fektetett.
Közigazgatás, társadalom és gazdaság
Az asszír államszervezet erős központosításon alapult: tartományokra (provincialis rendszeren) és vazallus királyságokra osztották a területet, akiket kormányzók (aktív katonai szereppel) irányítottak. Tiglath-Pileser III és utódai hatékony adórendszert, utak és postarendszer-szerű összeköttetéseket, valamint logisztikai támogatást teremtettek a hadsereg számára. A társadalom soknyelvű és többnemzetiségű volt: asszírok mellett mezopotámiai babiloniak, arameusok, hurriak, lázadó polgárok és meghódított népek éltek az országban.
Hadsereg és hadviselés
Az újasszírok modern, professzionális haderőt tartottak fenn, amelyet nehézfegyverzetű gyalogság, lovasság, harci szekerek és később vasból készült fegyverek jellemeztek. Híresek voltak körülhatárolt ostromtechnikáik, mobilitásuk és a büntető expedíciók — deportálások, kínzások és retorziók — használata a fennhatóság biztosítására. A katonai logisztika, hírszállítás és az összpontosított irányítás tette lehetővé, hogy hatalmas területeket tartsanak fenn.
Művészet, építészet és tudomány
Az asszír uralkodók nagy palotákat és királyi komplexumokat emeltek (pl. Kalhu, Dur-Sarrukin, Nínive), amelyek falait részletes domborművek borították: hadjárati jelenetek, oroszlánvadászatok és ideológiát közvetítő narratívák. A domborművek és az adminisztratív iratok fontos források modern történészek számára. Különösen jelentős volt Ashurbanipal könyvtára Nínivében, ahol ezer számra gyűjtötték a cuneiform agyagtáblákat — köztük irodalmi műveket, mint a Gilgames-eposz, jogi és tudományos szövegeket —, amelyek a mezopotámiai civilizáció ismeretét nagy mértékben bővítették.
Vallás és ideológia
A birodalmat az asszír isten, Aššur tisztelete fogta össze; az uralkodókat isteni támogatással ruházták fel. A vallási ideológia gyakran legitimálta a hódításokat és az erőszakos intézkedéseket, a királyok törvényeit és királyi építkezéseit isteneknek ajánlották fel.
Vesztőhely és összeomlás
A 7. században belső konfliktusok, trónviszályok és gazdasági feszültségek gyengítették a birodalmat. A folyamatos háborúskodás és a nyers brutalitás sok helyi közösségben ellenérzést szült. A legvégső csapást a külső szövetség jelentette: a médek és a babiloniak koalíciója, amelynek vezetője Nabopolassar és a méd király Cyaxares volt, felülkerekedett az Asszíria ellenállásán. 612-ben Nínive elesett, majd 609-ben Harran is, végleg felszámolva a centralizált asszír államot.
Örökség
Az Újasszír Birodalom öröksége sokrétű: katonai és közigazgatási módszerei hatást gyakoroltak a későbbi nagy birodalmakra (pl. perzsákra), művészete és építészete pedig forrásként szolgál a régészet és történettudomány számára. Ashurbanipal könyvtárának köszönhetően a mezopotámiai írásos örökség — vallási, irodalmi és történelmi szövegek — nagyrészt megmaradt, amely alapvető forrás a kor megismeréséhez. Az asszír népcsoportok és kultúra ma is élő hagyományokkal rendelkeznek a régió népei között.
Történelem
911-859 BC
II. Adad-nirari hadjáratai lehetővé tették, hogy Asszíria nagyhatalommá váljon, miután megdöntötte a huszonötödik egyiptomi dinasztiát, és meghódította Elámot, Urartut, Médiát, Perzsiát, Manneát, Gutiumot, Föníciát/Kánaánt, Arábiát, Izraelt, Júdát, Filisztiát, Edomot, Moábot, Szamarrát, Kilikia, Ciprus, Káldea, Nabatea, Kommagéné, Dilmun, Sútu és az újhettiták, valamint eltávolította Egyiptomból a núbiaiakat, kusitákat és etiópokat, és adót kényszerített ki többek között Frígiából. Ezenkívül ő és utódai meghódították a korábban csak némileg asszír ellenőrzés alatt álló területeket, és deportálták az arámiakat és a hurritákat. Ezután kétszer megtámadta és legyőzte a babilóniai Sámasz-mudammiqot, majd ismét az utódját, I. Nabu-suma-ukint.
A következő három király is hasonlóan agresszív volt. Tukulti-Ninurta II Kr. e. 891-ben követte Adad-nirari II-t, és Kis-Ázsiában és a Zagrosz-hegységben terjeszkedett, majd Kr. e. 883-ban Ashurnasirpal II követte, aki visszaszerezte a Középasszír Birodalom Kr. e. 1100-as bukása után elvesztett területek nagy részét, és véget vetett a lullibi és guti nép által okozott felkelésnek. Ő és utóda és fia, III. Szalmaneszer kegyetlenségéről és deportálási politikájáról, valamint a művészet iránti szeretetéről volt ismert. II. Ashurnasirpal a fővárost is áthelyezte Kalhuba.
