Altruizmus
Az altruizmus (vagy önzetlenség) a mások jólétével való törődés. Az igazán önzetlen cselekedet olyasvalami, amit teljes mértékben egy másik ember javára teszünk, anélkül, hogy törődnénk önmagunkkal. Általában valaminek (idő, erőfeszítés vagy vagyon) feláldozásával jár, anélkül, hogy cserébe bármit is várnánk (beleértve az adakozásért járó elismerést is). Sok kultúrában erénynek számít, és a legtöbb vallás alapvető eleme. Az önzés ellentéte.
Az önzetlenség különbözik a felelősségből, lojalitásból vagy erkölcsi kötelességből egy adott személy (például egy isten, egy király vagy egy kormány) felé tett cselekedetektől. Azt, hogy lehetséges-e "tiszta" altruizmus, évezredek óta vitatják a tudósok. Az egyik elmélet szerint egyetlen adakozó, segítő vagy áldozatot hozó cselekedet sem nevezhető igazán önzetlennek, mert az illető személyes elégtételt kap belőle (vagyis az elégedettség érzését, hogy valami jót tett egy másik emberért). Az, hogy ez az elmélet helyes-e, attól függ, hogy az ilyen érzések "jutalomnak" vagy "haszonra" minősülnek-e.
Az altruizmus fogalmát régóta tanulmányozzák a filozófiában és az etikában. A kifejezést eredetileg a 19. században Auguste Comte szociológus és tudományfilozófus használta. A pszichológusok (különösen az evolúciós pszichológiát tanulmányozók), az evolúciós biológusok és az etológusok számára fontos témává vált. Az egyes területek tudósai különböző elképzeléseket dolgoztak ki az altruizmusról. Abban mindannyian egyetértenek, hogy az altruizmus a más emberek jólétével való törődést és a segítségükre irányuló cselekvést jelenti.
A szegényeknek való adakozás számos kultúrában és vallásban önzetlen cselekedetnek számít.
Evolúciós pszichológia
Az állati viselkedés tanulmányozásában az altruizmus a társas állatoknál akkor jelenik meg, amikor egy egyed önként feláldozza magát a csoport jobb túlélése érdekében. Számos elmélet létezik arra vonatkozóan, hogy ez a viselkedés hogyan alakult ki a természetes szelekció általi evolúció során.
- A rokonszelekció az az elmélet, amely szerint az állatok és az emberek önzetlenebbek a saját fajuk tagjaival szemben, mint a távolabbi rokon fajokkal szemben. Ezt számos tanulmány megerősítette. Lásd még: Euszociabilitás: A társadalmi evolúció elméletei.
- Érdekeltségek. Az emberek valószínűleg szenvednek, ha a családjuk, barátaik vagy szövetségeseik szenvednek. A saját családtagok és barátok megsegítése ezért végső soron az én javára válhat. Ez az együttműködésről szól. A csoportért való szélsőséges önfeláldozásra akkor kerülhet sor, ha valami az egész csoportot fenyegeti.
- Kölcsönös altruizmus. Egy személy nagyobb valószínűséggel segít egy másiknak, ha van rá esély, hogy a másik személy cserébe segít neki, akár azonnal, akár idővel. Itt a kölcsönösségről van szó. Sok ember akkor és csak akkor működik együtt, ha mások is együttműködnek cserébe. Ebben fontos lehet a hírnév. Aki jó hírnévnek örvend a kölcsönösség terén, annak nagyobb az esélye, hogy segítséget kap még olyan személyektől is, akikkel korábban nem volt közvetlen kapcsolata.
- Hátrányos helyzetűek elve. Az önzetlen cselekedetek gyakran arra szolgálnak, hogy megmutassuk másoknak, milyen képességekkel rendelkezünk, és milyen erőforrásokhoz férünk hozzá. Ez jelezheti másoknak, hogy az altruista értékes szexuális partner lehet. A nők az altruista férfiakat vonzó partnernek találják. Az állatoknál a kutatások azt találták, hogy a jó vadászok nagyobb sikerrel találnak olyan partnert, akivel szaporodni tudnak. Embereknél azok az emberek, akik tudják, hogy cselekedeteiket látni fogják, néha még pazarlóan is adományoznak olyan pénzt, amiről tudják, hogy a címzettnek nincs rá szüksége, mert ez segíti a hírnevüket.
