Gilgit-Baltisztán: Pakisztán északi autonóm területe – tények és történelem
Fedezze fel Gilgit-Baltisztán titkait: Pakisztán északi autonóm területe — történelmi háttér, földrajz, politikai státusz és kulcsfontosságú tények egy áttekintő cikkben.
Gilgit Baltisztán, (korábbi nevén Északi területek), (urdu: گلگت بلتستان) Pakisztán északi autonóm területe. Területét tekintve nagyobb, mint Sierra Leone, de kisebb, mint Panama. Gilgit Baltisztán a 1800-as években a Kasmír és Dzsammu egykori hercegi államának része volt; később a brit hatalom idején egy része külön adminisztratív státuszt kapott. 1947-ben, a brit fennhatóság megszűnése után a helyi erők – köztük a Gilgit cserkészek – szerepet játszottak a terület Pakisztánhoz kerülésében. Délen Azad Dzsammu és Kasmírral határos, délkeleten India által igazgatott Kasmírral, nyugaton Pakisztán Khyber Pakhtunkhwa tartományával, északon nemzetközileg Afganisztánnal határos (tizennégy kilométer választja el Tádzsikisztánt a Wakhan-folyosónkeresztül), északkeleten a Kínai Népköztársasággal határos. Gilgit Baltisztán 1970-ben vált egységes közigazgatási egységgé, amikor összevonták a 1970-ben létező területeket, többek között a Gilgit ügynökséget, a Ladakh Wazarat Baltistan körzetét, valamint a Hunza és Nagar korábbi államait.
Történelem
A térség története összefügg a Kaszmir-Dzsammu problémával. A 19–20. század folyamán a terület feletti ellenőrzés változott: helyi uralkodók, a Dogra-kormányzat, majd a brit hatalom is gyakorolt befolyást. A második világháború után a brit adminisztráció egyes részeket bérbe adott vagy külön ügynökségi státusszal látta el (pl. Gilgit Agency). 1947-ben a helyi fegyveres alakulatok, köztük a Gilgit cserkészek cselekedetei gyorsan megváltoztatták a hatalmi viszonyokat, és a terület a gyakorlatban Pakisztán ellenőrzése alá került. Azóta Gilgit Baltisztán több közigazgatási átalakuláson ment keresztül; 1970-ben jött létre az egységes adminisztráció, később, 2009-ben a pakisztáni kormány önigazgatási intézkedéseket vezetett be (Gilgit–Baltisztán Empowerment and Self-Governance Order), bár a régió státusza továbbra is vitatott.
Jogállás és nemzetközi vita
Gilgit Baltisztán továbbra is a kasmíri vita része. A pakisztáni kormány a függetlenség óta Dzsammu és Kasmír egész területét "vitatott területnek" tekinti, és elvi álláspontja szerint az egykori állam területén tartandó népszavazással kellene rendezni a végső státus kérdését. A nemzetközi jogi státuszt tekintve a régiót különböző államok és nemzetközi szervezetek különböző módon kezelik; a gyakorlatban Pakisztán biztosítja a terület közigazgatását, de nem része hivatalosan Pakisztán teljes jogú tartományainak.
Földrajz és természeti adottságok
Gilgit Baltisztán a világ legmagasabb hegységeinek – köztük a Karakorum és a Kunlun – részét képezi. Itt találhatók a K2 és több más nyolcezres csúcs, valamint mély völgyek, nagy gleccserek és változatos éghajlat. A terület stratégiai jelentőségű: a Karakoram Highway (KKH) köti össze Pakisztánt Kínával, és fontos a regionális közlekedés, kereskedelem és energetikai beruházások számára.
Népesség, nyelvek és kultúra
A területen sokféle etnikai és nyelvi csoport él. A helyi nyelvek közé tartozik többek között a Shina, Balti, Burushaski, Wakhi és Khowar, emellett az urdu széles körben használt mint hivatalos és közös kommunikációs nyelv. Vallási megoszlásban fellelhetők a különböző iszlám irányzatok: a síita és szunnita közösségek mellett jelentős ismaili kisebbség is él, különösen Hunza térségében. A helyi kultúrára jellemzőek a hagyományos kézműves technikák, zenei és tánchagyományok, valamint a hegyi életmódhoz kapcsolódó ünnepek.
