Gilgit-Baltistan
Gilgit Baltisztán, (korábbi nevén Északi területek), (urdu: گلگت بلتستان) Pakisztán legészakibb autonóm területe. Területét tekintve nagyobb, mint Sierra Leone, de kisebb, mint Panama. Az 1800-as években Kasmír és Dzsammu egykori hercegi államának része volt, később a briteknek adták bérbe, végül a Gilgit cserkészek által vezetett tervezett felszabadító mozgalom után szabadult fel. Délen Azad Dzsammu és Kasmírral határos, délkeleten India által igazgatott Kasmírral, ahol nyugaton Pakisztán KPK tartományával, és nemzetközileg Afganisztánnal határos északon, bár Tádzsikisztánt tizennégy kilométer választja el a Wakhan-folyosón keresztül, északkeleten a Kínai Népköztársasággal. Gilgit Baltisztán, amely 1970-ben vált egységes közigazgatási egységgé, a Gilgit ügynökség, a Ladakh Wazarat Baltistan körzetének, valamint Hunza és Nagar államok egyesítéséből jött létre. Gilgit Baltisztán továbbra is része a kasmíri vitának. A pakisztáni kormány a függetlenség óta Dzsammu és Kasmír egész területét "vitatott területnek" tekinti, amelyet az egykori állam egész területén tartandó népszavazással kell rendezni, hogy eldöntsék, hogy a terület véglegesen vagy Indiához csatlakozik, vagy egyesül Pakisztánnal. Gilgit Baltisztánt egy kormányzó és egy főminiszter irányítja, ez utóbbit a törvényhozó gyűlés választja. Gilgit Baltisztán területe 64 817 km² (28 174 mi²).
Történelem
Gilgit Baltisztán történelmileg az egykori Dzsammu és Kasmír fejedelmi államhoz tartozott. Nem sokkal India 1947-es felosztása után Hari Singh dzsammui és kasmíri maharadzsa aláírta a csatlakozási okmányt, és ezzel csatlakozott az Indiai Unióhoz. Ennélfogva egész Kasmír jogszerűen India szerves részét képezi. Ez a terület Pakisztán törvénytelen ellenőrzése alatt áll, amióta a pakisztáni hadsereg 1947 októberében megszervezte a törzsi inváziót a területre.
Baltisztán
Baltisztán, valamint Ladakh (beleértve Kargilt is) és Chitral régióit a Gilgit nacionalista pártjai szintén Balawarisztán részének tekintik. A népek nem tekintik Gilgit és Baltisztán területeit jogilag vagy alkotmányosan Pakisztán vagy India részének. A szomszédos Ladakh wazarat területeit sem tekintik jogilag India vagy Pakisztán részének. Nemcsak a Pakisztánon belüli régiók, hanem az indiai fennhatóság alatt álló területek szabadságát is követelik. Azt is állítják, hogy az UNCIP határozatainak megfelelően (Pakisztánnak és Indiának) vissza kell vonnia megszálló fegyveres erőit, és át kell adnia a vitatott régió ellenőrzését Gilgit Baltisztán népének, az ENSZ felügyelete alatt, amíg az egész dzsammui és kasmíri kérdés végleges rendezésére nem kerül sor, az ENSZ által támogatott népszavazás szerint, amelyet mind Pakisztánban, mind az indiai igazgatás alatt álló Kasmírban megtartanának.".
Félautonóm státusz és a mai Gilgit-Baltisztán
2009. augusztus 29-én a pakisztáni kabinet elfogadta a Gilgit-Baltisztán felhatalmazásáról és önigazgatásáról szóló 2009. évi rendeletet, amelyet később az ország elnöke is aláírt. A rendelet önrendelkezést biztosított az egykori északi területek, az új nevén Gilgit-Baltisztán lakosságának, többek között egy választott törvényhozó gyűlés létrehozásával. Ezt a lépést Pakisztánban, Indiában és Gilgit-Baltisztánban is bírálták és ellenezték.
A Gilgit Baltistan Egyesült Mozgalom - miközben elutasította az új csomagot - követelte, hogy Gilgit-Baltisztán számára független és autonóm törvényhozó gyűlést hozzanak létre, amely az UNCIP határozatainak megfelelően helyi tekintélyes kormányt hoz létre, és amelyben Gilgit-Baltisztán népe választja meg elnökét és miniszterelnökét.
2009 szeptember elején Pakisztán megállapodást írt alá a Kínai Népköztársasággal egy mega energiaprojektről Gilgit-Baltisztánban, amely egy 7000 megawattos gát építését foglalja magában az Astore körzetben lévő Bunji településen. Ez szintén India tiltakozását váltotta ki, bár Pakisztán azonnal elutasította az indiai aggályokat, és azt állította, hogy az indiai kormánynak nincs hatásköre az ügyben.
2009. szeptember 29-én a pakisztáni miniszterelnök Gilgit-Baltisztánban egy nagyszabású gyűlésen több milliárd rúpiás fejlesztési csomagot jelentett be, amelynek célja a térség lakosságának társadalmi-gazdasági felemelése. A fejlesztési projektek az oktatás, az egészségügy, a mezőgazdaság, a turizmus és az alapvető életszükségletek területét fogják érinteni. A miniszterelnök a továbbiakban így folytatta:
"Ma megkapod a személyazonosságodat. Ez a ti jogotok, és ez volt a követelésetek, és ma teljesítjük azt." Gilgit-Baltisztán így de facto tartományszerű státuszt kapott anélkül, hogy alkotmányosan Pakisztán részévé vált volna. Pakisztán hivatalos álláspontja elutasította a Pakisztánhoz való integrációra irányuló Gilgit-Baltisztáni követeléseket, arra hivatkozva, hogy ez sértené a kasmíri vitával kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeit.
