Torkolattöltő lőfegyver (muzzleloader) – definíció, típusok és története

Torkolattöltő – részletes definíció, típusok és története: feketepuskaporos kézifegyverektől az ágyúkig. Ismerd meg működésüket, kalibereit és fejlődését!

A torkolattöltő olyan lőfegyver, amelynél a lövedéket és általában a hajtóanyagtöltetet a fegyver torkolatából töltik be. Ez különbözik a népszerűbb modern kialakítású, zárótöltős lőfegyverektől. A "torkolattöltő" kifejezés a torkolattöltős lőfegyverekkel lövő lövészekre is vonatkozhat. A szakkifejezés magában foglalja a huzalos torkolattöltőket és a simacsöves torkolattöltőket. A torkolattöltő lőfegyvereknek többféle kalibere léexists. A modern torkolattöltő lőfegyverek különböző elsütőmechanizmusok. Ezek közé tartoznak a pennsylvaniai puska (az 1800-as évek eleje után Kentucky puskának nevezett) oldalzáras, kovás puska és ütőszerkezetes modelljei. A torkolattöltés az ágyútól a pisztolyig mindenre vonatkozhat. A modern használatban azonban a kifejezés leggyakrabban a feketepuskaporos kézifegyverekre vonatkozik. Általában, de nem mindig, egy laza hajtóanyag (mint a puskapor) és egy lövedék, valamint egy külön gyújtási vagy gyújtószerkezet használatáról van szó.

Tömörített definíció és alapok

Torkolattöltő alatt olyan lőfegyvert értünk, amelyet a cső torkolatán keresztül töltünk be: először a hajtóanyagot (általában fekete por vagy modern, torkolattöltésre engedélyezett (black powder substitute) por), majd a lövedéket és gyakran tömítést (pl. tömítőanyag, textil vagy tömörített hüvely). A gyújtás lehet külön gyújtószerkezettel (korabeli láng, kovakő, ütőszeg + kapszula) vagy inline (modern) primerrel.

Típusok és jellemzők

• Simacsöves torkolattöltők: hagyományosan sima csővel, lövedékük lehet gömb alakú lövedék (round ball) vagy modern sabeltöltet. Gyakori volt a muskéták és ágyúk esetén.
• Huzalos (rifled) torkolattöltők: a csőben hosszanti bordázat (barázdák) találhatók, amelyek pörgetik a lövedéket és javítják a pontosságot. Ilyen a híres amerikai hosszú puska (Pennsylvania/Kentucky rifle).
• Elsütőmechanizmusok: matchlock, wheellock (kerékszerkezet), flintlock (kovás), ütőszerkezetes (percussion cap) és modern inline peremek vagy kapszulák. A fejlesztések növelték a megbízhatóságot és az időjárás-ellenállást.
• Lövedéktípusok: hagyományos gömb, Minié-golyó (19. századi találmány, nagy hatótávnövekedés), kúpos lövedékek, sablyok és modernebb sabot-rendszerek.

Történeti áttekintés

A torkolattöltésű fegyverek története több évszázadra nyúlik vissza: az első kézzel fogható kézifegyverek (kézágyúk) a középkor végén jelentek meg. A 15–17. század során az arquebusz és később a muskéta vált meghatározóvá a hadászatban. A 18–19. században a huzalozás és a Minié‑golyó jelentősen megnövelte a hatótávot és pontosságot: ekkor terjedtek el a pennsylvaniai vagy Kentucky típusú hosszú puskák is, amelyek elsősorban vadászatra és mesterlövész-feladatokra voltak alkalmasak.

A 19. század közepétől a ütőszerkezetes (percussion) gyújtás és később a zárótöltő (breechloader) technológiák fokozatosan kiszorították a torkolattöltőket a hadseregekben. A torkolattöltő szerepe azonban nem szűnt meg: vadászatban, hagyományőrzésben és sportlövészetben tovább él.

Modern torkolattöltők és felhasználás

Napjainkban a torkolattöltők több területen népszerűek:

• vadászat: bizonyos országokban és időszakokban torkolattöltők vadászata megengedett; sok vadász értékeli a hagyományos technikát és a nehezebb lövedékeket;
• történelmi hagyományőrzés és újrajátszás: hadijátékok, csaták rekonstruálása;
• sportlövészet: külön versenyszámok, klubok és szervezetek (pl. nemzetközi és nemzeti muzzleloading-szövetségek) szerveznek találkozókat és kupákat;
• hobbi és gyűjtés: antik vagy korhű másolatok gyűjtése, kézműves fegyverek készítése.

