Kottaírás

A kottaírás vagy zenei notáció a zene leírásának egy módja, hogy bárki lejátszhassa azt. A múltban számos rendszert használtak a zene leírására. Ma a nyugati világban a legtöbb zenész a kottákat egy kottafüzetre írja: öt párhuzamos vonal, közöttük négy szóközzel. Sok más rendszer is létezik azonban, amelyek közül néhányat ma is használnak különböző kultúrákban.

A zene lejegyzése lehetővé teszi, hogy a zeneszerző, aki kitalál (összeállít) egy zeneművet, másokkal is megismertesse, hogyan kell hangzania a zenének. Ezt a zenét aztán bárki eljátszhatja vagy elénekelheti, aki tud "kottát olvasni". Ha a zenét nem írják le, akkor az emberek csak úgy tanulhatják meg mások zenéjét, hogy meghallgatják és megpróbálják lemásolni. A népzenét hagyományosan így tanulták.

A zeneírás néhány korai módja

Ékírás

A legkorábbi írásmódot táblákra írták az ékírásnak nevezett írásmóddal. A Kr. e. 2000 körüli Nippurból származó kottákat találtak, amelyek úgy tűnik, hogy megközelítőleg megadták, hogyan kell játszani a zenét. Egy i. e. 1250-ből származó táblán olyan zenei feljegyzéseket találunk, amelyek a líra húrjainak nevét mutatják. Ezek a legkorábbi írásos zenei feljegyzések, amelyekkel rendelkezünk.

Az ókori Görögország

Az ókori Görögországból származó zenei lejegyzés részletesebben mutatta a hangjegyeket, mint a korábbi ékírás. Megmutatta a hangmagasságot (milyen magas vagy mély a hang) és a hang időtartamát. Néha a harmóniáról is képet ad. Legalább a Kr. e. 6. századtól körülbelül a Kr. u. 4. századig használták.

Korai európai zenei notáció

Amikor Európában elkezdték leírni a zenét, az a római katolikus egyház zenéje volt. A szerzetesek, akik leírták, egy pontokból és vonásokból álló rendszert, az úgynevezett neumákat használták. Ezek megadták, hogy a hangok milyen magasak vagy mélyek voltak, de nem mutatták a hangok hosszát. Ezeket olyan emberek használhatták, akik már ismerték a kottát, és csak emlékeztetőre volt szükségük, hogy mikor kell felfelé és lefelé menni.

Az emberek fokozatosan rájöttek, hogy szükség van egy olyan rendszerre, amely pontosan megmutatja a hangmagasságot. Az első kotta egyetlen vízszintes vonal volt. Fokozatosan ez négy sorra nőtt. Guido d'Arezzo, egy 11. században élt olasz bencés szerzetes fejlesztette ki ezt a rendszert, amely hamarosan az általunk ismert zenei írásmódhoz vezetett. A 16. században már mindenki az ötvonalas kottát használta. A 17. század végére mindenütt a taktusok (ütemek) rendszerét használták. Eleinte az ütemvonalak arra szolgáltak, hogy megmutassák, mely hangokat kell együtt játszani vagy énekelni. Fokozatosan alakult ki a ma ismert rendszer, amelyben minden ütem egyforma hosszúságú, és minden ütemhez meghatározott számú ütés (számolás) tartozik. A 17. század végére a legtöbb zenész ezt használta az európai klasszikus zenében.

Az eredeti delphoi kő fényképe, amely az Apollónhoz írt két himnusz közül a másodikat tartalmazza. A kottajelzés a görög betűk megszakítás nélküli fő sora fölött elhelyezkedő alkalmi szimbólumok sora.Zoom
Az eredeti delphoi kő fényképe, amely az Apollónhoz írt két himnusz közül a másodikat tartalmazza. A kottajelzés a görög betűk megszakítás nélküli fő sora fölött elhelyezkedő alkalmi szimbólumok sora.

Korai európai zenei notációZoom
Korai európai zenei notáció

Néhány más rendszer

Az olyan hangszerek, mint a gitár, gyakran akkordtáblázatból vagy csak az akkordok nevéből (C7, Em stb.) játszanak, amelyek a kotta vagy a dalszöveg alá vannak írva.

A zenészek a reneszánsz óta használják a szolfézsnak nevezett rendszert. Ez a skála hangjegyeinek nevét mutatja (do, re, mi stb.).

A reneszánsz és barokk korszakban a lantzenét a tabulatúra nevű rendszerben írták. Néhány 20. századi zeneszerző is használta a tabulatúrát.

