Aknavető – definíció, működés, típusok és története

A mozsár meglehetősen egyszerű és könnyen használható. A legtöbbjük egy csőből álló torkolattöltő, amelybe a lövész bombát dob. A csövet általában 45 és 90 fok közötti szögben állítják be a talajhoz képest. Minél nagyobb a szög, annál kisebb a hatótávolság. Amikor a bomba eléri a cső alját, egy gyújtószegbe ütközik. Az aknavetőbomba súlya elegendő ahhoz, hogy működésbe hozza az ütőszeget, amely meggyújtja a lövedéket és kilövi azt. Egyes nagyobb aknavetőknél az elsütőszeget nem automatikusan, hanem egy madzag segítségével indítják be.

A 18. századtól a 20. század elejéig nagyon nehéz ostromaknákat használtak. Ezeket nagyon nehéz volt mozgatni. Ezek akár egy méteres kaliberűek is lehettek. Gyakran öntöttvasból készültek. Az első világháború idején kisebb, könnyebben mozgatható kiviteleket vezettek be. Az aknavetőket ma is használják.

A könnyű és közepes aknavetők könnyen mozgathatók. Általában gyalogsági egységek használják őket. Az aknavetők lövészárokból vagy védműből is tüzelhetnek.

A nehéz aknavetők általában 120 és 300 mm kaliberűek. Ezeket a fegyvereket általában vontatják vagy járművekre szerelik. Néha hátulról töltik őket (csőtöltéses). Általában a gyalogság használja őket zászlóaljakban vagy hadosztályokban. Még az ekkora aknavetők is egyszerűbbek és olcsóbbak, mint a haubik és a tábori ágyúk.

Az aknavetőt egy vagy több ember mozgathatja (a nagyobb aknavetőket általában részekre lehet bontani), vagy járművön lehet mozgatni. Egy gyalogsági aknavető általában egy aknavető-hordozóról állítható fel és lőhető ki. Az aknavető egy átalakított páncélozott jármű vagy egy kifejezetten aknavetőnek épített jármű. A tetőn egy nagy bunker van. A kétcsövű aknavetők - mint például az AMOS PT1 - a nehéz aknavetők legújabb fajtái. Ezeket olyan hordozókra helyezik, mint a páncélozott személyszállító járművek, harckocsi alvázak és járőrhajók.

A mozsár könnyű változatát általában legalább két ember használja. A nehezebb aknavetőket három-öt ember lövi ki. A könnyebb aknavetők bárhonnan kilőhetők, ahol jó tüzelőhelyzetet biztosítanak. A közepes aknavetőket azonban általában előkészített, jól megerősített állásokból lövik ki.

A legtöbb ma használt aknavető egy csőből, egy lemezből, amelyen a cső áll, és egy bipodból áll.

Az aknavetők főként közepes kaliberű fegyverek. Készültek azonban ennél nagyobb és kisebb aknavetők is. A kisebb aknavetőre példa az 51 mm-es brit könnyű aknavető. Az 51 mm-es aknavetőt mindössze egy katona hordozza. Csak egy csőből és egy alaplemezből áll. Nagyobb példa a szovjet 2S4 M1975 Tyulpan (tulipánvirág) 240 mm-es önjáró aknavető.

A mozsarak nem túl stabilak, ha havon vagy puha talajon használják őket. Ennek oka, hogy a visszarúgás belenyomja őket a talajba. A Raschen zsákot lehet használni ennek a problémának az elkerülésére.

Lőszerek

Az aknavetők által kilőtt lőszereket helyesen "bombáknak" nevezik. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a lövedéket repülés közben stabilizáló szárnyak és a lövedék alakja miatt úgy néz ki, mint egy repülőgépről ledobott bomba.

A mozsárágyúk sokféle bombát tudnak kilőni. Néhány ezek közül:

• Magas robbanóanyag. Ez egy normál lövedék, amely a földbe csapódva felrobban.
• Füstölő kör. Ez sűrű füstöt hoz létre, amely különböző színű lehet. Az ellenséges állásokra vagy nyílt területeken lövik ki, hogy elzárja a láthatóságot, így a baráti erők láthatatlanul mozoghatnak.
• Fehér foszfor. Ez sűrű füstködöt képez, amely elvakítja és megégeti az ellenséget, másod- és harmadfokú égési sérüléseket okozva a robbanástól.
• Megvilágítási kör. Ez egy olyan jelzőrakéta, amely egy ejtőernyő alatt lóg. Éjszaka megvilágítja a csatateret.

