Izsóp

Faj:

Hyssopus ambiguus (Trautv.) Iljin Hyssopus cretaceus Dubjan. Hyssopus cuspidatus Boriss. Hyssopus ferganensis Boriss. Hyssopus latilabiatus C.Y.Wu & H.W.Li C.Y.Wu & H.W.Li Hyssopus lophanthoides Buch.-Ham. ex D. Don

Hyssopus macranthus Boriss. Hyssopus ocymifolius Lam. Hyssopus officinalis L. Hyssopus seravschanicus (Dub.) Pazij Hyssopus tianschanicus Boriss.

Növekvő

Az izsóp elnevezés szinte változatlanul a görög ύσσωπος (hyssopos) és a héber אזוב (ezov) szóra vezethető vissza. A Bibliában a Kivonulás könyve feljegyzi, hogy az áldozatok vérét izsóp segítségével kenték az ajtóoszlopokra peszách éjszakáján. Hányáskeltő tulajdonságait a Zsoltárok könyve is említi. Az Újszövetségben egy savanyú borba vagy ecetbe áztatott szivacsot tűztek egy izsóp ágra, és felajánlották a názáreti Jézusnak a kereszten, közvetlenül halála előtt. Máté és Márk is említi ezt, de a növényre a καλαμος (kalamos) általános kifejezéssel utalnak, amelyet "nád" vagy "bot" kifejezéssel fordítanak.

A magokat tavasszal ültetik el, és a palántákat 40-50 cm távolságra ültetik ki egymástól. Az izsóp dugványozással vagy gyökérosztással is szaporítható tavasszal vagy ősszel. Az izsópot teljes napsütésben, jól vízelvezetett talajon kell termeszteni, és időnként meg kell nyírni. Nem él sokáig, és a növényeket néhány évente cserélni kell. Jól használható alacsony sövényként vagy szegélyként a fűszerkertben.

Az izsópot a kertben is használják. Azt mondják, hogy jó kísérőnövénye a káposztának, mert elriasztja a káposztafehér lepkét. Azt is "megállapították, hogy javítja a szőlőtőkék terméshozamát, ha a sorok mentén ültetik, különösen, ha a terep sziklás vagy homokos, és a talaj nem olyan könnyen megmunkálható, mint amilyen lehetne". Az izsóp állítólag rosszat tesz a reteknek, és nem szabad a közelében termeszteni. Az izsóp vonzza a méheket, a légpárnás legyeket és a pillangókat is, ezért helye van a vadaskertben, valamint hasznos a kártevők elleni védekezésben és a beporzás ösztönzésében természetellenes módszerek alkalmazása nélkül.

Az izsóplevelek szárítással tartósíthatók. Száraz napon, érettségük csúcsán kell szedni, amikor a legmagasabb a hatóanyagok mennyisége. Gyorsan, az erős napfénytől távol kell szárítani, hogy megőrizzék aromás összetevőiket és megakadályozzák más vegyi anyagok oxidációját. Jó légáramlásra van szükség, például egy szellőzőszekrényben nyitott ajtóval, vagy egy napos szobában, ahol 20-32 °C-os hőmérsékletet kell elérni. Az izsóplevélnek körülbelül hat nap alatt kell kiszáradnia, ha ennél tovább tart, elszíneződik és elveszíti az ízét. A szárított leveleket tiszta, száraz, légmentesen záródó edényekben tároljuk, és 12-18 hónapig eltarthatók.

Az izsópot egyes lepkeszúnyogfajok, köztük a káposztamoly lárvái tápláléknövényként használják.

Használat

Az izsópot az eau de Cologne és a Chartreuse likőr összetevőjeként használják. Az abszint alkohol színezésére is használják, a melissa és a római üröm mellett. Az izsópot - általában más gyógynövényekkel, például édesgyökérrel kombinálva - gyógynövényes gyógymódokban is használják, különösen tüdőbetegségek esetén. Az izsóp baktériumölő, erősíti a hajszálereket és csökkenti a gyulladást. Körülbelül 81 különböző betegségben segíthet, beleértve a rákot, hörghurutot, álmatlanságot, ödémát, megfázást stb. Kivonat vagy tea formájában fogyasztva megszabadít a légúti nyálkától, ami enyhíti a torlódást, szabályozhatja a vérnyomást, és eloszlathatja a gázokat. Segít továbbá keringési problémák, epilepszia, láz, köszvény és súlyproblémák esetén. A friss izsópból borogatás készíthető a sebek gyógyulásának elősegítésére. Terhesség alatt nem szabad használni.

Rituális használat

Az izsóp a judaizmusban használt szent növény. A héber Bibliában Ezov néven gyakran előfordul. A 2Mózes 12:22-ben a zsidók Egyiptomban azt az utasítást kapják, hogy "Vegyél egy csokor izsópot, mártsd bele a medencében lévő vérbe, és tegyél a vérből egy keveset az ajtókeret tetejére és mindkét oldalára. Senki se menjen ki közületek a háza ajtaján reggelig". A Salamon templomában a papok különböző tisztulási szertartásokhoz használták a Mózes 14:4-7, 14:49-52, 19:6, 18-ban. Az izsópot gyakran használják a katolikus szertartásos aszpirál töltésére is, amelyet a pap szenteltvízzel teli tálba márt, és a gyülekezetre szórja, hogy megáldja őket. A kutatók szerint azonban a bibliai beszámolók nem a jelenleg izsópként ismert növényre vonatkoznak. Valójában több különböző gyógynövény egyikéről lehet szó.

A Talmud az izsópot אברתא-nak nevezi, és az emésztési zavarok gyógynövényének tartja.

Élelmiszerekben

Az izsóplevél enyhén kesernyés, mentás íze levesekhez, salátákhoz vagy húsokhoz adható, de takarékosan kell használni, mivel az íze nagyon erős.

19. századi illusztráció a H. officinalisról

Kapcsolódó oldalak

• Agastache, közismert nevén Giant Hyssop