Zenei notáció és kotta: mi az a kottaírás, hogyan működik?
Fedezd fel a zenei notáció és kottaírás alapjait: hogyan működik a kotta, története, különböző rendszerek és gyakorlati használata zenészeknek.
A kottaírás vagy zenei notáció a zene leírásának egy módja, hogy bárki lejátszhassa azt. A múltban számos rendszert használtak a zene leírására. Ma a nyugati világban a legtöbb zenész a kottákat egy kottafüzetre írja: öt párhuzamos vonal, közöttük négy szóközzel. Sok más rendszer is létezik azonban, amelyek közül néhányat ma is használnak különböző kultúrákban.
A zene lejegyzése lehetővé teszi, hogy a zeneszerző, aki kitalál (összeállít) egy zeneművet, másokkal is megismertesse, hogyan kell hangzania a zenének. Ezt a zenét aztán bárki eljátszhatja vagy elénekelheti, aki tud "kottát olvasni". Ha a zenét nem írják le, akkor az emberek csak úgy tanulhatják meg mások zenéjét, hogy meghallgatják és megpróbálják lemásolni. A népzenét hagyományosan így tanulták.
A kotta alapjai
A modern nyugati kotta központi eleme az ötvonalas rendszer (kottarendszer). Ezeken a vonalakon és szóközökben helyezkednek el a hangok jelölései. A vonalak és szóközök megmutatják a hangmagasságot: minél feljebb helyezkedik el egy kottajel, annál magasabb hangot jelöl.
- Kulcsok: A leggyakoribbak a vonóskulcs (vagy violinkulcs, G-kulcs) és a basszuskulcs (F-kulcs). A kulcs megadja, hogy az adott vonalon melyik hang található, így értelmezhetővé teszi a többi jelet.
- Hangok és kottafejek: A hangokat köröcskék (kottafejek) jelölik, amelyekhez gyakran szár és zászló tartozik; ezek mutatják a ritmust.
- Ütemek és ütemvonalak: Az ütemekre osztott notációban a függőleges vonalak (ütemvonalak) választják el az egyes ütemeket.
Ritmus és időértékek
A kotta megmutatja, hogy egy hang mennyi ideig tart. A leggyakoribb értékek:
- egész (teljes hang),
- fél,
- negyed,
- nyolcad,
- stb. — tovább osztódnak a tizenhatod, harmincketted stb.
Szünetek is vannak (amik a hangszüneteket jelölik), valamint különféle jelölések (pontozás, kötőív), amelyek befolyásolják az értékek hosszát és összekapcsolását.
Hangnem és módosító jelek
A kotta tartalmazhat hangnemjelzést (kulcs utáni kereszt- vagy béjelzések sora), ami megadja a mű hangnemét. Vannak emellett módosító jelek:
- kereszt (♯) — megemeli a hangot fél hanggal,
- bémol (♭) — lejjebb viszi fél hanggal,
- visszaállító (♮) — eltávolítja a módosítást.
Dinamikák, artikuláció és egyéb jelzések
A kotta nemcsak a hangmagasságot és a ritmust adja meg, hanem a zene kifejezésmódját is. A dinamikai jelek (például p — piano, halkan; f — forte, hangosan) és az artikulációs jelzések (pl. kötőív, staccato pontok) útmutatást adnak a hangképzésről. Gyakran szerepelnek tempójelzések és előadásmódbeli leírások is.
Speciális jelölések és más rendszerek
Léteznek egyszerűsített vagy más hangszerre szabott leírások is:
- Tabulatúra — főleg gitárnál használják; megmutatja, melyik húrt és melyik bundot kell fogni.
- Akordjelölések, kísérőlapok (lead sheet) — daloknál gyakori: egyszerűsített dallam + akkordok a kísérethez (népszerű a jazz és a pop világában).
- Ütőhangszerek — különleges jelöléseket használnak a dobok és ütők különféle hangjainak jelölésére.
Emellett a világ különböző zenei tradícióiban más notációs rendszerek is léteznek: például az indiai zenei lejegyzés (szargam), a kínai és más ázsiai numerikus rendszerek (Jianpu), vagy a középkori gregorián éneket jelölő neumák. A kotta fejlődése hosszú történet: a neumáktól és Guido d'Arezzo rendszereitől a mai pontos, nyomtatott és számítógépes formátumokig.
Digitális notáció és megosztás
Ma már sok zeneszerző és előadó használ számítógépes kottaszerkesztőket (például MuseScore, Sibelius, Finale). A kották exportálhatók PDF-be, és cserélhetők olyan formátumokban is, amelyek hangot is lejátszanak (MIDI) vagy más szoftverek számára olvashatók (MusicXML).
Miért fontos a kottaírás?
- Megőrzi a zenét a jövő számára; lehetővé teszi, hogy a művészek külön időben és helyen is ugyanazt a művet játsszák.
- Segíti a zenetanulást és az együttzenélést.
- Lehetővé teszi a részletes művészi instrukciók továbbadását (dinamika, artikuláció, tempó).
Összefoglalva: a kottaírás egy közös nyelv a zenészek számára. Bár a legtöbben a nyugati, öt vonalas kottát ismerik, a világ tele van változatos lejegyzési módokkal, amelyek mind azt szolgálják, hogy a zene pontosan és hosszú távon átadható legyen.
A zeneírás néhány korai módja
Ékírás
A legkorábbi írásmódot táblákra írták az ékírásnak nevezett írásmóddal. A Kr. e. 2000 körüli Nippurból származó kottákat találtak, amelyek úgy tűnik, hogy megközelítőleg megadták, hogyan kell játszani a zenét. Egy i. e. 1250-ből származó táblán olyan zenei feljegyzéseket találunk, amelyek a líra húrjainak nevét mutatják. Ezek a legkorábbi írásos zenei feljegyzések, amelyekkel rendelkezünk.
