Akbar (Abu'l-Fath Jalal ud-din Muhammad Akbar, 1542. október 14. – 1605) volt a 3. mogul császár. Umarkotban született (ma Pakisztán). Ő volt a 2. mogul császár, Humayun fia. Röviddel apja halála után, 1556-ban, mindössze 13 évesen lett de jure uralkodó; valós hatalmát kezdetben a régens és hadvezér, Bairam Khan gyakorolta.
Korai évek és hatalomra jutás
1556-ban, amikor Akbar trónra lépett, az indiai szubkontinensen belső viszályok és rivális törzsi/fejedelmi törekvések jellemezték a politikai helyzetet. Bairam Khan vezetésével a mogulok győzedelmeskedtek a második panipati csatában, ahol Akbar csapatai legyőzték Himu-t, az ellenlábas afgán tábornokot. Néhány év múlva Akbar politikailag megerősödött: Bairam Khanot visszahívta szabadságra, majd száműzte, és maga vette át a birodalom irányítását.
Birodalomépítés és katonai hadjáratok
Akbar uralma alatt a mogul birodalom területe jelentősen bővült: hadjáratai révén a szubkontinens nagy részét maga alá gyűrte, a déli területek kivételével. Kezdetben megpróbált békés kapcsolatokat építeni a rádzsputoknak nevezett hindu fejedelmekkel, gyakran házassági és politikai szövetségek révén. Ugyanakkor több hadjárat is folyt, köztük a Gujarat, Bengal és a Dekán elleni kampányok.
1576-ban az haldighati csatában Akbar csapatai szembekerültek a mewari Maha Rana Pratap-tal. A csata taktikai szempontból a mogulok számára kedvezőnek tekinthető volt, de Pratap tovább folytatta ellenállását, és a vidéki gerillaharcokat is sikerrel alkalmazta.
Kormányzás, reformok és valláspolitika
Akbar központi kormányzati rendszert épített ki, amely a központosított bürokrácia és a mansabdari rendszer köré szerveződött: az udvari és katonai pozíciókat fokozatokba (manszabokba) sorolták, és ennek megfelelő juttatást, toborzási kötelezettséget rendeltek hozzá. Gazdaságilag fontos volt a földadó és jövedelem-nyilvántartás reformja, amelyet reformerek, például Todar Mal vezetésével valósítottak meg.
Valláspolitikájáról ismert, hogy vallási toleranciát hirdetett: 1564-ben eltöröltette a nem muszlimokra kivetett dzsizját (vallási különadót), és a Sulh-i kull (mindenre kiterjedő béke) elvét hangsúlyozta. Udvarában rendszeresen tartott párbeszédeket különböző hitű gondolkodókkal az úgynevezett Ibadat Khana-ban, és törekedett olyan politikára, amely a birodalmi egységet szolgálta. Később kísérletet tett egy szinkretikus vallás, a Din-i Ilahi megalapítására, amely a vallási tolerancia és a császári tekintély valamelyes szintézisét jelentette.
Kultúra, építészet és művészetek
Akbar nagy mecénás volt: udvara támogatta a képzőművészetet, irodalmat és a tudományokat. Alapította és fejlesztette a mogul művészeti iskolát, pártfogolta a könyvillusztrációt és a költészetet. Több indiai művet is perzsára fordíttatott, így a hindu eposzok egyes részletei is hozzáférhetőek lettek a birodalom adminisztrációja és udvara számára.
Építészetileg kiemelkedő vállalkozása volt a Fatehpur Sikri városának megépítése, amelyet ideiglenes fővárosként emelt – itt állnak Akbar dinamikus palotái, díszes udvarai és a híres Buland Darwaza. Az agrai erődön és más építményeken végrehajtott változtatások is a mogul építészet korai, szintetizáló stílusát tükrözik, amelyben perzsa, hindu és helyi elemek keverednek.
Örökség és utóélet
Akbar uralkodása alatt a mogul állam szervezettebbé és hatékonyabbá vált, a birodalom területe és gazdasági ereje megnőtt, és a vallási-politikai tolerancia elvei – még ha időnként pragmatikus megfontolásokból is – hozzájárultak az uralom stabilitásához. 1605-ben hunyt el; halála után fia, I. Jahangir (Szaleem) követte a trónon.
Összefoglalva: Akbar a mogulok egyik legjelentősebb uralkodója volt: katonailag területet szerzett, közigazgatásban és adórendszerben reformokat vezetett be, és kultúráját, valláspolitikáját tekintve hosszú távú hatást gyakorolt az indiai szubkontinens történetére.
