Muskátli
A pézsmadinnye (Cucumis melo) a dinnye egyik fajtája. A sárgadinnye népszerű fajtája a sárgadinnye, de vannak más fajták is, mint például a mézédes dinnye. Perzsiából (Iránból) és a közeli országokból származik. Krisztus születése idején szállították őket nyugatra, Európába. A Cantaloupe elnevezés az olasz városból származik, ahol termesztették: Cantalupo nel Sannio
A pézsmadinnye neve a "musk" szóból származik, amely perzsa nyelven "illatszert" jelent, és a "dinnye" szóból, amely francia eredetű, és a latin melonem (melo akkuzatív alakban - közvetlen tárgyi funkció a mondatban) szóból származik, amely "uborka gyümölcsét" jelenti.
Történelem
A pézsmadinnye Iránban, valamint India és Afganisztán egyes részein őshonos. A pézsmadinnye első ismert említése Görögországban történt az i. e. 3. században. Van egy régi egyiptomi festmény, amelyen egy olyan gyümölcs látható, amely egyesek szerint pézsmahéj volt. Az i. sz. első században a rómaiak már ismerték a pézsmatököt, és mind a görögök, mind a rómaiak megállapították, hogy a gyümölcsöt gyógyszerként vagy étkezésre is fel lehet használni. Körülbelül ebben az időben Kína is megismerte a pézsmadinnyét.
A középkorban a pézsmahéj Európa-szerte elterjedt, egészen Spanyolországig, és Kolumbusz Kristóf 1494-ben magokat hozott a Karib-tengerre. Az 1600-as években a spanyolok, az angolok és az amerikai őslakosok már Észak-Amerikában is termesztették. 1650-re Brazíliában is termesztették a pézsmahéjat.
Ízlés
A pézsmadinnye íze gyümölcsönként nagyon eltérő lehet: egyesek édesek, mások pedig ízükben jobban hasonlítanak uborkafélékhez, az uborkához. Egy spanyol író 1513-ban azt mondta a pézsmahéjról, hogy "a jó [pézsmahéj] olyan, mint a jó nők, a rossz pedig olyan, mint a rossz nők". Talán azt várva, hogy minden dinnye édes, ami nem így van, mint említettük.
