Az együttesről lásd: U2 (együttes).

Az U-2 (becenevén Sárkányhölgy) a Lockheed (ma Lockheed Martin) által gyártott merevszárnyú kémrepülőgép. Először 1955-ben repült, és 1957-ben mutatták be. Úgy repül, mint egy vitorlázórepülőgép. A hidegháború idején készült, mert az Egyesült Államoknak szüksége volt egy olyan eszközre, amellyel a szovjet hadsereget a magasból szemlélhette. Tajvan is használta Kína kémlelésére.

Az Egyesült Államok titokban akarta tartani az U-2 célját, de 1960. május 1-jén Francis Gary Powers U-2-esét egy szovjet SAM SA-2 rakéta lelőtte. 1962-ben Powers-t kiszabadították, és elcserélték Rudolf Abel elfogott szovjet kémért. Ezt követően az SR-71 Blackbird kezdett kémkedni a Szovjetunió után, amely gyorsabb és nehezebben észlelhető volt a radarokon.

Az U-2 még mindig szolgálatban van, annak ellenére, hogy a konstrukció már több mint 50 éves.

Tervezés és alapvető jellemzők

Az U-2-t a nagy magasságú, hosszú távú felderítésre tervezték. Karakterisztikus tulajdonságai közé tartozik a nagyon nagy szárnyfesztávolság és a vékony, magas határrétegű szárnyprofil, amely miatt repülése vitorlázórepülőgépszerű. A gép egyszereplős, a pilóta nyomásruhába öltözve repül, mivel a szolgálati plafon annyira magas, hogy a kabin nyomáscsökkentése veszélyes lenne normál ruházatban.

Műszaki adatok (összefoglaló)

  • Szárnyfesztávolság: körülbelül 31 m (változó a típustól függően).
  • Hossz: kb. 19 m.
  • Szolgálati plafon: jellemzően 20–24 km (kb. 65–80 ezer láb), ami nagyon nehezebbé teszi a földi légvédelmi rendszerek számára a célleküzdést.
  • Repülési tartósság: tipikusan több órás járatok, a feladat függvényében 8–12 óra körül.
  • Futómű: ún. „bicycle” (párhuzamos) futómű, kiegészítő kis kiálló kerekek (outrigger/pogo) a földi stabilitáshoz; a leszállás és a földet érés különleges technikát igényel.

Felderítő rendszerek és fejlesztések

Az eredeti U-2 elsősorban nagy felbontású fényképezőkamerákat vitt, de az évtizedek során számos fejlesztésen esett át. Modern U-2-k különféle szenzorokat hordozhatnak, például:

  • magas felbontású optikai és elektro-optikai kamerák;
  • infravörös és multispektrális érzékelők;
  • szintetikus apertúrájú radar (SAR), amely rossz látási viszonyok között is képes felvételeket készíteni;
  • elektronikai felderítő (ELINT/COMINT) rendszerek rádió- és kommunikációs jelzések elfogására.

A folyamatos modernizációk (például új avionika, adatkapcsolati rendszerek és korszerű szenzorok) miatt az U-2 még mindig versenyképes a műholdas és más felderítési megoldások mellett, különösen ott, ahol gyors reagálásra és célzott, nagy részletességű gyűjtésre van szükség.

Repülési és üzemeltetési sajátosságok

Az U-2 repülése és leszállása kihívást jelent. A vitorlázószerű viselkedés, a nagy szárny és a szűk futómű elrendezés miatt a felszállás és a leszállás különösen érzékeny manőver. A pilóta korlátozott közvetlen látási viszonyokkal repül a futómű kezelésekor; emiatt a leszállásoknál és más manővereknél speciális eljárásokat, segítő személyzetet és időnként „chase car” típusú irányítást alkalmaznak a földi csapatok.

Üzemeltetési történet és jelentőség

Az U-2 játszott kulcsszerepet a hidegháborús felderítésben: a Szovjetunió és más területek feletti repülések fontos katonai és politikai információkat szolgáltattak. A 1960-as Gary Powers-ügy rámutatott arra, hogy a nagy magasságú repülés sem jelent teljes védelmet a légvédelmi rendszerekkel szemben, és az incidens politikai feszültséget keltett a korszakban. A későbbi időkben az SR-71 és a műholdas felderítés kiegészítette, de nem váltotta ki teljesen az U-2-t: a Sárkányhölgy hosszú kitartása és fejleszthetősége miatt továbbra is értékes eszköz maradt.

Az U-2 típusból készült speciális változatok is szolgáltak: például a NASA ER-2 változata meteorológiai és légkörkutatási feladatokhoz volt használható. Több ország és szervezet is üzemeltetett vagy használta a típust különféle időszakokban.

Veszélyek és balesetek

Mint minden katonai felderítő gép, az U-2 üzemeltetése kockázatos volt, különösen ellenséges terület fölé történő repülések során. Több lelövés és baleset történt a gépcsaládban az évek során; a legnagyobb hírverést a Powers-ügy kapta. A modernizált U-2-flottában azonban sok biztonsági és túlélési rendszert fejlesztettek ki.

Örökség és jelenlegi szerep

Az U-2 különleges helyet foglal el a repüléstörténetben: egy viszonylag egyszerű, de rendkívül céltudatos konstrukció, amely megfelelt a nagy magasságú felderítési kihívásoknak. A folyamatos fejlesztések, a korszerű szenzorok és az egyedi üzemeltetési képességek miatt az U-2 továbbra is hasznos eszköz mind katonai, mind tudományos feladatokban. Noha a műholdak és más platformok sok feladatot átvettek, az U-2 rugalmassága és az a képessége, hogy gyorsan irányítható, célzott felderítést végezzen, továbbra is értékessé teszi.

Források és további olvasmányok: a típusról szóló szakirodalom, katonai repüléstörténeti összefoglalók és a gyártó, valamint a légierő hivatalos anyagai részletes, technikai adatokkal szolgálnak az egyes változatokról és a modernizációkról.