Közigazgatás és politikai rendszer
Gilgit Baltisztánt helyi kormányzó (governor) és egy választott főminiszter vezeti; a végrehajtó hatalmat a kormányzó és a kiválasztott miniszterelnök gyakorolja, a törvényhozó hatalmat pedig a helyi törvényhozó gyűlés biztosítja. Emellett létezik a Gilgit–Baltisztán Tanács is, amely bizonyos hatásköröket gyakorol, és a központi kormánnyal való kapcsolattartás intézményes formája.
Gazdaság és infrastruktúra
A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság (kisebb földbirtokok, gyümölcsösök, takarmánytermesztés), az állattenyésztés és a turizmus. A térség jelentős potenciállal rendelkezik vízenergia-termelésben és ásványkincsekben; ezen területek kiaknázása azonban infrastrukturális és környezeti kihívásokba ütközik. A Karakoram Highway és a helyi úthálózat a térség gazdasági összekapcsolását szolgálja, de sok hegyi település megközelíthetősége korlátozott.
Turizmus és természeti védelem
Gilgit Baltisztán a világ egyik legkedveltebb hegymászó és természetjáró célpontja: a K2, más nyolcezres csúcsok, nagy gleccserek és festői völgyek évente sok látogatót vonzanak. A turizmus fontos bevételi forrás, ugyanakkor fenntarthatósági és környezetvédelmi kérdéseket is felvet – például a hulladékkezelés, a gleccserek visszahúzódása és a helyi ökoszisztémák védelme terén.
Terület nagysága
Gilgit Baltisztán területe 64 817 km² (28 174 mi²), és lakossága elsősorban a völgyekben és folyóvölgyek mentén koncentrálódik.
Összefoglalva: Gilgit Baltisztán természeti értékekben rendkívül gazdag, stratégiai fontosságú és kulturálisan sokszínű régió, amelynek politikai státusza a Kaszmir-probléma miatt továbbra is vita tárgyát képezi. A térség fejlődése és a helyi közösségek életszínvonalának emelése szempontjából kulcsfontosságú a fenntartható turizmus, a megfelelő infrastruktúrafejlesztés és a politikai-partneri megoldások keresése.
Történelem
Gilgit Baltisztán történelmileg az egykori Dzsammu és Kasmír fejedelmi államhoz tartozott. Nem sokkal India 1947-es felosztása után Hari Singh dzsammui és kasmíri maharadzsa aláírta a csatlakozási okmányt, és ezzel csatlakozott az Indiai Unióhoz. Ennélfogva egész Kasmír jogszerűen India szerves részét képezi. Ez a terület Pakisztán törvénytelen ellenőrzése alatt áll, amióta a pakisztáni hadsereg 1947 októberében megszervezte a törzsi inváziót a területre.
Baltisztán
Baltisztán, valamint Ladakh (beleértve Kargilt is) és Chitral régióit a Gilgit nacionalista pártjai szintén Balawarisztán részének tekintik. A népek nem tekintik Gilgit és Baltisztán területeit jogilag vagy alkotmányosan Pakisztán vagy India részének. A szomszédos Ladakh wazarat területeit sem tekintik jogilag India vagy Pakisztán részének. Nemcsak a Pakisztánon belüli régiók, hanem az indiai fennhatóság alatt álló területek szabadságát is követelik. Azt is állítják, hogy az UNCIP határozatainak megfelelően (Pakisztánnak és Indiának) vissza kell vonnia megszálló fegyveres erőit, és át kell adnia a vitatott régió ellenőrzését Gilgit Baltisztán népének, az ENSZ felügyelete alatt, amíg az egész dzsammui és kasmíri kérdés végleges rendezésére nem kerül sor, az ENSZ által támogatott népszavazás szerint, amelyet mind Pakisztánban, mind az indiai igazgatás alatt álló Kasmírban megtartanának.".
