Egzisztencializmus – definíció, alapelvek és Sartre, Kierkegaard, Heidegger

Átfogó bevezetés az egzisztencializmushoz: definíció, alapelvek és Sartre, Kierkegaard, Heidegger gondolatai — szabadság, felelősség és a lét értelme egyszerűen.

Az egzisztencializmus egy filozófiai beszédmód. Az akarattal és tudattal rendelkező embert úgy látja, mint aki egy olyan tárgyi világban él, amely nem rendelkezik ezzel a két részével. Az egzisztencializmus lényege, hogy az ember tudatában van a halandóságának, és döntéseket kell hoznia az életével kapcsolatban.

Søren Kierkegaard (1813-1855) dán filozófus indította el. Ahogy a 20. században fejlődött, ateista filozófia volt (annak ellenére, hogy Kierkegaard mélyen vallásos ember volt). Fő gondolkodói és írói többsége Európában élt. Sartre például a második világháború nagy részét egy német fogolytáborban töltötte, és Heidegger filozófiáját olvasta. Amikor kijött, Exisztencializmus és humanizmus címmel tartott előadást. Ez a korai előadás talán könnyebben olvasható, mint későbbi munkái.

Számos vallás és filozófia (a világról való gondolkodásmód) szerint az emberi életnek van értelme (vagy célja). Az egzisztencializmusban hívő emberek azonban úgy gondolják, hogy a világnak és az emberi életnek nincs értelme, hacsak az emberek nem adnak nekik értelmet: "a lét megelőzi [megelőzi] a lényeget". Ez azt jelenti, hogy létezőnek találjuk magunkat a világban, és csak ezután adunk magunknak értelmet, vagyis "lényeget". Ahogy Sartre mondta: "Arra vagyunk ítélve, hogy szabadok legyünk". Ez azt jelenti, hogy nincs más választásunk, mint választani, és hogy teljes felelősséggel tartozunk a választásainkért. Másképpen úgy is fogalmazhatunk, hogy mindig döntéseket hozunk, még akkor is, ha nem vesszük észre.

Az egzisztencialisták úgy vélik, hogy emberi "lényegünk" vagy "természetünk" (a világban való létezésünk módja) egyszerűen a "létezésünk" (a világban való létezésünk). Egyszerűbben fogalmazva, az ember "lényege", vagy az, ami az embert "emberré" teszi, nem a természetnek vagy az ellenőrizhetetlen körülményeknek köszönhető; az emberi lényeg valójában csak az, amit mi választunk, hogy azzá tegyük. Ez azt jelenti, hogy az egyetlen természet, amivel mi, emberek rendelkezünk, az a természet, amit mi magunk alakítunk ki magunknak. Ebből következően az egzisztencialisták úgy gondolják, hogy az ember tettei vagy döntései nagyon fontosak. Úgy vélik, hogy minden embernek magának kell eldöntenie, mi a helyes és mi a helytelen, mi a jó és mi a rossz.

Az egzisztencializmusban hívő emberek olyan kérdéseket tesznek fel, mint "milyen embernek (személynek) lenni a világban?" és "hogyan érthetjük meg az emberi szabadságot (mit jelent az ember számára, hogy szabad)?". Az egzisztencializmus gyakran negatív érzelmekhez kapcsolódik, mint például a szorongás (aggódás), a rettegés (nagyon erős félelem) és a halandóság (saját halálunk tudatosítása). Egyes egzisztencialisták, mint Sartre és Heidegger, úgy gondolják, hogy az ezekről az érzelmekről való gondolkodás segít az embereknek abban, hogy megválasszák, hogyan akarják élni az életüket.

Az egzisztencializmust néha összekeverik a nihilizmussal. Különbözik a nihilizmustól, de van hasonlóság. A nihilisták úgy vélik, hogy az emberi életnek egyáltalán nincs értelme (vagy célja); az egzisztencializmus szerint az embereknek maguknak kell megválasztaniuk a céljukat.

Történeti áttekintés és irányzatok

Az egzisztencializmus gyökerei a 19. századi Kierkegaard és Nietzsche gondolataiban találhatók: a személy egyediségének hangsúlyozása, a hit és az egyéni döntés kérdései, valamint a modern ember elidegenedése. A 20. században a mozgalom többféle irányban fejlődött tovább. Egyes gondolkodók, például Sartre és Camus, ateista megközelítést képviseltek, míg mások, például Kierkegaard vagy Gabriel Marcel, vallásos vagy teista vonalat tartottak. A fenomenológia (Edmund Husserl) módszere és Heidegger ontológiája is erősen befolyásolta az egzisztencializmus 20. századi formáit.

Főbb fogalmak

• Lét és lényeg viszonya: az egzisztencializmus híres mondása, hogy "a lét megelőzi a lényeget" (a létezés előbb van, mint bármilyen előre megadott természet). Ez azt jelenti, hogy előbb vagyunk, és tetteink, választásaink alakítják ki "lényeget" vagy személyiségünket.
• Szabadság és felelősség: az ember szabadsága nem csupán lehetőség, hanem kényszer: választanunk kell, és választásainkért felelősséget vállalunk. Ez gyakran teherként jelenik meg.
• Szorongás (angst): a szabadság és a mulandóság felismeréséből fakadó érzelem, amely a döntés nehézségét és az élet bizonytalanságát fejezi ki.
• Hitelesség (authenticity): az a törekvés, hogy saját döntéseinket és értékeinket vállaljuk, ne csak a társadalmi szerepeket "játsszuk".
• Bad faith (rosszhitűség): Sartre fogalma arra a jelenségre utal, amikor valaki megtagadja saját szabadságát és felelősségét, inkább külső körülményekre hivatkozik, mintha azok határoznák meg szándékait.
• Thrownness (Geworfenheit): Heidegger kifejezése az ember "bedobottságára" a világba — azokra a tényekre és körülményekre, amelyekkel születünk és amelyekkel számolnunk kell.
• Abszurd: különösen Camus kapcsán, az ember küzdelme a világ értelmetlenségével és a folytonos értelmet adó törekvés viszonya az értelmetlenhez.