I. E. 859-783
A III. szalmaneszer alatti éves hadjáratok lehetővé tették mind a főváros katonai táborrá alakítását, mind pedig fontos riválisok elfoglalását. Babilont elfoglalták, és Babilónia asszír uralom alá került, azonban a Kr. e. 853-ban az arámi államok elleni Qarqar-i csata patthelyzetben végződött. Kr. e. 849-ben elfoglalták Karkemészt, és Kr. e. 842-ben Damaszkuszt, valamint Kr. e. 841-ben Tíruszt és Szidónt, az akkor Fönícia részét képező Tíruszt és Szidónt is kénytelenek voltak adót fizetni.
Ezután i. e. 828-ban polgárháború kezdődött, amikor legidősebb fia, Aszúr-nadin-aplu és 27 város fellázadt Asszíria helytartói ellen, lehetővé téve Babilónia, a médek, a manneusok, az arámiak, az újhettiták és a perzsák számára, hogy nagyrészt visszaszerezzék földjeiket, Urartu pedig gyakorolhassa befolyását a térségben. Aszurnaszirpal második fia, V. Sámsi-Adad végül i. e. 824-ben, apja halálának évében vetett véget a polgárháborúnak, és szinte egész hátralévő uralkodását azzal töltötte, hogy megpróbálta visszahódítani az elveszített területeket, mielőtt i. e. 811-ben meghalt, amikor is felesége, Szammuramat királynő, majd fia, Adad-nirari III. követte i. e. 806-ban.
III. Adad-nirari agresszív uralkodó volt, aki megszállta a Levantét, leigázta az arámiakat, föníciaiakat, filiszteusokat, izraelitákat, új-hettitákat és edomitákat, megerősítette a Damaszkuszra kivetett adót, megszállta Perzsiát és leigázta a perzsákat, médeket és manneusokat egészen a Kaszpi-tengerig, valamint meghódította a dél-mezopotámiai káldeus és szútai törzseket.
I.E. 783-745
III. Adad-nirari i. e. 783-ban bekövetkezett halála után a stagnálás időszaka következett, amikor IV. Salmanezer csak kisebb győzelmeket aratott Urartu ellen a Til Barsip-i csata során, az arámiak és az újhettiták ellen, mielőtt saját maga is meghalt i. e. 773-ban. A Kr. e. 772-754 között uralkodó III. Ashur-dan és a Kr. e. 754-745 között uralkodó IV. Ashur-nirari uralkodását újabb polgárháborúk kísérték: felkelések törtek ki Ashurban, Arrapkában és Guzánában, nem sikerült megszállni Aram-Naharaimot vagy Babilóniát, kitört a pestis, és rossz előjelnek tekintett napfogyatkozás következett be. IV. Ashur-nirari hadvezért Pulu trónfosztotta meg, aki i. e. 745-ben királyként III. Tiglath-Pilézerre változtatta nevét, és visszahozta Asszíriát.
KR. E. 744-727
Amint Tiglath-Pilészer 744-ben elfoglalta a trónt, Asszíriát polgárháború és dögvész is fenyegette, míg az Uratruval vívott háborút elveszítette. III. Tiglath-Pilészer azonban óriási változásokat hajtott végre Asszíria szerkezetében, javítva annak biztonságát és hatékonyságát. A tartományok
INCOMPLETE
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Neo-Asszír Birodalom?
V: Az Új-Asszír Birodalom egy birodalom volt Mezopotámiában a vaskorban, amely i. e. 911-609 között létezett. Addig a világ legnagyobb birodalma volt, és sok történész a történelem első igazi birodalmának tartja.
K: Milyen technikákat használt?
V: Az újasszír birodalom fejlett, hatékony katonai taktikákat alkalmazott, például vasfegyverekkel fegyverkezett, és úttörő szerepet játszott az imperializmus számos olyan taktikájában, amely a későbbi birodalmakban szokássá vált.
K: Kik voltak a riválisai?
V: Riválisai közé tartozott Babilónia, Elám, Perzsia, Urartu, Lídia, a médek, Frígia, a kimmerek, Izrael, Júda, Fönícia, az újbabiloni birodalom, Kánaán, a kusita birodalom és az ókori Egyiptom.
K: Mikor kezdődött a bukás?
V: Az újasszír birodalom i. e. 631-ben kezdett el bukni, amikor Ashurbanipal meghalt, és polgárháborúk törtek ki. Ez lehetővé tette, hogy Cyaxares (Perzsia és a médek királya) szövetséget kössön Nabopolassarral (Babilónia és Kimmeria uralkodója), ami Asszíria lerohanásához vezetett.
K: Hogyan válaszolt Asszíria?
V: Asszíria erre az invázióra válaszul szövetkezett Egyiptommal, de mindketten elestek Harran elesténél Kr. e. 609-ben, miután Harran második ostroma véget vetett Asszíria birodalomként való létezésének.
K: Ma is élnek még asszírok?
V: Igen - ma is élnek asszírok Iránban, Irakban és a világ más pontjain.