Félautonóm státusz és a mai Gilgit-Baltisztán
2009. augusztus 29-én a pakisztáni kabinet elfogadta a Gilgit-Baltisztán felhatalmazásáról és önigazgatásáról szóló 2009. évi rendeletet, amelyet később az ország elnöke is aláírt. A rendelet önrendelkezést biztosított az egykori északi területek, az új nevén Gilgit-Baltisztán lakosságának, többek között egy választott törvényhozó gyűlés létrehozásával. Ezt a lépést Pakisztánban, Indiában és Gilgit-Baltisztánban is bírálták és ellenezték.
A Gilgit Baltistan Egyesült Mozgalom - miközben elutasította az új csomagot - követelte, hogy Gilgit-Baltisztán számára független és autonóm törvényhozó gyűlést hozzanak létre, amely az UNCIP határozatainak megfelelően helyi tekintélyes kormányt hoz létre, és amelyben Gilgit-Baltisztán népe választja meg elnökét és miniszterelnökét.
2009 szeptember elején Pakisztán megállapodást írt alá a Kínai Népköztársasággal egy mega energiaprojektről Gilgit-Baltisztánban, amely egy 7000 megawattos gát építését foglalja magában az Astore körzetben lévő Bunji településen. Ez szintén India tiltakozását váltotta ki, bár Pakisztán azonnal elutasította az indiai aggályokat, és azt állította, hogy az indiai kormánynak nincs hatásköre az ügyben.
2009. szeptember 29-én a pakisztáni miniszterelnök Gilgit-Baltisztánban egy nagyszabású gyűlésen több milliárd rúpiás fejlesztési csomagot jelentett be, amelynek célja a térség lakosságának társadalmi-gazdasági felemelése. A fejlesztési projektek az oktatás, az egészségügy, a mezőgazdaság, a turizmus és az alapvető életszükségletek területét fogják érinteni. A miniszterelnök a továbbiakban így folytatta:
"Ma megkapod a személyazonosságodat. Ez a ti jogotok, és ez volt a követelésetek, és ma teljesítjük azt." Gilgit-Baltisztán így de facto tartományszerű státuszt kapott anélkül, hogy alkotmányosan Pakisztán részévé vált volna. Pakisztán hivatalos álláspontja elutasította a Pakisztánhoz való integrációra irányuló Gilgit-Baltisztáni követeléseket, arra hivatkozva, hogy ez sértené a kasmíri vitával kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeit.
1982-ben a pakisztáni elnök, Zia ul Haq tábornok kijelentette, hogy az északi területek lakói pakisztániak, és semmi közük Dzsammu és Kasmír államhoz.
Az Azad Kasmír legfelsőbb bíróságának 1993-as, Gilgit-Baltisztán annektálására irányuló kísérletét a pakisztáni legfelsőbb bíróság elvetette, miután a túlnyomórészt síita lakosság tiltakozását követően Gilgit-Baltisztánban a szunnita kasmíriak dominanciájától tartottak.
Demográfia
A fő nyelvek a Balti, a Shina Burushaski, a Wakhi és a Khowar.
Kormány
Gilgit Baltisztán kormánya, más néven az északi területek állami kormánya, a terület és 10 körzetének legfőbb kormányzati szerve. A kormányzat a Gilgit Baltisztán kormányzója által vezetett végrehajtó hatalomból, az igazságszolgáltatásból és a törvényhozásból áll.
Más indiai államokhoz hasonlóan Gilgit Baltisztán államfője a kormányzó. A kormányzót a pakisztáni elnök választja ki a központi kormány tanácsára. A kormányzói tisztség nagyrészt ceremoniális jellegű. Nem rendelkezik nagy hatalommal. A kormányfő a kormányfő, aki a legtöbb végrehajtó hatalommal rendelkezik.
A Gilgit Baltisztán törvényhozó gyűlése egy 33 tagú egykamarás törvényhozó testület. A 2009. évi Gilgit-Baltisztáni felhatalmazási és önkormányzati rendelet részeként alakult. Ez a rendelet önrendelkezést és választott törvényhozó gyűlést biztosított a régiónak. Ezt megelőzően a régiót közvetlenül Iszlámábádból irányították.
