Oviraptor egy ismert dinoszaurusz nemzetség a mai Mongólia területéről. A leíró leletek alapján az Oviraptor kisebb–közepes méretű, viszonylag nagy agyú, tollasnak feltételezett oviraptoroszaurusz volt. Testhossza valószínűleg körülbelül 1,5–2 méter, testsúlya néhány tíz kilogramm lehetett; fogatlan, csőrös pofa és sok rokonán megfigyelt erős állkapocs jellemezte.
Felfedezés és a „tojáslopó” tévedés
1924-ben egy Oviraptor fosszíliát tártak fel, amely egy tojások fölött feküdt; emiatt az állatot eredetileg tojáslopóként (ovis, „tojás” és raptor, „tolvaj”) azonosították. Ezt a nézetet azonban később megcáfolták: kiderült, hogy a megkövesedett egyed valószínűleg a fészekben lévő tojások szülője volt, nem pedig tolvaj. A félreértés fő oka az volt, hogy a tojásokat kezdetben más dinoszauruszéhoz, például kínai Protoceratops-félékhez rendelték.
Kor és lelőhely
Az Oviraptor a felső kréta időszakban élt, körülbelül 75 millió évvel ezelőtt (Campanian kori üledékek). A klasszikus lelet a mongol Dzsadohkta (Djadokhta) formációból származik; csak egy biztos példány ismert (a hozzá tartozó tojásokkal együtt) Mongóliából, bár egy lehetséges második példány (szintén tojásokkal) a kínai Belső-Mongólia északkeleti régiójából származik.
Megjelenés és tollazat
Rokonaiból ítélve az Oviraptornak valószínűleg voltak tollai, különösen a kar- és farokrészeken. Koponyája fogatlan csőrszerű pofa volt, amelyet keratinréteg borhatott. Sok ábrázoláson jellegzetes fejképletként egy íves, néha magas címer jelenik meg: az egyetlen biztos Oviraptor-koponya összezúzódott állapota miatt azonban a pontos méret és alak bizonytalan. Több oviraptorida újabb vizsgálata arra utal, hogy a híres, magas címerű formák közül néhány valójában más nemzetséghez (például Citipati) tartozik, így az Oviraptor pontos fejprofilja ma is vitatott.
Táplálkozás és életmód
A táplálkozási szokások nem teljesen ismertek: a fogatlan csőr alapján felmerültek növényevésre, magok és kemény táplálék feltörésére, de állkapcsainak ereje és néhány rokon lelete alapján omnivor vagy részben húsevő magatartás sem zárható ki. Az egyetlen Oviraptor-fosszílián a gyomorüreg környékén találtak egy gyík maradványát, ami arra utal, hogy legalább alkalomszerűen hússal táplálkozott. A pontos étrendet valószínűleg több tényező kombinációja adta: rovarok, kis gerincesek, tojások, növényi részek és magvak mind szerepelhettek a menüjében.
Tojások, fészkek és szülői viselkedés
Az oviraptoroszaurusz leletek egyik legfontosabb megállapítása a szülői gondoskodás jelenléte: a fészkeken talált példányok a madarakéhoz hasonlóan karjaikat kiterjesztve feküdtek a tojások fölött, ami inkubációs viselkedésre utal. A fészkekben található hosszúkás tojásokat (gyakran az elongatoolithid típusúakat) gyűrűs elrendezésben találták, és azokat a fészek „gyűrűiben” a szülő körülvéve helyezkedett el.
Rendszertan és rokonság
Oviraptor az Oviraptoridae családba tartozik, amely az oviraptoroszauruszok csoportjához kapcsolódik. E család tagjai közé tartoznak az olyan közeli rokonságok, mint a Citipati, amelyek jó állapotú fosszíliái részletesebb információt adtak a tollazatról és a fészekviselkedésről. A család fajainak változatossága arra utal, hogy ez a csoport többféle ökológiai szerepet tölthetett be a kréta élőhelyein.
Környezete
A Djadokhta és hasonló formációk száraz, homokos, félsivatagos környezetet tükröznek, homokdűnékkel és időszakos vízfolyásokkal. Ebben a környezetben az oviraptoridák alkalmazkodtak a szárazsághoz és a szezonális élelembőségekhez: a fészeképítés és a szülői gondoskodás segíthetett a fiatalok túlélésében.
Összegzésként: az Oviraptor ikonikus példa arra, ahogyan a korai megfigyelések (tojáslopó elmélet) későbbi fosszílis bizonyítékok és összehasonlító vizsgálatok nyomán radikálisan átalakulhatnak. Bár sok részlet — például a pontos fejformájának és címerének pontos rekonstruálása — még vitatott, az bizonyos, hogy oviraptoridákként komplex viselkedést (tojásvédelmet, valószínű tollazatot és változatos táplálkozást) mutattak.