A nihilizmus a latin nihil, azaz semmi szóból ered. Ez az a meggyőződés, hogy az értékek hamisan kitaláltak. A "nihilizmus" kifejezést használhatjuk arra az elképzelésre is, hogy az életnek vagy a világnak nincs határozott értelme vagy célja. A nihilisták úgy vélik, hogy nincs igazi erkölcs. A nihilizmusról sokaknak Friedrich Nietzsche német filozófus jut eszébe, mert szerinte az erkölcsöt kitalálták. De könyveiben Nietzsche azt mondta, hogy az embereknek saját erkölcsöt kell teremteniük, hogy túllépjenek a nihilizmuson.

Miért és hogyan jelent meg a kifejezés?

Mihail Bakunyin (1814-1876) Reakció Németországban (1842) című művében ez a szakasz szerepel: "Bízzunk tehát az örök Szellemben, amely csak azért pusztít és semmisít meg, mert ő minden élet kifürkészhetetlen és örök forrása. A pusztítás szenvedélye egyben teremtő szenvedély is!" A kifejezést Ivan Turgenyev Apák és fiúk (1862) című regénye tette népszerűvé. Bazarov, a benne szereplő hős nihilista volt.

Az irodalomban és a politikai diskurzusban a "nihilizmus" gyakran a fennálló normák és intézmények tagadását, radikális kritikáját jelenti. A 19. századi Oroszországban a szó különösen erősen kötődött a fiatal értelmiség lázadó irányzataihoz, amelyek az addigi társadalmi és vallási értékeket elvetették és a radikalizmus felé hajlottak.

Politikai és történelmi vonatkozások

A nihilizmus volt az alapja sok forradalmi terrorizmusnak. Ezt vette át Szergej Necsajev, egy orosz, aki olyan röpiratot írt, amely hatással volt Leninre. Dosztojevszkij a húszas éveiben egy nihilista csoport tagja volt. Ennek következtében tíz évet töltött száműzetésben. Ördögök (vagy A megszállottak) című regénye Necsajevvel foglalkozik. Híres regénye, a Bűn és bűnhődés szintén ezt a témát járja körül.

A 19. századi forradalmi mozgalmak egy része — köztük olyan csoportok is, amelyek politikai erőszakot alkalmaztak — részben nihilista elvekből merített kritikát az állam, az egyház és a hagyományos erkölcs ellen. Ezek a mozgalmak végül időnként terrorista cselekményekhez vezettek, amire példa a II. Sándor elleni merényletet megelőző időszak radikalizálódása és a hatósági megtorlás.

A II. Sándor cár elleni merényletet (1881. március 13.), amelyet bombák sorozatával követtek el, nihilisták már régóta tervezték. Ez a nihilista mozgalom leverését eredményezte. A merénylet és a radikális csoportok tevékenysége a korszak erőteljes politikai viharait tükrözi: a cári rendszerre gyakorolt nyomás, az állampolgári elégedetlenség és az ideológiai ellentétek mind hozzájárultak az erőszak és a megtorlás spiráljához.

Fő jellemzők

  • Egzisztenciális nihilizmus: azt állítja, hogy az egyéni életnek nincs veleszületett vagy objektív értelme. Gyakran összekapcsolódik a lét értelmének hiányáról való filozófiai gondolkodással.
  • Morális (erkölcsi) nihilizmus: tagadja az abszolút erkölcsi értékeket és normákat; az erkölcsöt emberi találmánynak tekinti.
  • Metafizikai nihilizmus: szélsőséges formájában azt állítja, hogy semmi sem létezik vagy hogy a létezés nem rendelkezik ontológiai stabilitással.
  • Ismeretelméleti (epistemológiai) nihilizmus: kétségbe vonja, hogy lehetséges-e biztos tudás vagy igazság; radikális szkepticizmushoz vezethet.
  • Politikai nihilizmus: a politikai és társadalmi intézmények elutasítása, amely helyenként forradalmi vagy anarchista célokhoz vezethet.

Filozófiai válaszok és hatások

A nihilizmus kihívásaira több filozófiai irányzat is reagált. Nietzsche esetében fontos megkülönböztetni, hogy bár ő felismerte és leírta a nihilizmus veszélyét (például az "Isten meghalt" formulával), célja nem az volt, hogy a nihilizmust megerősítse, hanem hogy meghaladja: új értékek teremtését, az úgynevezett értékek újraértékelését javasolta. A 20. századi egzisztencialisták (például Sartre) és az abszurdizmus képviselői (például Camus) más-más módon foglalkoztak az élet értelmével és az egyéni felelősséggel.

Mai relevancia és félreértések

Gyakran összekeverik a nihilizmust a pesszimizmussal, cinizmussal vagy a romboló politikai erőszakkal, pedig filozófiai értelemben a nihilizmus alapvetően az értékek, jelentések vagy ismeretek tagadása. Nem minden nihilista követ fegyveres akciókat; sokan inkább elméleti vagy kulturális kérdésekkel foglalkoznak. Ugyanakkor a nihilista gondolatok társadalmi következményei valóban súlyosak lehetnek, ha politikai radikalizmushoz vagy az erőszak legitimálásához vezetnek.

Összefoglalva: a nihilizmus több rétegű és több irányba ható filozófiai álláspont, amely az értékek, a jelentés vagy a tudás fundamentumainak tagadásán alapul. Történetileg jelentős szerepet játszott a 19. századi orosz és európai gondolkodásban, és a mai filozófiai, irodalmi és kulturális vitákban is visszatérő téma.