Néhány modern zeneszerző, mint például John Cage, a zenét rajzok készítésével, úgynevezett grafikus notációval írta.

A vak zenészek számára a kottát Braille-írással is meg lehet írni.

Manapság gyakran használnak számítógépeket a zeneszerzéshez. Ez a zenei notáció más formáihoz vezetett, amelyeket különböző szoftverrendszerekben használnak. A MIDI-fájlformátum a hangjegyek hangmagasságára, időtartamára, sebességére, hangerejére stb. vonatkozó információkat tárolja, és egy MIDI-hangszer vezérlésére használható.

Vannak más rendszerek is, amelyeket ma néhány nem nyugati zenére használnak.

Kapcsolódó oldalak

·         v

·         t

·         e

Zene

A zene története és
Klasszikus történelem

  • Őskori
  • Ősi
  • Vallási
    • Bibliai
  • Világi

Klasszikus/művészeti zene

Népzene

  • Soul zene
  • Teljesítmény
  • Együttesek
  • Zenekar (rock és pop)
    • Tartalék zenekar
    • Csak nőkből álló zenekar
    • Ritmus szekció
  • Elmélet
  • Összetétel

Oktatás és tanulmányok

  • Bachelor of Music
  • Zenei mesterképzés
  • A zenei művészetek doktora
  • PhD
  • Zenei oktatás
  • Zenei történelem
  • Zenei pszichológia
    • Kulturális szempontok
  • Zenetudomány
  • Etnomuzikológia
  • Zenei régészet
  • Ökomuzikológia

Termelés

    • A és B oldal
  • Hosszabbított játék
  • Album
    • Összeállítás
    • Élő
    • Remix
  • Hangmérnök
  • Lemezkiadó
  • Lemezgyártó
  • Mintavételezés
  • Zenei technológia (elektromos)
  • Zenei technológia (elektronikus és digitális)
  • Hangfelvétel és -lejátszás
  • Borító
  • Remix

Kulturális és
regionális műfajok

  • Afrikai
    • Központi
    • Kelet
    • Észak
    • Déli
    • West
  • Ázsiai
    • Központi
    • Kelet
    • Közel-keleti
    • Dél
    • Délkelet
  • Európai
    • Központi
    • Keleti
    • Észak
    • Délkeleti
    • Déli
    • Nyugati
  • Latin-Amerika
    • Közép-amerikai
    • Dél-Amerika
  • Észak-Amerika
    • Karibi
  • Óceániai
    • Melanéziai
    • Mikronéziai
    • Polinéziai

Szuverén állam szerint

 

Ausztrália

Ausztria

Kolumbia

Mexikó

Szerbia

Listák

  • Albumok
  • Audio
  • Kulturális és regionális műfajok
  • Index
  • Eszközök
  • Jazz és könnyűzenei szójegyzék
  • Zenei formák korszakonként
  • Vázlat
  • Népszerű zenei műfajok
  • Dalok
  • Terminológia

Kapcsolódó cikkek

  • Zene és politika
  • Zenei fesztivál
  • Zeneterápia
  • Hangszer
  • Nők a zenében
  • Kategória

Kérdések és válaszok

K: Mi az a kottaírás?


V: A zenei notáció a zene leírásának egy módja, hogy bárki lejátszhassa azt.

K: Hány sorból áll a legtöbb nyugati világbeli zenész által használt kottafüzet?


V: A legtöbb zenész a nyugati világban a kottákat egy olyan kottafüzetre írja, amelyben öt párhuzamos vonal és négy szóköz van közöttük.

K: Mi a célja a kotta lejegyzésének?


V: A kotta lejegyzése lehetővé teszi, hogy a zeneszerző, aki kitalál (komponál) egy zeneművet, másokkal is megismertesse, hogyan kell hangzania a zenének, hogy aztán bárki, aki tud "kottát olvasni", eljátszhassa vagy elénekelhesse.

K: Hogyan tanulták hagyományosan a népzenét?


V: A népzenét hagyományosan úgy tanulták meg, hogy hallgatták és megpróbálták lemásolni.

K: A nyugati világ legtöbb zenésze által használt kottarendszeren kívül használnak ma más rendszert is a zene lejegyzésére?


V: Igen, sok más rendszer is létezik, amelyek közül néhányat még ma is használnak különböző kultúrákban.

K: Szükséges-e a kottaolvasás egy leírt zenemű lejátszásához vagy énekléséhez?


V: Igen, a kottaolvasás szükséges egy leírt zenemű lejátszásához vagy énekléséhez.

AlegsaOnline.com - 2020 / 2023 - License CC3