A mozsárágyúk különleges jellemzői

A mozsárágyúk általában kisebbek és könnyebbek, mint az ágyúk és a tábori lövegek. Amikor az aknavetőbombát kilövik, az nagyon meredek szögben (szinte egyenesen lefelé) ereszkedik.

A mozsarak nagyon hasznosak lehetnek, ha rejtett helyeken használják őket. Még hasznosabb lehet, ha a csatatéren vannak emberek, akik segítenek megmondani az aknavetőknek, hogy hova lőjenek (előretolt megfigyelők).

A mozsarak már több száz éve léteznek. Először ostromoknál használták őket. Giovanni da Tagliacozzo európai leírása Belgrád ostromáról (1456) azt írja, hogy az oszmán törökök hét aknavetőt használtak, amelyek "egy olasz mérföld magas kőlövéseket" lőttek ki. Ezek sebessége állítólag nagyon lassú volt. Azt is mondták, hogy az emberek sérülését úgy lehetett megakadályozni, hogy megfigyelőket állítottak ki, akik figyelmeztették a csapatokat, hogy az aknavetők milyen szögből tüzelnek.

A korai aknavetők, mint például a Pumhart von Steyr, nagyok és nehezek voltak. Emellett nehéz volt őket mozgatni. A könnyen mozgatható korai aknavetőt Menno van Coehoorn báró találta fel (Grave ostroma, 1673). Vicksburg ostromakor Ulysses S. Grant tábornok arról számolt be, hogy aknavetőket készítettek úgy, hogy "a lehető legkeményebb fából készült rönköket vették, amelyeket csak lehetett, kifúrták őket hat- vagy tizenkétfontos lövedékek számára, és erős vaspántokkal összekötötték. Ezek coehornokként feleltek meg, és a lövedékeket sikeresen dobták belőlük az ellenség lövészárkaiba".

Az aknavetők nagyon hasznosak voltak a nyugati front sáros lövészárkaiban. Egy aknavető lövedéket úgy lehetett célozni, hogy egyenesen az árokba essen, mivel a bombák mély szögben hullottak.

Az Iwo Dzsima-i csata során a Japán Császári Hadsereg tizenkét 320 mm-es aknavetőt vetett be az amerikai erők ellen.

A legnagyobb aknavetők

A valaha gyártott legnagyobb aknavetők a francia "Monster Mortar" (36 francia hüvelyk; 975 mm; Henri-Joseph Paixhans fejlesztette ki 1832-ben), a Mallet-aknavető (36 hüvelyk; 910 mm; Robert Mallet tervezte és a londoni Woolwich Arsenalban tesztelték 1857-ben) és a "Little David" (36 hüvelyk; 914,4 mm; az Egyesült Államokban fejlesztették ki a második világháborúban való használatra). Mindhárom aknavető 36 "hüvelyk" kaliberű volt. Azonban csak a "Monster Mortar"-t használták (az 1832-es antwerpeni csatában).

"Házi készítésű" aknavetők

A felkelő csoportok "házi készítésű" aknavetőket használtak. Általában jól védett katonai támaszpontok megtámadására vagy a civilek megijesztésére használják őket. Egy korai példa erre a Davidka volt. Ezt az 1948-as izraeli függetlenségi háborúban használták. Az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg az 1970-es, 1980-as és 1990-es években használta a legismertebb példányokat. A legnagyobb típusok "barakkromboló" néven váltak ismertté. Általában acélkeretre helyezett nehéz acélcsövekből készültek.

A "házi készítésű" aknavetőkkel végrehajtott ismert események közé tartozik az 1985-ös Newry-i aknavetős támadás. Ekkor a Royal Ulster Constabulary kilenc tagja vesztette életét. Egy másik jól ismert esemény az 1991-es Downing Street-i aknavető támadás. Ebben az IRA a Downing Street 10. szám alatt egy találkozó során aknavetőt robbantott. Három bombát indítottak, de csak egy robbant fel. Az a brit miniszterelnök házának hátsó kertjében landolt. Csak a ház hátsó részén lévő ablakokat törte be. John Major miniszterelnöknek át kellett költöznie az Admiralitás Házba, amíg az ablakokat megjavították.

• Nehéz aknavetők listája