Az ókori Görögország
Az ókori Görögországból származó zenei lejegyzés részletesebben mutatta a hangjegyeket, mint a korábbi ékírás. Megmutatta a hangmagasságot (milyen magas vagy mély a hang) és a hang időtartamát. Néha a harmóniáról is képet ad. Legalább a Kr. e. 6. századtól körülbelül a Kr. u. 4. századig használták.
Korai európai zenei notáció
Amikor Európában elkezdték leírni a zenét, az a római katolikus egyház zenéje volt. A szerzetesek, akik leírták, egy pontokból és vonásokból álló rendszert, az úgynevezett neumákat használták. Ezek megadták, hogy a hangok milyen magasak vagy mélyek voltak, de nem mutatták a hangok hosszát. Ezeket olyan emberek használhatták, akik már ismerték a kottát, és csak emlékeztetőre volt szükségük, hogy mikor kell felfelé és lefelé menni.
Az emberek fokozatosan rájöttek, hogy szükség van egy olyan rendszerre, amely pontosan megmutatja a hangmagasságot. Az első kotta egyetlen vízszintes vonal volt. Fokozatosan ez négy sorra nőtt. Guido d'Arezzo, egy 11. században élt olasz bencés szerzetes fejlesztette ki ezt a rendszert, amely hamarosan az általunk ismert zenei írásmódhoz vezetett. A 16. században már mindenki az ötvonalas kottát használta. A 17. század végére mindenütt a taktusok (ütemek) rendszerét használták. Eleinte az ütemvonalak arra szolgáltak, hogy megmutassák, mely hangokat kell együtt játszani vagy énekelni. Fokozatosan alakult ki a ma ismert rendszer, amelyben minden ütem egyforma hosszúságú, és minden ütemhez meghatározott számú ütés (számolás) tartozik. A 17. század végére a legtöbb zenész ezt használta az európai klasszikus zenében.
Az eredeti delphoi kő fényképe, amely az Apollónhoz írt két himnusz közül a másodikat tartalmazza. A kottajelzés a görög betűk megszakítás nélküli fő sora fölött elhelyezkedő alkalmi szimbólumok sora.
Korai európai zenei notáció
Néhány más rendszer
Az olyan hangszerek, mint a gitár, gyakran akkordtáblázatból vagy csak az akkordok nevéből (C7, Em stb.) játszanak, amelyek a kotta vagy a dalszöveg alá vannak írva.
A zenészek a reneszánsz óta használják a szolfézsnak nevezett rendszert. Ez a skála hangjegyeinek nevét mutatja (do, re, mi stb.).
A reneszánsz és barokk korszakban a lantzenét a tabulatúra nevű rendszerben írták. Néhány 20. századi zeneszerző is használta a tabulatúrát.
Néhány modern zeneszerző, mint például John Cage, a zenét rajzok készítésével, úgynevezett grafikus notációval írta.
A vak zenészek számára a kottát Braille-írással is meg lehet írni.
Manapság gyakran használnak számítógépeket a zeneszerzéshez. Ez a zenei notáció más formáihoz vezetett, amelyeket különböző szoftverrendszerekben használnak. A MIDI-fájlformátum a hangjegyek hangmagasságára, időtartamára, sebességére, hangerejére stb. vonatkozó információkat tárolja, és egy MIDI-hangszer vezérlésére használható.
Vannak más rendszerek is, amelyeket ma néhány nem nyugati zenére használnak.
Kapcsolódó oldalak
- Kotta
- Stave (zene)
- Clef (zene)
- Guido d'Arezzo
- Tabulatúra
| · v · t · e Zene | |||||
| A zene története és |
| ||||
|
| ||||
|
| ||||
| Oktatás és tanulmányok |
| ||||
| Termelés |
| ||||
| Kulturális és |
| ||||
| Szuverén állam szerint |
| ||||
| Listák |
| ||||
| Kapcsolódó cikkek |
| ||||
| |||||
Kérdések és válaszok
K: Mi az a kottaírás?
V: A zenei notáció a zene leírásának egy módja, hogy bárki lejátszhassa azt.
K: Hány sorból áll a legtöbb nyugati világbeli zenész által használt kottafüzet?
V: A legtöbb zenész a nyugati világban a kottákat egy olyan kottafüzetre írja, amelyben öt párhuzamos vonal és négy szóköz van közöttük.
K: Mi a célja a kotta lejegyzésének?
V: A kotta lejegyzése lehetővé teszi, hogy a zeneszerző, aki kitalál (komponál) egy zeneművet, másokkal is megismertesse, hogyan kell hangzania a zenének, hogy aztán bárki, aki tud "kottát olvasni", eljátszhassa vagy elénekelhesse.
K: Hogyan tanulták hagyományosan a népzenét?
V: A népzenét hagyományosan úgy tanulták meg, hogy hallgatták és megpróbálták lemásolni.
K: A nyugati világ legtöbb zenésze által használt kottarendszeren kívül használnak ma más rendszert is a zene lejegyzésére?
V: Igen, sok más rendszer is létezik, amelyek közül néhányat még ma is használnak különböző kultúrákban.
K: Szükséges-e a kottaolvasás egy leírt zenemű lejátszásához vagy énekléséhez?
V: Igen, a kottaolvasás szükséges egy leírt zenemű lejátszásához vagy énekléséhez.
Keres