Egzisztencializmus
Az egzisztencializmus egy filozófiai beszédmód. Az akarattal és tudattal rendelkező embert úgy látja, mint aki egy olyan tárgyi világban él, amely nem rendelkezik ezzel a két részével. Az egzisztencializmus lényege, hogy az ember tudatában van a halandóságának, és döntéseket kell hoznia az életével kapcsolatban.
Søren Kierkegaard (1813-1855) dán filozófus indította el. Ahogy a 20. században fejlődött, ateista filozófia volt (annak ellenére, hogy Kierkegaard mélyen vallásos ember volt). Fő gondolkodói és írói többsége Európában élt. Sartre például a második világháború nagy részét egy német fogolytáborban töltötte, és Heidegger filozófiáját olvasta. Amikor kijött, Exisztencializmus és humanizmus címmel tartott előadást. Ez a korai előadás talán könnyebben olvasható, mint későbbi munkái.
Számos vallás és filozófia (a világról való gondolkodásmód) szerint az emberi életnek van értelme (vagy célja). Az egzisztencializmusban hívő emberek azonban úgy gondolják, hogy a világnak és az emberi életnek nincs értelme, hacsak az emberek nem adnak nekik értelmet: "a lét megelőzi [megelőzi] a lényeget". Ez azt jelenti, hogy létezőnek találjuk magunkat a világban, és csak ezután adunk magunknak értelmet, vagyis "lényeget". Ahogy Sartre mondta: "Arra vagyunk ítélve, hogy szabadok legyünk". Ez azt jelenti, hogy nincs más választásunk, mint választani, és hogy teljes felelősséggel tartozunk a választásainkért. Másképpen úgy is fogalmazhatunk, hogy mindig döntéseket hozunk, még akkor is, ha nem vesszük észre.
Az egzisztencialisták úgy vélik, hogy emberi "lényegünk" vagy "természetünk" (a világban való létezésünk módja) egyszerűen a "létezésünk" (a világban való létezésünk). Egyszerűbben fogalmazva, az ember "lényege", vagy az, ami az embert "emberré" teszi, nem a természetnek vagy az ellenőrizhetetlen körülményeknek köszönhető; az emberi lényeg valójában csak az, amit mi választunk, hogy azzá tegyük. Ez azt jelenti, hogy az egyetlen természet, amivel mi, emberek rendelkezünk, az a természet, amit mi magunk alakítunk ki magunknak. Ebből következően az egzisztencialisták úgy gondolják, hogy az ember tettei vagy döntései nagyon fontosak. Úgy vélik, hogy minden embernek magának kell eldöntenie, mi a helyes és mi a helytelen, mi a jó és mi a rossz.
Az egzisztencializmusban hívő emberek olyan kérdéseket tesznek fel, mint "milyen embernek (személynek) lenni a világban?" és "hogyan érthetjük meg az emberi szabadságot (mit jelent az ember számára, hogy szabad)?". Az egzisztencializmus gyakran negatív érzelmekhez kapcsolódik, mint például a szorongás (aggódás), a rettegés (nagyon erős félelem) és a halandóság (saját halálunk tudatosítása). Egyes egzisztencialisták, mint Sartre és Heidegger, úgy gondolják, hogy az ezekről az érzelmekről való gondolkodás segít az embereknek abban, hogy megválasszák, hogyan akarják élni az életüket.
Az egzisztencializmust néha összekeverik a nihilizmussal. Különbözik a nihilizmustól, de van hasonlóság. A nihilisták úgy vélik, hogy az emberi életnek egyáltalán nincs értelme (vagy célja); az egzisztencializmus szerint az embereknek maguknak kell megválasztaniuk a céljukat.
Jean-Paul Sartre (1905-1980), az egyik vezető egzisztencialista filozófus.
Az egzisztencializmus a filmekben
Ingmar Bergman 1957-ben készítette A hetedik pecsét című filmet. A film a késő középkor végzetét és borongását mutatja be, amelyet a fekete pestis, az éhínség, a Franciaország és Anglia közötti százéves háború és a pápai skizma okozott.
Az 1976-os Taxi Driver című film (amelyben Robert De Niro a színész) egzisztenciális gondolatokat tartalmaz. A főszereplő szomorú és magányos, mert nem érti a világot. Jean-Luc Godard Vivre sa vie (filmje) és Federico Fellini 8 1/2 című filmje kiváló példái az 50-es évek eleji európai egzisztencializmus divatjának, amely az 1960-as években olyan amerikai filmekre volt hatással, mint az Easy Rider vagy A diplomások.
Az I Heart Huckabees egy 2004-es film, amelyet David O. Russell rendezett. A film egy férfi körül forog, aki felbérel két egzisztenciális nyomozót, hogy derítsék ki a "véletlen egybeesését". Találkozik a "másikkal", és megkísérti az egzisztencializmus sötét oldala.
Kérdések és válaszok
K: Mi az egzisztencializmus?
V: Az egzisztencializmus egy olyan gondolkodásmód, amely arra összpontosít, hogy mit jelent az ember számára létezni. Ez egy olyan filozófiai irányzat, amely nihilista problémákkal foglalkozik, de általában mégis egyfajta antinihilizmus. Azt mondja, hogy az embereknek van akaratuk és tudatuk, de egy olyan világban élnek, amiben nincs. Az egzisztencializmus abból indul ki, hogy az embereknek döntéseket kell hozniuk az életükkel kapcsolatban, miközben tudják, hogy halandók.
K: Ki indította el az egzisztencializmust?
V: Az egzisztencializmust Sרren Kierkegaard (1813-1855) dán filozófus indította el.
K: Az egzisztencializmus szerint az emberi életnek van értelme vagy célja?
V: Nem, az egzisztencialisták szerint a világnak és az emberi életnek nincs értelme, hacsak az emberek nem adnak nekik értelmet. Úgy vélik, hogy megtaláljuk magunkat a világban létezőnek, és ezután adunk magunknak értelmet vagy "lényeget".
K: Miben különbözik ez a nihilizmustól?
V: A nihilisták úgy vélik, hogy az emberi életnek egyáltalán nincs értelme vagy célja; míg az egzisztencialisták szerint az embereknek maguknak kell megválasztaniuk a céljukat.
K: Milyen érzelmek kapcsolódnak gyakran az egzisztencializmushoz?
V: Az egzisztencializmus gyakran kapcsolódik olyan negatív érzelmekhez, mint a szorongás (aggódás), a rettegés (nagyon erős félelem) és a halandóság (saját halálunk tudatosítása).
K: Mit gondolnak az egzisztencialisták a döntések meghozataláról?
V: Az egzisztencialisták úgy vélik, hogy cselekedeteink vagy választásaink nagyon fontosak, mert szerintük az egyetlen természet, amivel mi, emberek rendelkezünk, az a természet, amit mi magunk alakítunk ki magunknak. Ennek következtében úgy vélik, hogy minden embernek magának kell eldöntenie, mi a helyes és mi a helytelen, mi a jó és mi a rossz.