Gilgit Baltisztán járásai
- Astore kerület - (Diamir körzet)
- Diamir kerület - (Diamir körzet)
- Ghanche körzet - (Baltisztáni körzet)
- Ghizar körzet - (Gilgit körzet)
- Gilgit körzet - (Gilgit körzet)
- Hunza körzet - (Gilgit körzet)
- Nagar körzet - (Gilgit körzet)
- Skardu körzet - (Baltisztáni körzet)
- Shigar körzet - (Baltisztáni körzet)
- Kharmang körzet - (Baltisztáni körzet)
Földrajz és éghajlat
Gilgit-Baltisztán északnyugaton az afganisztáni Wakhan-folyosóval, északkeleten Kína ujgur autonóm régiójával, Hszincsianggal, délen és délkeleten Dzsammu és Kasmír vitatott területével, délen a pakisztáni ellenőrzésű Azad Dzsammu és Kasmír állammal, nyugaton pedig Pakisztán Khyber Pakhtunkhwa államával határos.
Gilgi-Baltisztán ad otthont a "nyolcezresek" közül ötnek és több mint ötven 7000 méter feletti csúcsnak. Gilgit és Skardu a két fő csomópontja az e hegyekre irányuló expedícióknak. A régióban található a világ néhány legmagasabb hegyvonulata - a fő hegyvonulatok a Karakorum-hegység és a nyugati Himalája. Északon a Pamír-hegység, nyugaton pedig a Hindukus hegység húzódik. A legmagasabb hegyek közé tartozik a K2 (Mount Godwin-Austen) és a Nanga Parbat, utóbbi a világ egyik legfélelmetesebb hegye.
A Deosai-síkság az erdőhatár felett helyezkedik el, és a kínai Tibet után a világ második legmagasabb fennsíkját alkotja 4 115 méteres magasságával. A fennsík Astore-tól keletre, Skardutól délre és Ladakh-tól nyugatra fekszik. A területet 1993-ban nemzeti parkká nyilvánították. A Deosai-síkság területe közel 5000 négyzetkilométer. Az év több mint felében (szeptember és május között) a Deosai hó borítja, és télen el van vágva Astore és Baltisztán többi részétől. Deosai falu Chilum chokki közelében fekszik, és a kasmíri vitatott régióban található Ladakh Kargil körzetével van összeköttetésben egy minden időjárási viszonyok között használható úton.
A K2 a Concordia felől nézve
Satpara-tó, Skardu, 2002-ben
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Gilgit Baltisztán?
V: Gilgit Baltisztán Pakisztán autonóm területe, amelyet korábban Északi Területek néven ismertek.
K: Mekkora Gilgit Baltisztán más országokhoz képest?
V: Gilgit Baltisztán nagyobb, mint Sierra Leone, de területét tekintve kisebb, mint Panama.
K: Hogyan vált Pakisztán részévé?
V: Az 1800-as években Kasmír és Dzsammu egykori hercegi államának része volt, majd később a briteknek adták bérbe, végül a Gilgit cserkészek által vezetett felszabadító mozgalom után felszabadult.
K: Mik a nemzetközi határai?
V: Délen Azad Dzsammu és Kasmírral határos, délkeleten India által igazgatott Kasmírral, ahol nyugaton Pakisztán KPK tartományával, és nemzetközileg Afganisztánnal határos északon, bár Tádzsikisztánt tizennégy kilométer választja el a Wakhan-folyosón keresztül, északkeleten a Kínai Népköztársasággal.
K: Mikor alakult egységes közigazgatási egységgé?
V: Gilgit Baltisztán 1970-ben alakult egységes közigazgatási egységgé.
K: Milyen területeket olvasztottak össze ehhez a megalakuláshoz? V: A megalakuláshoz összevont területek a Gilgit Ügynökség, a Ladakh Wazarat Baltistan körzet, valamint Hunza és Nagar államok voltak.
K: Van-e vita a státuszát illetően? V: Igen, van vita a státuszát illetően, mivel továbbra is az India és Pakisztán közötti kasmíri vita része.
Keres