Montevideói egyezmény
Az államok jogairól és kötelezettségeiről szóló montevideói egyezmény egy szerződés. Ma már a nemzetközi szokásjog része. A szerződést 1933. december 26-án írták alá az uruguayi Montevideóban, az Amerikai Államok Hetedik Nemzetközi Konferenciáján. Ezen a konferencián az Egyesült Államok elnöke, Franklin D. Roosevelt és Cordell Hull külügyminiszter meghirdette az úgynevezett jószomszédi politikát, amely ellenezte az USA fegyveres beavatkozását az Amerika-közi ügyekbe. Franklin D. Roosevelt ezzel a szerződéssel próbálta megfordítani a "jenki imperializmus" megítélését. A jenki imperializmus nézetét elődje, Herbert Hoover elnök által (nagyrészt) bevezetett politika hozta létre. Az egyezményt 19 állam írta alá, három állam fenntartásokkal (Brazília, Peru és az Egyesült Államok).
Az egyezmény arról szól, hogy mi az állam, és milyen jogai és kötelezettségei vannak egy államnak. A legismertebb az 1. cikk, amely az államiság négy kritériumát határozza meg, amelyet néha a nemzetközi szokásjog pontos megfogalmazásaként ismertek el:
Az államnak mint a nemzetközi jog személyének a következő képzettségekkel kell rendelkeznie: a) állandó lakosság; b) meghatározott terület; c) kormányzat; és d) képesség arra, hogy más államokkal kapcsolatokat létesítsen.
Ezen túlmenően a 3. cikk első mondata kifejezetten kimondja, hogy "Az állam politikai létezése független a többi állam elismerésétől". Ezt az államiság deklaratív elméletének nevezik.
Egyesek megkérdőjelezték, hogy ezek a kritériumok elegendőek-e, mivel lehetővé teszik, hogy kevésbé elismert entitások, mint például a Kínai Köztársaság (Tajvan), vagy alul- vagy nem képviselt entitások, mint a Sealandi Hercegség, Szomáliföld vagy Libéria teljes jogú állami státuszra tarthassanak igényt. Az államiság alternatív konstitutív elmélete szerint egy állam csak annyiban létezik, amennyiben más államok elismerik. Ez nem tévesztendő össze az Estrada-tannal.
Néhányan megpróbálták tágabbra szabni az államiság fogalmát, bár ezek kevésbé támogatottak. A nem területi mikroállamok alapítói gyakran mondják, hogy a Montevideói Egyezményben szereplő, meghatározott területre vonatkozó követelmény igazságtalan. Egyes nem területi egységek, nevezetesen a Szuverén Máltai Lovagrend, a nemzetközi jog alanyainak tekinthetők, de nem törekszenek arra, hogy államok legyenek.
Aláírók
A megállapodást a következő államok írták alá: Honduras, Amerikai Egyesült Államok, El Salvador, Dominikai Köztársaság, Haiti, Argentína, Venezuela, Uruguay, Paraguay, Mexikó, Panama, Guatemala, Brazília, Ecuador, Nicaragua, Kolumbia, Chile, Peru, Kuba. A montevideói egyezmény csak kodifikálta a már meglévő normákat, semmi új nincs benne. Ezért nem csak azokra vonatkozik, akik aláírták, hanem a nemzetközi jog valamennyi alanyára, mint egészre.
Az Európai Unió a Badinter-bizottság fő nyilatkozatában a Montevideói Egyezményt követi az állam fogalmának meghatározásában: terület, lakosság és politikai hatalom. A bizottság azt is megállapította, hogy az államok létezése ténykérdés, míg a többi állam általi elismerés pusztán deklaratív, és nem meghatározó tényező az államiság szempontjából.
Svájc, bár nem tagja az Európai Uniónak, ugyanezt az elvet vallja, és kimondja, hogy "sem egy politikai egységet nem kell elismerni ahhoz, hogy állammá váljon, sem egy államnak nem kötelessége elismerni egy másikat". Ugyanakkor sem az elismerés nem elegendő egy állam létrehozásához, sem annak hiánya nem szünteti meg azt".
Kapcsolódó oldalak
- Szuverenitás
- Dollárdiplomácia
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Montevideói Egyezmény?
V: Az államok jogairól és kötelezettségeiről szóló montevideói egyezmény olyan szerződés, amely ma már a nemzetközi szokásjog része. A megállapodást 1933. december 26-án írták alá Montevideóban, Uruguayban.
K: Ki hirdette meg a jószomszédi politikát?
V: A jószomszédi politikát Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Cordell Hull külügyminiszter hirdette meg az Amerikai Államok hetedik nemzetközi konferenciáján.
K: Mi az a négy kritérium az 1. cikkben, amely alapján egy állam állam lehet?
V: Az 1. cikk négy kritériumot határoz meg az államra vonatkozóan, amelyet néha a nemzetközi szokásjog pontos megfogalmazásaként ismernek el: állandó lakosság, meghatározott terület, kormány és a más államokkal való kapcsolatfelvételre való képesség.
K: Mit mond a 3. cikk más államok elismeréséről?
V: A 3. cikk első mondata kifejezetten kimondja, hogy "egy állam politikai létezése független más államok elismerésétől". Ezt nevezik az államiság deklaratív elméletének.
K: Történt-e kísérlet az államiság fogalmának kiterjesztésére?
V: Néhányan megpróbálták tágabbra szabni az államiság fogalmát, bár a támogatásuk csökkent.
K: Hogyan látják ezt az igényt a nem területi mikroállamok az igazságosság szempontjából?
V: A nem területi mikroállam-alapítók gyakran mondják, hogy a Montevideói Egyezmény meghatározott területre vonatkozó követelménye igazságtalan.
