Gilgit Baltisztán, (korábbi nevén Északi területek), (urdu: گلگت بلتستان) Pakisztán északi autonóm területe. Területét tekintve nagyobb, mint Sierra Leone, de kisebb, mint Panama. Gilgit Baltisztán a 1800-as években a Kasmír és Dzsammu egykori hercegi államának része volt; később a brit hatalom idején egy része külön adminisztratív státuszt kapott. 1947-ben, a brit fennhatóság megszűnése után a helyi erők – köztük a Gilgit cserkészek – szerepet játszottak a terület Pakisztánhoz kerülésében. Délen Azad Dzsammu és Kasmírral határos, délkeleten India által igazgatott Kasmírral, nyugaton Pakisztán Khyber Pakhtunkhwa tartományával, északon nemzetközileg Afganisztánnal határos (tizennégy kilométer választja el Tádzsikisztánt a Wakhan-folyosónkeresztül), északkeleten a Kínai Népköztársasággal határos. Gilgit Baltisztán 1970-ben vált egységes közigazgatási egységgé, amikor összevonták a 1970-ben létező területeket, többek között a Gilgit ügynökséget, a Ladakh Wazarat Baltistan körzetét, valamint a Hunza és Nagar korábbi államait.
Történelem
A térség története összefügg a Kaszmir-Dzsammu problémával. A 19–20. század folyamán a terület feletti ellenőrzés változott: helyi uralkodók, a Dogra-kormányzat, majd a brit hatalom is gyakorolt befolyást. A második világháború után a brit adminisztráció egyes részeket bérbe adott vagy külön ügynökségi státusszal látta el (pl. Gilgit Agency). 1947-ben a helyi fegyveres alakulatok, köztük a Gilgit cserkészek cselekedetei gyorsan megváltoztatták a hatalmi viszonyokat, és a terület a gyakorlatban Pakisztán ellenőrzése alá került. Azóta Gilgit Baltisztán több közigazgatási átalakuláson ment keresztül; 1970-ben jött létre az egységes adminisztráció, később, 2009-ben a pakisztáni kormány önigazgatási intézkedéseket vezetett be (Gilgit–Baltisztán Empowerment and Self-Governance Order), bár a régió státusza továbbra is vitatott.
Jogállás és nemzetközi vita
Gilgit Baltisztán továbbra is a kasmíri vita része. A pakisztáni kormány a függetlenség óta Dzsammu és Kasmír egész területét "vitatott területnek" tekinti, és elvi álláspontja szerint az egykori állam területén tartandó népszavazással kellene rendezni a végső státus kérdését. A nemzetközi jogi státuszt tekintve a régiót különböző államok és nemzetközi szervezetek különböző módon kezelik; a gyakorlatban Pakisztán biztosítja a terület közigazgatását, de nem része hivatalosan Pakisztán teljes jogú tartományainak.
Földrajz és természeti adottságok
Gilgit Baltisztán a világ legmagasabb hegységeinek – köztük a Karakorum és a Kunlun – részét képezi. Itt találhatók a K2 és több más nyolcezres csúcs, valamint mély völgyek, nagy gleccserek és változatos éghajlat. A terület stratégiai jelentőségű: a Karakoram Highway (KKH) köti össze Pakisztánt Kínával, és fontos a regionális közlekedés, kereskedelem és energetikai beruházások számára.
Népesség, nyelvek és kultúra
A területen sokféle etnikai és nyelvi csoport él. A helyi nyelvek közé tartozik többek között a Shina, Balti, Burushaski, Wakhi és Khowar, emellett az urdu széles körben használt mint hivatalos és közös kommunikációs nyelv. Vallási megoszlásban fellelhetők a különböző iszlám irányzatok: a síita és szunnita közösségek mellett jelentős ismaili kisebbség is él, különösen Hunza térségében. A helyi kultúrára jellemzőek a hagyományos kézműves technikák, zenei és tánchagyományok, valamint a hegyi életmódhoz kapcsolódó ünnepek.
Közigazgatás és politikai rendszer
Gilgit Baltisztánt helyi kormányzó (governor) és egy választott főminiszter vezeti; a végrehajtó hatalmat a kormányzó és a kiválasztott miniszterelnök gyakorolja, a törvényhozó hatalmat pedig a helyi törvényhozó gyűlés biztosítja. Emellett létezik a Gilgit–Baltisztán Tanács is, amely bizonyos hatásköröket gyakorol, és a központi kormánnyal való kapcsolattartás intézményes formája.
Gazdaság és infrastruktúra
A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság (kisebb földbirtokok, gyümölcsösök, takarmánytermesztés), az állattenyésztés és a turizmus. A térség jelentős potenciállal rendelkezik vízenergia-termelésben és ásványkincsekben; ezen területek kiaknázása azonban infrastrukturális és környezeti kihívásokba ütközik. A Karakoram Highway és a helyi úthálózat a térség gazdasági összekapcsolását szolgálja, de sok hegyi település megközelíthetősége korlátozott.
Turizmus és természeti védelem
Gilgit Baltisztán a világ egyik legkedveltebb hegymászó és természetjáró célpontja: a K2, más nyolcezres csúcsok, nagy gleccserek és festői völgyek évente sok látogatót vonzanak. A turizmus fontos bevételi forrás, ugyanakkor fenntarthatósági és környezetvédelmi kérdéseket is felvet – például a hulladékkezelés, a gleccserek visszahúzódása és a helyi ökoszisztémák védelme terén.
Terület nagysága
Gilgit Baltisztán területe 64 817 km² (28 174 mi²), és lakossága elsősorban a völgyekben és folyóvölgyek mentén koncentrálódik.
Összefoglalva: Gilgit Baltisztán természeti értékekben rendkívül gazdag, stratégiai fontosságú és kulturálisan sokszínű régió, amelynek politikai státusza a Kaszmir-probléma miatt továbbra is vita tárgyát képezi. A térség fejlődése és a helyi közösségek életszínvonalának emelése szempontjából kulcsfontosságú a fenntartható turizmus, a megfelelő infrastruktúrafejlesztés és a politikai-partneri megoldások keresése.
