Mohenjo-daro: Az Indus-völgyi ókori város és UNESCO világörökség
Fedezze fel Mohenjo-darót: az Indus-völgyi ókori város titkai, régészeti romok, UNESCO világörökség és Pakisztán történelmi ikonja.
Mohenjo-daro a dél-ázsiai Indus-völgyi civilizáció egyik legnagyobb várostelepülése volt. Az egyik legkorábbi és legkiterjedtebb ókori városok közé tartozik, amely a korszak kiváló várostervezéséről és fejlett infrastruktúrájáról tanúskodik.
Szindh tartományban, Pakisztánban található. A város a mature Harappan korszakban, i.e. körülbelül 2600–1900 között volt fénykorában; korábbi és későbbi használati fázisai is ismertek. Mohenjo-daro egy időben létezett az ókori Egyiptom, Mezopotámia és Görögország civilizációival. A város régészeti romjait az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, és ma Pakisztánban a távoli múlt egyik nemzeti ikonja.
Főbb jellemzők
- Városrendezés: Mohenjo-daro jól megtervezett, rácsszerű utcahálózattal rendelkezett, két fő részre oszlott: a magasabban fekvő Citadella és az alacsonyabb, kiterjedtebb Lower Town.
- Fürdő és vízkezelés: A város legismertebb emléke a "Nagy Fürdő" (Great Bath) — egy téglaépítésű, vízzáróan bevont medence közösségi használatra (kb. 12 × 7 m és kb. 2,4 m mély). Sok házban volt saját kút és fürdőhely, valamint fedett csatornarendszer az utcák alatt.
- Építészet: Szabványos, égetett vályútéglákat használtak (jellemző arányuk 1:2:4), többszintes házak, belső udvarok és raktárépületek találhatók a feltárásokon.
- Gazdaság és kézművesség: Fejlett kereskedelem (belső és távolsági), megmunkált bronztárgyak, ékszerkészítés, textilipar és agyagpecsétek használata jellemezte. Szabványos tömegmérések és mérlegek bizonyítják a rendszeres méréseket és kereskedelmet.
- Művészet és tárgyi emlékek: Jelentős leletek közé tartozik a híres bronz "Táncoló leány" és a kis steatit „Pap-király” (Priest‑King) figurája, valamint a pecsétek állatmotívumokkal és rövid, máig megfejtetlen indus írással.
- Írás és adminisztráció: Az Indus‑írás rövid feliratok formájában szerepel pecséteken és edényeken; a mai napig nincs meggyőző megfejtés, ezért a civilizáció politikai és vallási viszonyairól sok titok maradt.
- Lakosság: Becslések szerint Mohenjo-daro lakossága a csúcson tízezrekre tehető (gyakran 20–40 ezerre becsülik).
Történet és feltárás
A település neve szindhi eredetű, általában "a halottak dombja" (Mohenjo-daro) jelentésű kifejezéssel azonosítják. Mohenjo-darót a 20. század elején fedezték fel; a nevezetes feltárást 1922-ben indította R. D. Banerji, és az indiai régészeti hivatal vezetői, köztük Sir John Marshall szervezte a további ásatásokat. A feltárások során számos épület, pecsét, kisebb szobor és hétköznapi használati tárgy került elő, amelyek fontos információkat adnak az Indus‑völgyi kultúráról.
A város hanyatlása — lehetséges okok
Mohenjo-daro elnéptelenedésének pontos oka vitatott. A leggyakoribb magyarázatok:
- Az Indus folyó medrének elmozdulása és a környezeti feltételek változása (pl. vízhiány).
- Éghajlati változások és hosszabb szárazsági időszakok, amelyek csökkentették a mezőgazdasági termelést.
- Gazdasági hanyatlás és a kereskedelmi kapcsolatok megszakadása.
- Kulturális átalakulások és a későbbi népvándorlások, bár a hódítási elméletek nem rendelkeznek egyértelmű régészeti bizonyítékokkal.
Védelem, veszélyek és UNESCO státusz
A helyszín régóta a nemzetközi figyelem tárgya: UNESCO világörökségi helyszínként tartja számon, kiemelve kulturális jelentőségét és védelmének fontosságát. Ugyanakkor Mohenjo-daro számos veszéllyel küzd:
- Természeti hatások: sókiválás, erózió, monszunvíz, ami rongálja a téglaszerkezeteket.
- Korai, nem megfelelő restaurálások és helytelen tapasztalati technikák, amelyek további károkat okoztak.
- Turizmus és helyi beavatkozások okozta terhelés, valamint anyagi források hiánya a megfelelő konzerváláshoz.
A fenntartható megőrzés érdekében pakisztáni és nemzetközi szervezetek, köztük az UNESCO folyamatos konzerválási és kutatási programokat folytatnak; a helyszín állapotának javítása hosszú távú, folyamatos erőforrásokat igényel.
Miért fontos Mohenjo-daro?
Mohenjo-daro az ókori városi civilizációk közül az egyik legjobb példa a szervezett várostervezésre, a fejlett infrastruktúrára és a komplex társadalmi-gazdasági kapcsolatokra. A leletek nélkülözhetetlenek az Indus‑völgyi kultúra megismeréséhez, és a helyszín kulturális örökségként nemcsak Pakisztán, hanem az egész emberiség múltjának egyik kulcsa.