Biztonság, karbantartás és lőszer

• Biztonság: mindig ellenőrizze a cső tisztaságát töltés előtt; soha ne használjon véletlenszerű vagy nem ajánlott töltetfajtákat. A fekete por korrodálja a csövet, ezért a lövés után azonnali tisztítás szükséges.
• Karbantartás: a fekete por maradványai savasak és erősen korrodáló hatásúak: minden lövés után bő vízzel, majd olajjal kell áttörölni a csövet, elsütőszerkezetet és a zár részeit.
• Lőszer: hagyományos fekete por, modern alternatív porok (black powder substitutes), lövedékek (gömb, Minié, kúpos, sabot). A gyújtás történhet match, flint, percussion cap vagy modern inline kapszula (#209 típus pl.).
• Figyelem a helyettesítéssel: semmiképp ne használjon hagyományos (smokeless) lőport olyan torkolattöltőben, amely nincs kifejezetten erre tervezve — ez súlyos károkat és sérüléseket okozhat.

Pontosabb lövés és technikák

A huzalos torkolattöltők pontossága nagyban függ a lövedék és tömítés illeszkedésétől, a cső állapotától, valamint a töltési módtól. A tömítés (patch) és a lövedék megfelelő tömörítése fontos a gázok zárásához és a pörgés eléréséhez huzalos cső esetén. A Minié‑golyó például azért volt forradalmi, mert a lövedék könnyen betölthető, majd kilövésekor kitágulva jól zárta a csövet.

Záró megjegyzések

A torkolattöltők történelmi és technikai szempontból gazdag kategóriát képeznek a lőfegyverek világában. Bár a korszerű zárótöltős rendszerek kiszorították őket a hadviselésben, máig fontos szerepet töltenek be a vadászatban, sportban és történelmi hagyományőrzésben. Használatukhoz különleges odafigyelés és ismeretek szükségesek a biztonság és a fegyver épségének megőrzése érdekében.

Történelem

A legkorábbi torkolattöltők némelyike gyufacső volt. A matchlock, amely a gyújtószerkezetéről kapta a nevét, volt az első olyan találmány, amely lehetővé tette, hogy a lövész mindkét kezét a fegyveren tartsa, és ugyanakkor a célt figyelje. A konstrukció lehetővé tette, hogy egy lánggal a végén lévő rongyot vagy botot - az úgynevezett "gyufát" - leeresszék a lőporral töltött "villanóedénybe", amely meggyújtotta a főtöltetet, és ezzel elsütötte a fegyvert. A gyufacsövek 1400 körül jelentek meg Európában. A gyufaszerű zárszerkezetet muskéták gyártására használták. A pisztolycsövek belül simaak voltak, és kerek golyós lőszert használtak. Azokat, akik muskétát használtak, "muskétásoknak" nevezték. Nagyon kevés pisztoly használta ezt a konstrukciót, de néhány puska ebben az időszakban matchlock volt.

Körülbelül 1509-ben a wheellock volt a következő előrelépés a torkolattöltő technológiában. Nem kellett gyufát gyújtani, és a szikrát mechanikusan, egy kerékmechanizmus segítségével hozta létre. Előállítása azonban drága volt, és olcsóbb (felére), így a gyufalakat továbbra is használatban maradt.

További 200 évbe telt, amíg a matchlockot továbbfejlesztették. Marin le Bourgeoys, egy francia férfi találta fel a flintlock mechanizmust valamikor az 1620-as években. Többféleképpen volt művész, nyílpuskakészítő és fegyverkovács (harquebuzier). A flintlock torkolattöltő puskákat és pisztolyokat 1660-tól 1840-ig minden európai és amerikai hadsereg használta. A szikra úgy keletkezett, hogy a kovakő az acélra ütközött, ami szikrát hozott létre, és meggyújtotta a gyújtópuskaport. Azáltal, hogy a gyújtóport a fegyver elsütéséig letakarták, általában még szeles vagy nedves időben is működött. A brit hadsereg 1722-ben a torkolattöltős kovás muskéták szabványos mintáját írta elő. Az így létrejött modellt és változatait Brown Bessnek nevezték el. Az 1830-as évekig maradt szolgálatban.

