Mahakala — a Góbi kis dromaeoszaurusza: krétakori ismertető
A Mahakala egy dromaeosaurid dinoszaurusz, amely a körülbelül 80 millió évvel ezelőtti felső kréta időszakából ismert. Fosszíliáit a mongóliai Góbi-sivatagban találták; a lelet egy részleges csontváz, amely alapvető információkat nyújt a faj felépítéséről és rokonsági viszonyairól.
Külső megjelenés és méret
Mahakala viszonylag kicsi dromaeoszaurusz volt: becslések szerint testhossza körülbelül 70 centiméter lehetett. Testarányai és csontozata alapján valószínűleg karcsú, fürge állat volt, amely jól alkalmazkodott a földi életmódhoz. A dromaeosauridákra jellemző, megnagyobbodott második ujj-köröm (a „sarlóéles” karom) valószínűleg nála is megvolt, bár a megtalált maradványok részleges volta miatt egyes részletek nem teljesen ismertek.
Csontváz, anatómia és rokonság
A megtalált részleges csontváz olyan morfológiai vonásokat mutat, amelyek közös jegyeket hordoznak korai troodontidákkal és avialanokkal (azaz a madarakhoz hasonló formákkal). Ugyanakkor a rövidebb alkarok jelenléte arra utal, hogy nem tartozott az Avialae (a madarak és közeli rokonok) csoportjába; vagyis nem volt repülő formának tekinthető.
- Bazális jelleg: bár a korában élt, anatómiai jellemzői alapján bazális (kezdetleges) dromaeoszaurusznak számít.
- Kis méret: a deinonychosauria korai képviselői között a kisebb testméret általános jelenség, ami evolúciós szempontból fontos következtetésekre vezet.
- Karok és repülés: az alkarok rövidsége kizárja, hogy a Mahakala közvetlenül repülő vagy röpképes átmeneti forma lett volna.
Evolúciós jelentőség
A Mahakala fontos adalék a dromaeosauridok és a madarak kialakulásának megértéséhez. Különösen azért jelentős, mert a rokon csoportokkal való összehasonlítás alapján arra utal, hogy a testméret csökkenése előbb történt meg, mint a repülés kialakulása a madarak ősei esetében. Ez azt sugallja, hogy a kisméretű test lehetett egy korai előnyös tulajdonság (például nagyobb mozgékonyság vagy más ökológiai előnyök miatt), amely csak később tette lehetővé vagy segítette a repülés evolúcióját.
Paleoökológia
A felső-krétabeli Góbi környezete mozaikos volt: voltak száraz, homokos területek és időszakos vízfolyások, továbbá változatos gerincesfauna. Ilyen környezetben a Mahakala valószínűleg kis zsákmányt, ízeltlábúakat és kisebb gerinceseket fogyasztott, és aktív, földi ragadozóként vagy ha szükséges, gyors menekülőként élt.
Mit tudunk még?
A Mahakala ismertetése és a hozzá hasonló bazális deinonychosauridák tanulmányozása folyamatosan bővíti a képet a madarak eredetéről és a dromaeosauridák sokféleségéről. Sok részlet (például a teljes testfedő, tollazat pontos mintázata, illetve a teljes viselkedés) fosszilis bizonyítékok hiányában továbbra is részben feltételezéseken alapul, de a kortárs kutatások egyre több adatot szolgáltat a csoport életmódjáról és evolúciójáról.
Leírás
Bár ez az egyed kicsi volt, az Archaeopteryxhez, a Caudipteryxhez és a Meihez hasonló méretű, közel volt a felnőttkorhoz.Ez a nemzetség a singcsont, a combcsont, a csípőcsont, a csípőcsont és a farokcsigolya részletei alapján különböztethető meg a többi paraviustól (dromaeosaurusok, troodonták és madarak).
A második lábujj tipikus dromaeosaurid formája volt, kiterjesztett karommal. A Mahakalának más dromaeosaurusokhoz képest nagyon rövid mellső végtagjai is voltak.
Az élet helyreállítása.
Mahakala mérete egy emberhez képest.
Osztályozás
A példányt leíró Turner és munkatársai által végzett filogenetikai elemzés szerint a Mahakala a legbazálisabb ismert dromaeoszaurusz. Eredményeik, valamint más, a paráviai vonalak alján található theropodák kis mérete arra utal, hogy a kis méret nem a korai madarak újítása, hanem a korai paráviaiak közös jellemzője volt.Az evolúció során a kis méret előbbre való volt, mint a repülés. A madarakhoz hasonlóan a troodonták és a dromaeosauruszok sem maradtak kis termetűek az evolúciós történetük során. A különböző vonalvezetések között több különálló méretnövekedésük is volt.
A Mahakala a bazális troodonták és a madarak között is megtalálható tulajdonságok kombinációját mutatja, és hiányzik belőle néhány olyan tulajdonság, amely a származékosabb (specializáltabb) dromaeoszauruszoknál jelen van.
Paleoökológia és paleobiológia
A paleo-környezet félszáraz éghajlatú volt, homokdűnékkel és allúviummal (laza anyag). A félsivatagi sztyeppes tájat eső után patakok vezették le, és por- és homokviharok sújtották. A csapadékmennyiség alacsony és szezonális volt.A jelenlévő állatok között szárazföldi teknősök és krokodilok, gyíkok, emlősök és különféle dinoszauruszok voltak; vízi állatok, például halak nem voltak jelen. Az állatvilág többsége kis és közepes méretű volt.
A kis coelurosauruszok a legkülönfélébb dinoszauruszok, köztük a dromaeosauridatárs Velociraptor, a troodonták Byronosaurus és Saurornithoides, az oviraptorok Citipati, Khaan és Oviraptor, valamint az alvarezsauruszok Mononykus és Shuvuuia; a jelenlévő dinoszauruszok között volt még a ceratopsz Protoceratops és az ankiloszaurusz Pinacosaurus. A többi dromaeoszauruszhoz hasonlóan a Mahakala is kistestű, aktív, ragadozó ragadozó lehetett.