1982-ben a pakisztáni elnök, Zia ul Haq tábornok kijelentette, hogy az északi területek lakói pakisztániak, és semmi közük Dzsammu és Kasmír államhoz.
Az Azad Kasmír legfelsőbb bíróságának 1993-as, Gilgit-Baltisztán annektálására irányuló kísérletét a pakisztáni legfelsőbb bíróság elvetette, miután a túlnyomórészt síita lakosság tiltakozását követően Gilgit-Baltisztánban a szunnita kasmíriak dominanciájától tartottak.
Kormány
Gilgit Baltisztán kormánya, más néven az északi területek állami kormánya, a terület és 10 körzetének legfőbb kormányzati szerve. A kormányzat a Gilgit Baltisztán kormányzója által vezetett végrehajtó hatalomból, az igazságszolgáltatásból és a törvényhozásból áll.
Más indiai államokhoz hasonlóan Gilgit Baltisztán államfője a kormányzó. A kormányzót a pakisztáni elnök választja ki a központi kormány tanácsára. A kormányzói tisztség nagyrészt ceremoniális jellegű. Nem rendelkezik nagy hatalommal. A kormányfő a kormányfő, aki a legtöbb végrehajtó hatalommal rendelkezik.
A Gilgit Baltisztán törvényhozó gyűlése egy 33 tagú egykamarás törvényhozó testület. A 2009. évi Gilgit-Baltisztáni felhatalmazási és önkormányzati rendelet részeként alakult. Ez a rendelet önrendelkezést és választott törvényhozó gyűlést biztosított a régiónak. Ezt megelőzően a régiót közvetlenül Iszlámábádból irányították.
Gilgit Baltisztán járásai
- Astore kerület - (Diamir körzet)
- Diamir kerület - (Diamir körzet)
- Ghanche körzet - (Baltisztáni körzet)
- Ghizar körzet - (Gilgit körzet)
- Gilgit körzet - (Gilgit körzet)
- Hunza körzet - (Gilgit körzet)
- Nagar körzet - (Gilgit körzet)
- Skardu körzet - (Baltisztáni körzet)
- Shigar körzet - (Baltisztáni körzet)
- Kharmang körzet - (Baltisztáni körzet)
Földrajz és éghajlat
Gilgit-Baltisztán északnyugaton az afganisztáni Wakhan-folyosóval, északkeleten Kína ujgur autonóm régiójával, Hszincsianggal, délen és délkeleten Dzsammu és Kasmír vitatott területével, délen a pakisztáni ellenőrzésű Azad Dzsammu és Kasmír állammal, nyugaton pedig Pakisztán Khyber Pakhtunkhwa államával határos.
Gilgi-Baltisztán ad otthont a "nyolcezresek" közül ötnek és több mint ötven 7000 méter feletti csúcsnak. Gilgit és Skardu a két fő csomópontja az e hegyekre irányuló expedícióknak. A régióban található a világ néhány legmagasabb hegyvonulata - a fő hegyvonulatok a Karakorum-hegység és a nyugati Himalája. Északon a Pamír-hegység, nyugaton pedig a Hindukus hegység húzódik. A legmagasabb hegyek közé tartozik a K2 (Mount Godwin-Austen) és a Nanga Parbat, utóbbi a világ egyik legfélelmetesebb hegye.
A Deosai-síkság az erdőhatár felett helyezkedik el, és a kínai Tibet után a világ második legmagasabb fennsíkját alkotja 4 115 méteres magasságával. A fennsík Astore-tól keletre, Skardutól délre és Ladakh-tól nyugatra fekszik. A területet 1993-ban nemzeti parkká nyilvánították. A Deosai-síkság területe közel 5000 négyzetkilométer. Az év több mint felében (szeptember és május között) a Deosai hó borítja, és télen el van vágva Astore és Baltisztán többi részétől. Deosai falu Chilum chokki közelében fekszik, és a kasmíri vitatott régióban található Ladakh Kargil körzetével van összeköttetésben egy minden időjárási viszonyok között használható úton.
A K2 a Concordia felől nézve
Satpara-tó, Skardu, 2002-ben
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Gilgit Baltisztán?
V: Gilgit Baltisztán Pakisztán autonóm területe, amelyet korábban Északi Területek néven ismertek.
K: Mekkora Gilgit Baltisztán más országokhoz képest?
V: Gilgit Baltisztán nagyobb, mint Sierra Leone, de területét tekintve kisebb, mint Panama.
K: Hogyan vált Pakisztán részévé?
V: Az 1800-as években Kasmír és Dzsammu egykori hercegi államának része volt, majd később a briteknek adták bérbe, végül a Gilgit cserkészek által vezetett felszabadító mozgalom után felszabadult.
K: Mik a nemzetközi határai?
V: Délen Azad Dzsammu és Kasmírral határos, délkeleten India által igazgatott Kasmírral, ahol nyugaton Pakisztán KPK tartományával, és nemzetközileg Afganisztánnal határos északon, bár Tádzsikisztánt tizennégy kilométer választja el a Wakhan-folyosón keresztül, északkeleten a Kínai Népköztársasággal.
K: Mikor alakult egységes közigazgatási egységgé?
V: Gilgit Baltisztán 1970-ben alakult egységes közigazgatási egységgé.
K: Milyen területeket olvasztottak össze ehhez a megalakuláshoz? V: A megalakuláshoz összevont területek a Gilgit Ügynökség, a Ladakh Wazarat Baltistan körzet, valamint Hunza és Nagar államok voltak.
K: Van-e vita a státuszát illetően? V: Igen, van vita a státuszát illetően, mivel továbbra is az India és Pakisztán közötti kasmíri vita része.