A következő nagy előrelépés a lőfegyverek terén az ütőszerkezet volt. Ezt kupakzárnak is nevezték. Az ütőszerkezet a higany fulminát felfedezésén alapult 1800 körül. Éles ütés hatására a higany fulminát felrobban. 1816-ban Joshua Shaw, egy Philadelphiában élő művész a rézkupakok belsejére higanyfullminátot festett. Ezt egy kis bimbóra illesztette a cső fölötti gyújtónyíláson. Amikor a kalapács az ütősapkára csapott, a fegyver elsült. 1826-ra széles körben elterjedt, és felváltotta a kovás puskát.

Az ütősapka megszüntette a villanófazekat, a kovakövet és a frizurát. Hozzáadódott a kupaknak a bimbókúpra való felhelyezésének lépése, de ez valódi előnyt jelentett a csapatok számára a csatában. Az ütős kupakokat gyorsan lehetett tölteni, és szinte minden időjárási körülmények között működtek.

1869-ben feltalálták a középlövedékes töltényt. Ez csak zárótöltős fegyverekben működött, és együttesen gyorsan felváltották az általánosan használt torkolattöltő fegyvert.

Animáció egy kovás zárszerkezetről


Ütős kupakok


Katona lő egy modern 60 mm-es aknavetővel

Cannon

Kínában körülbelül a 12. századtól, de lehet, hogy már korábban is léteztek nyers torkolattöltő ágyúk. Az Európában használt egyik első fegyver a bombard volt. Ezek különböző átmérőjű csövekből épített torkolattöltők voltak, amelyekkel a kis kődaraboktól kezdve a 20 hüvelykes (510 mm) öntöttvas golyóig bármit ki lehetett lőni. A 16. századra a torkolattöltős ágyúk kezdték felváltani a bombardákat. Az öntés nagymértékben fejlődött Európában körülbelül 1570 után. Az 1500-as évek elején a francia ágyúkat az itáliai hadjárataik során embertömegek szétverésére használták. A németek rendelkeztek Európa legjobb tüzéreivel, és olyan ágyúkat fejlesztettek ki, amelyek akár 1500 yard (1400 m) távolságból is képesek voltak célpontokat eltalálni. Ezután a svédek Gusztáv Adolf vezetésével könnyű ágyúkat fejlesztettek ki, amelyek könnyen mozgathatók voltak a csatatéren. Ő egy öntött 4-poundert használt, amely körülbelül 4 fontot (1,8 kg) nyomott, és mindössze két ló tudta húzni.

1742-ben az angol Benjamin Robins megírta a New Principles of Gunnery című művét, amelyben a ballisztika tudományát bővítette. Kifejlesztette a carronade-okat, amelyek rövid, könnyű, torkolattöltő simacsövű ágyúk voltak, amelyeket a hajók fedélzetén lehetett használni. Az amerikai függetlenségi háború idején a britek számos különböző ágyúval, valamint aknavetőkkel rendelkeztek. Az amerikai fegyverek közül sok volt zsákmányolt brit ágyú.

1853-ban Franciaország bevezette a Canon-obusier de 12-t, a "Napóleon" néven is emlegetett 12 ágyút, amely lövedék és lövedék kilövésére is alkalmas volt. Az amerikai hadsereg 1857-ben vette át a Napoleon 12-poundert, mint a Model 1857 12-Pounder Napoleon Field Gun. Az amerikai polgárháborúban mindkét oldalon a legnépszerűbb tábori löveggé vált. A polgárháború után végül áttörő töltésű ágyúk váltották fel.

Egy 16 fontos karronád 1800 körülről.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a torkolattöltő?

K: Miben különbözik a torkolattöltő a modern lőfegyverektől?

K: Ki tekinthető torkolattöltőnek?

K: Milyen típusú torkolattöltők léteznek?

K: Milyen elsütőmechanizmusokkal rendelkeznek a modern torkolattöltők?

K: Milyen típusú lőfegyverekre alkalmazható a torkolattöltés?

K: Mire vonatkozik a torkolattöltés a modern használatban leggyakrabban?

Keresés betűvel