Ejtőernyő alatt általában olyan szerkezetet értünk, amely a levegő ellenállását kihasználva jelentősen csökkenti egy személy vagy tárgy ereszkedési sebességét, így lehetővé teszi a biztonságos földetérést nagy magasságból. A hagyományos elképzelés szerint az ejtőernyő esernyőre emlékeztető, vászonból vagy modern anyagokból készült vásznazat (ernyő, vagy „canopy”), amelyet kötelek (függesztőfonalak) kötnek a harnesshez vagy a tehertárgyhoz.

Működése — hogyan lassít le egy ejtőernyő?

Az ejtőernyő fő elve a légellenállás növelése: a nyitott ernyő nagy felületével jelentősen megnöveli a levegő által kifejtett ellenállást, így a zuhanás sebessége lecsökken. A nyitás folyamata tipikusan a következő szakaszokra bontható:

  • Szabadesés (amennyiben van): a test a légellenállás nélküli vagy kis felületű állapotban gyorsan esik.
  • Kihúzás / kibocsátás: egy pilot-chute vagy más nyitómechanizmus kihúzza a főernyőt a csomagolásból.
  • Infláció: az ernyő kitelik, a levegő feltölti a vásznat, kialakul a stabil felület.
  • Ereszkedés és leszállás: a kinyílt ernyő stabil, irányítható ereszkedést biztosít; a modern áramvonalas rendszereknél a landolás során fékező manőverek (flare) csökkentik az érkezési sebességet.

Fő részei

  • Canopy (ernyő): a légfogó felület, lehet kerek, négyszögletes, vagy szárnyprofilú (ram-air).
  • Függesztőfonalak (lines): a canopy-t kötik a riserekhez/harnesshez.
  • Riser: rövidebb heveder, amely a függesztőfonalakat a beülőhöz köti és amelyen a kezelőszervek (steerek) találhatók.
  • Harness / beülő: a személy testéhez rögzített hevederrendszer.
  • Pilot chute / drogue: kicsi nyitóernyő vagy lassítóernyő, amely segíti a főernyő kihúzását/nyitását.
  • Tartalékernyő: a főernyő meghibásodása esetére előírt második ernyő, rendszerint külön csőben és külön szerelvénnyel.

Típusai

  • Kerek (konvex) ejtőernyők: egyszerű, szimmetrikus formák, sok katonai és haszongépjármű-dobásnál használták; kevésbé irányíthatók, nagyobb leszállási sebességre jellemzőek.
  • Cruciform (kereszt alakú): stabilabb ereszkedést és jobb oldalirányú viselkedést adnak rossz körülmények között.
  • Ram-air (néha „sík” vagy „szárny” típusok, a sporternyők többsége ilyen): két réteg között kialakított kamrás, irányítható „szárnyszerű” ernyő; lehetővé teszi a pontosirányítást és alacsony leszállási sebességet (tandem és sport ejtőernyőknél elterjedt).
  • Pilot-chute, drogue: nem a végső lassulást biztosítják, hanem a főernyő kinyitását segítik, vagy versenyautókból/siklókból való lassításhoz használják.
  • Speciális töltetek és ejtőernyők: nehéz teherszállításra, légi dobásokhoz, űrjárművek visszatéréséhez (pl. Apollo kapszulák) vagy űreszközök lassításához tervezett, erősebb, többrétegű rendszerek.

Története röviden

Az ejtőernyők története több évszázados: találhatunk rá korai ötleteket, vázlatokat és kísérleteket. A legismertebb korai ábrázolás Leonardo da Vinci Codex Atlanticus gyűjteményében szerepel, ahol egy kúp- vagy piramis alakú, keretre feszített ernyőt vázolt fel. Leonardo terve inspiráló volt, és a későbbiekben több kísérlet is foglalkozott hasonló formákkal. A modern ejtőernyő-fejlesztés a 18–20. században gyorsult fel: kísérletek, katonai alkalmazások és a repülés elterjedése adta az igényt a megbízható nyitásra és irányíthatóságra.

Etymológia

A magyar szó: az "ejtőernyő" két elemből áll: az ejtő (az “ejt” igéből: leejt, leereszt) és az ernyő (védő szerkezet) szavak összetétele. A nemzetközi fogalom, a francia parachute (illetve az angol parachute) a görög eredetű para- (’ellen, védelem’) és a francia chute (’esés’) szóból keletkezett; például a német Fallschirm szó szó szerint ’esés+ernyő’ jelentésű.

Felhasználás

  • Sport: ejtőernyőzés (leugrás repülőgépről), tandem-ugrások, siklóernyős/paramotoros alkalmazások.
  • Katonai: légi deszant (ejtőernyős alakulatok), utánpótlás dobása, speciális műveletek.
  • Kereskedelmi/technikai: teherszállítás légi úton, vészleállítások, űrjárművek lassítása.
  • Kísérleti / hobbifelhasználás: BASE-jumping, modellernyők, kísérleti rekonstrukciók.

Biztonság és karbantartás

  • Rendszeres ellenőrzés és karbantartás elengedhetetlen: varratok, anyagok, függesztőfonalak állapota és a tartalékernyő megfelelő csomagolása kritikus.
  • Sok szervezet előírja a kötelező átpakolási (repacking) intervallumokat (pl. 6 hónap vagy 1 év, a típus és helyi szabályok szerint).
  • Modern rendszerekben gyakran alkalmaznak AAD (automatic activation device) automatikus aktiválót, amely meghatározott magasságon és sebességen automatikusan kioldhatja a tartalékernyőt, ha a személy nem tudná azt megtenni.
  • Megfelelő kiképzés és gyakorlás szükséges: a hibák nagy része emberi mulasztásból vagy nem megfelelő felszerelés-kezelésből adódik.

Az ejtőernyő mind katonai, mind polgári életben fontos és sokoldalú eszköz; a technológia fejlődésével a rendszerek egyre biztonságosabbak és jobban irányíthatóak lettek, így ma már széles körű felhasználásuk elterjedt a sporttól a tudományos és ipari alkalmazásokig.

Az ejtőernyőket az ejtőernyőzés nevű sportban használják. Az ejtőernyősök olyan katonák, akik repülőgépből leugorva támadnak.