Lascaux a délnyugat-franciaországi Vézère-völgyben található barlang neve, amely a barlangfestményeiről vált világhírűvé. A barlangot 1940. szeptember 12-én fedezték fel: a felfedezők négy serdülő fiú volt (köztük Marcel Ravidat), akik egy kutya társaságában találtak bejáratot a föld alatt húzódó járatrendszerbe. A festmények többsége a felső paleolitikumhoz köthető, és a világ egyik leghíresebb őskori művészeti emlékének számít.
A festmények kora és témái
Montignac falu közelében, a Dordogne megyében található barlangok közül a Lascaux egyike annak a barlangnak, ahol a legismertebb felső paleolitikumból származó művészeti alkotások maradtak ránk. A Lascaux-freskók többsége nagytestű állatokat ábrázol: bivalyokat (aurochs), szarvasokat, lovakat, szarvasmarha-féléket és néhány ritkább fajt. A képek realisztikusak, dinamikus kompozíciók és részletes ábrázolások jellemzik őket; néhány ábra emberalakot, valamint szimbolikus jeleket is tartalmaz.
A festmények kora radiokarbon-vizsgálatok és stilisztikai összevetések alapján a magdaléni kultúra időszakára tehető, nagyjából 17 000 évvel ezelőttre (i. e. kb. 15 000 körül). A kutatók még vitatják, hogy pontosan milyen céllal készültek a képek: egyaránt felmerülnek rituális, vadászati mágikus és közösségi memóriafunkciók.
Technika, helyiségek és jellegzetes jelenetek
A művészek természetes pigmenteket (vörös és sárga okker, mangán- és vas-oxidokból készült fekete) és faszenet használtak, ecseteket, ujjakat és fúvási technikát (spray) egyaránt alkalmazva. A barlangban különféle részek és jól ismert termek találhatók, például a Hall of the Bulls (a bikák terme), a festett folyosó (Painted Gallery), az aksziális folyosó (Axial Gallery) és az úgynevezett „akna” vagy kút jelenet (Shaft), ahol egy különös, részben antropomorf jelenet — egy megsebesült ember és egy fekvő bivaly — látható.
- Hall of the Bulls: a barlang legismertebb, nagyméretű bikákat ábrázoló kompozíciói találhatók itt.
- Shaft (akna) jelenet: ritka emberábrázolás és egy halott bivaly együtt, sok értelmezésre ad okot.
- További motivumok: lovak, szarvasok, jelképes pontok és vonalak, valamint sorozatos átfedések, amelyek a hosszabb időn át történő festést jelezhetik.
Megóvás, pusztulás és a látogatás története
A barlangot 1948 és 1963 között a nyilvánosság milliói látogatták, ami súlyosan károsította a festményeket: a belélegzett levegő, a CO2, a pára, a hő és a gombák, algák (zöld és fekete foltok) megjelenése mind hozzájárultak a degrádációhoz. Emiatt a Lascaux eredeti barlangját 1963-ban lezárták a nagyközönség elől. A megóvási intézkedések és a tudományos vizsgálatok azóta is folyamatosak.
Az érintett festményeket részben a látogatás elől védték, részben pedig hiteles másolatokat készítettek: 1983-ban megnyílt a Lascaux II, amely a leghíresebb termek (például a bikák terme és a festett folyosó) másolatát mutatta be. Később, 2016-ban megnyílt a Lascaux IV — Centre International de l'Art Pariétal, amely teljeskörű, modern kiállítással és élethű reprodukciókkal ismerteti a barlang művészetét, és oktatási, kutatási központként is működik. Az eredeti Lascaux-barlang továbbra sem látogatható, hogy megőrizzék a festményeket a további károsodástól.
A fosszilis és régészeti leletek alapján ismert, hogy a Lascaux környékén ábrázolt sok állat valószínűleg akkoriban ténylegesen előfordult a területen. A Lascaux és a környező barlangok kulturális jelentőségük miatt 1979 óta részei a UNESCO Világörökségi listának, Vézère-völgy néven.
Montignac környékének földrajzi elhelyezkedésére utalva: a falu körülbelül 40 km-re található Périgueux-tól, és mintegy 25 km-re Sarlat-la-Canéda-tól. Ma a Lascaux történetét, művészetét és megőrzési kihívásait a látogatók elsősorban a Lascaux II és a Lascaux IV intézményeken keresztül ismerhetik meg.