Az Indus civilizáció főbb településeinek térképe

"A táncoló lány" leletet találtak Mohenjo-daróban

A Mohenjo-daro ősi városának helyén feltárt, Kr. e. 2500-1500-ra datált királypap mellszobra.
Történelmi háttér
Mohenjo-daro az i. e. 26. században épült. Az ősi Indus-völgyi civilizáció egyik legnagyobb városa volt, amely i. e. 3000 körül alakult ki az őskori Indus-kultúrából. Az Induszi Civilizáció fénykorában a mai Pakisztán és Észak-India nagy részét lefedte, nyugat felé az iráni határig, dél felé az indiai Gudzsarátig, észak felé pedig egy baktriai előőrsig terjedt. Harappában, Mohenjo-daróban, Lothalban, Kalibanganban, Dholavirában és Rakhigarhiban voltak jelentős városi központok.
Mohendzsó-daro korának legfejlettebb városa volt, rendkívül kifinomult építőmérnöki és várostervezési megoldásokkal. Amikor az induszi civilizáció i. e. 1900 körül hirtelen hanyatlásnak indult, Mohendzsó-daro elhagyatottá vált.
Leletek
A Mohenjo-daróban talált Táncoslány egy 4500 éves lelet. A táncoló lány 10,8 cm hosszú bronzszobrát 1926-ban találták meg egy mohendzsó-darói házból. Ő volt Mortimer Wheeler brit régész kedvenc szobrocskája, amint azt egy 1973-as televíziós műsorban elhangzott idézetben elmondta:
"Ott van ő... duzzadó ajkak és pimasz tekintet a szemében. Úgy tizenöt éves lehet, azt hiszem, nem több, de ott áll, karperecek egészen a karján, és semmi más nincs rajta. Egy lány, aki tökéletesen, egyelőre tökéletesen magabiztos önmagával és a világgal szemben. Szerintem nincs hozzá fogható a világon".
John Marshall, a Mohenjo-daro egyik ásatója úgy írta le, hogy a fiatal ... lány élénk benyomását kelti, keze csípőjén félig szemérmes testtartásban, lábait kissé előrenyújtva, miközben lábaival és lábával a zene ütemét veri.
Egy ülő férfiszobor az úgynevezett "Papkirály" (bár nincs bizonyíték arra, hogy a városban papok vagy királyok uralkodtak volna). A régészek 1927-ben fedezték fel a szobrot Mohendzsó-daró alsóvárosában. Egy szokatlan, díszes téglafalazattal és fali fülkével ellátott házban találták, és egykor padlót tartó tégla alapfalak között feküdt.
Ez a szakállas szobor a fején egy fejpántot, egy karszalagot és egy köpenyt visel, amelyet eredetileg vörös pigmenttel töltöttek meg.
Keres