Kulcsfilozófusok — rövid összegzés

• Søren Kierkegaard — hangsúlyozta az egyéni hit és választás jelentőségét; foglalkozott a szorongással, a kétséggel és az imanencia/transzcendencia problémáival. Fontos művei közé tartozik például a Vagy — Vagy (Either/Or) és a Félelem és reszketés.
• Martin Heidegger — a Dasein (=a világban létező ember) fogalmát dolgozta ki, a lét kérdéseit elemezte műveiben (különösen a Bevezető a létezés problémájába és a Sein und Zeit / Lét és idő). Heidegger fogalmai: thrownness, Sorge (gondoskodás), autentikusság. Megjegyzendő, hogy filozófiája összetett, és politikai megítélése vitatott.
• Jean-Paul Sartre — az egzisztencializmus legismertebb képviselője a köznyelvben; filozófiája központi eleme a szabadság, a felelősség és a bad faith kritika. Fontosabb művei közé tartozik a Lét és semmi (Being and Nothingness) és az Egzisztencializmus és humanizmus című előadás.
• Albert Camus — bár maga elutasította az "egzisztencialista" címkét, munkái (pl. A mitikus Síszüphosz, A lázadó) az abszurd és a lázadás problémáival foglalkoznak, és gyakran az egzisztencialista diskurzus részének tekintik.
• Simone de Beauvoir — Sartre partnere és jelentős gondolkodó, aki az egzisztencializmus eszméit a feminizmushoz kapcsolta (A második nem / Le Deuxième Sexe).

Egzisztencializmus és nihilizmus — mi a különbség?

Bár mindkét irányzat felismeri a hagyományos értelemben vett abszolút, előírt célok hiányát, a különbség lényegi: a nihilizmus gyakran arra a következtetésre jut, hogy nincs semmi érték, cél vagy értelem; az egzisztencializmus viszont azt állítja, hogy az értelmet az egyénnek kell megteremtenie a saját döntései és tettei révén. Tehát az egzisztencializmus nem feltétlenül reménytelen; hangsúlyozza az egyéni felelősséget és lehetőséget.

Hatások és alkalmazások

• Irodalom és művészet: az egzisztencialista motívumok a 20. századi regényben, drámában és filmben (abszurd színház, film noir, modern regények) gyakran megjelennek.
• Etika és politika: az egyéni felelősség és szabadság kérdései hatnak az etikai elméletekre és a politikai gondolkodásra; néha kritizálták az egzisztencializmust politikai elköteleződés hiánya miatt, máskor pedig épp e személyes felelősségre helyezett hangsúly vezette cselekvésre a gondolkodókat.
• Pszichológia és terápia: az egzisztenciális pszichoterápia (pl. Viktor Frankl munkája) a jelentéskeresést, szabadságot és felelősséget középpontba állítva alkalmaz terápiás módszereket.

Kritika és viták

Az egzisztencializmust több oldalról is bírálták: egyesek szerint túl szubjektív és relativista lehet az erkölcsi ítéletek tekintetében; mások a pesszimizmust és a rendszerszerűség hiányát róják fel neki. Heidegger és mások filozófiai módszertani vitákat váltottak ki; politikai szempontból Heidegger későbbi élete vitatott. Ugyanakkor sokan azt hangsúlyozzák, hogy az egzisztencializmus értékes figyelmeztetés az egyén felelősségére és a hétköznapi lét elüresedésére.

Konkrét példák a mindennapokból

• Karrierválasztás: nem elég "a körülményekre" vagy "a családra" hivatkozni; választásunk alakítja identitásunkat.
• Személyes krízis: a halál, betegség vagy bukás szorongást válthat ki, de egyben lehetőséget is adhat a döntésre és az élet értelmének újragondolására.
• Etikai döntés: amikor egyedül kell dönteni egy nehéz erkölcsi kérdésben, az egzisztencializmus az egyéni döntés súlyát és következményeit emeli ki.

Ajánlott olvasmányok (kezdéshez)

• Søren Kierkegaard: Félelem és reszketés (Fear and Trembling) — a hit és az egyéni döntés problematikája.
• Martin Heidegger: Lét és idő (Sein und Zeit) — nehezebb, ontológiai alapozás.
• Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi (Being and Nothingness) ; valamint Egzisztencializmus és humanizmus — Sartre főbb gondolatai és ismertető előadása.
• Albert Camus: A mitikus Síszüphosz (The Myth of Sisyphus) — az abszurd és a lázadás témái.
• Simone de Beauvoir: A második nem (The Second Sex) — egzisztencialista szempontok a nemek kérdésében.

Összefoglalva: az egzisztencializmus középpontjában az egyén létezése, szabadsága és felelőssége áll. Nem ad kész, univerzális válaszokat, hanem azt hangsúlyozza, hogy a választás és a tettek alkotják azt, amit emberként jelentünk — és ebben a folyamatos döntésben rejlik a filozófia gyakorlati és etikai jelentősége is.

Kérdések és válaszok

K: Mi az egzisztencializmus?

K: Ki indította el az egzisztencializmust?

K: Az egzisztencializmus szerint az emberi életnek van értelme vagy célja?

K: Miben különbözik ez a nihilizmustól?

K: Milyen érzelmek kapcsolódnak gyakran az egzisztencializmushoz?

K: Mit gondolnak az egzisztencialisták a döntések meghozataláról?

Keresés betűvel