Argonauta

Fizikai leírás

Nemi dimorfizmus és szaporodás

Az argonautáknál a hímek és a nőstények mérete és élettartama meglehetősen eltérő. A nőstények akár 10 cm-esre is megnőnek, és akár 30 cm-es kagylókat készítenek, míg a hímek ritkán nőnek 2 cm-nél nagyobbra. A hímek rövid életük során csak egyszer párosodnak, a nőstények azonban többször is teherbe eshetnek. A nőstényeket már az ókor óta ismerik, míg a hímeket csak a 19. század végén írták le. A hímek egy módosított kar, a hectocotylus segítségével juttatják át a spermiumokat a nősténybe. A megtermékenyítéshez a kar a nőstény szájüregébe kerül, majd leválik a hímről.

A hectocotylus-t eredetileg parazita féregként írták le. A hektokotilusz karját és annak helyes működését Arisztotelész írta le. Az ő leírását több mint 2000 évig nem hitték el, de a 19. század elején újra felfedezték.

Tojástartó

A nőstény argonauták oldalirányban összenyomott, meszes tojásházat készítenek, amelyben élnek. A tojáshéj furcsán hasonlít a kihalt ammoniteszek héjára. A tojást a nőstény két erősen kiterjesztett háti csápjának (bal harmadik kar) hegye választja ki a tojásrakás előtt. Miután a nőstény lerakja tojásait a lebegő tokba, maga a nőstény is abban húzódik meg, gyakran a hím levált hectocotylusával együtt. A nőstényt általában úgy találjuk, hogy feje és csápjai kiállnak a nyílásból, de ha megzavarják, mélyebbre húzódik.

Ezeket a díszes, ívelt fehér tojástartókat időnként a tenger felszínén lebegve találjuk, néha a nőstény argonauta még mindig rajta van. Az argonauták talán úgy fejlődtek ki, hogy ammoniták héját használták tojásrakáshoz, és végül képesek lettek megjavítani a héjakat, sőt talán még sajátot is készítettek.

A tojáshüvelyben a héjas fejlábúakhoz hasonlóan egy gázbuborék is található, amely a felhajtóerőt biztosítja, bár nem rendelkezik kamrákkal, mint más héjas fejlábúaknál.

Az Argonauta argo a legnagyobb faj a nemzetségben, és a legnagyobb tojástestet is termeli, amely elérheti a 300 mm hosszúságot. A legkisebb faj az Argonauta bottgeri, amelynek maximálisan regisztrált mérete 67 mm.

Csőr

Az Argonauta fajok csőre jellegzetes. Jellemző rájuk a nagyon kicsi rostrum és a csőr alsó széléig vagy a szabad sarok közelébe futó redő. A csőrcsúcs oldalról "be van csípve". Ezáltal sokkal keskenyebb, mint más polipoknál, kivéve a közeli rokon egytípusú Ocythoe és Vitreledonella nemzetségeket. Az argonauták csőre leginkább az Ocythoe tuberculata és a Vitreledonella richardi csőréhez hasonlít. Különböznek abban, hogy az előbbieknél nagyobb mértékben "hátrahajlanak", és abban, hogy az állkapocs szöge ívesebb, mint az utóbbiaké.

Táplálkozás és védekezés

A táplálkozás többnyire napközben történik. Az argonauták csápjaikkal megragadják a zsákmányt, és a szájuk felé húzzák. Ezután megharapja a zsákmányt, hogy a nyálmirigyéből mérget fecskendezzen bele. Apró rákfélékkel, puhatestűekkel, de medúzákkal és süllőkkel is táplálkoznak. Ha a zsákmány héjas, az argonauta a radulájával fúrja magát a szervezetbe, majd befecskendezi a mérget.

Az argonauták képesek megváltoztatni a színüket. A ragadozók elkerülése érdekében képesek elvegyülni a környezetükben. Tintát is termelnek, amelyet akkor lövellnek ki, amikor az állatot megtámadják. Ez a tinta megbénítja a támadó szaglószervét, így az argonauta időt nyer a menekülésre. A nőstény képes arra is, hogy visszahúzza a páncéljának pókhálós borítását, és ezüstös villanást kelt, ami elriaszthatja a ragadozót a támadástól.

Az argonautákat a tonhalak, a nagyhalak és a delfinek zsákmányolják. Az Alepisaurus ferox és a Coryphaena hippurus gyomrából argonauták kagylóhéját és maradványait találták meg.

Hím argonautákat láttak már a salpok, azaz planktonikus tunikák belsejében élni. Erről a kapcsolatról keveset tudunk.

Osztályozás

Az Argonauta nemzetség legfeljebb hét létező fajt tartalmaz. Több kihalt faj is ismert.

Az Obinautilus awaensis kihalt fajt eredetileg az Argonauta nemzetséghez sorolták, de azóta átkerült az Obinautilus nemzetségbe.