Ezek az elméletek azt próbálják megmagyarázni, hogy az evolúció hogyan alakította ki az altruista viselkedést ösztönző pszichológiai mechanizmusokat, például az érzelmeket.
Az állatvilágban a dolgozó méhek önzetlenséget tanúsítanak, amikor megtámadnak más, a kaptárat fenyegető állatokat. A méh csíp és mérget fecskendez. Ha ezt megteszi, a méh meghal, de ezt önként teszi, hogy megvédje a kaptárat.
A vallásban
A legtöbb, ha nem az összes világvallás nagyon fontos erkölcsi értékként hirdeti az önzetlenséget. A buddhizmus, a kereszténység, a hinduizmus, az iszlám, a dzsainizmus, a judaizmus és a szikhizmus, valamint számos más vallás központi filozófiájának részét képezi.
A buddhizmus az élet minden formája iránti szeretetet és együttérzést (ahimsa) tanítja. A szeretet az a kívánság, hogy minden lény boldog legyen, az együttérzés pedig az, hogy minden lény megszabaduljon a szenvedéstől. Minden élőlényt egyenlőnek tekint. A legtöbb más vallástól eltérően a buddhisták hisznek abban, hogy tetteink következményei nem az erkölcsi megítélésen alapuló büntetésekből, hanem a karma (kamma) törvényéből fakadnak. A karma az ok és okozat természetes törvénye. E törvény szerint annak a hatását tapasztaljuk, amit okozunk: ha szenvedést okozunk, akkor természetes következményként szenvedést fogunk tapasztalni; ha boldogságot okozunk, akkor természetes következményként boldogságot fogunk tapasztalni. A legtöbb karmatípus, jó vagy rossz eredménnyel, a samsāra kerekében tart; mások felszabadítanak a nirvánába.
A szufizmusban az īthār (önzetlenség) eszméje úgy definiálódik, mint mások előnyben részesítése önmagunkkal szemben. A szúfik számára ez a mások iránti odaadást és az önmagunkkal való törődés teljes elfelejtését jelenti. A nagyobb jó érdekében történő áldozatvállalást tanítja. Az iszlám az īthār gyakorlóit az erény legmagasabb fokán állónak tekinti. Az īthārban a figyelem minden létezőre összpontosul, kivéve az ént.
Buddhista szerzetesek alamizsnát gyűjtenek.
Kapcsolódó oldalak
- Jótékonyság (gyakorlat)
- Empátia
- Inkluzív fitnesz
- Filantrópia
- Misantrópia
- A diszprivilegium teodícea
- Önzés
Kérdések és válaszok
K: Mi az az altruizmus?
V: Az altruizmus a mások jólétével való törődés. Magában foglalja valaminek, például időnek vagy vagyonnak a feláldozását anélkül, hogy cserébe bármit is várnánk.
K: Miben különbözik az altruizmus a felelősségből vagy kötelességből elkövetett cselekedetektől?
V: Az altruizmus különbözik a felelősségből, lojalitásból vagy erkölcsi kötelességből egy adott személy (például egy isten, egy király vagy egy kormány) felé tett cselekedetektől. Az ilyen típusú cselekedeteket általában a jutalom vagy haszon elvárása motiválja.
K: Ki alkotta meg az "altruizmus" kifejezést?
V: Auguste Comte francia filozófus alkotta meg az "altruizmus" kifejezést franciául (altruisme) az egoizmus ellenpéldájaként.
K: Mit javasol Steinberg az altruizmus definíciójaként?
V: Steinberg azt javasolja, hogy az altruizmust olyan szándékos és önkéntes cselekedetekként határozzuk meg, amelyek célja egy másik személy jólétének növelése külső jutalom elvárása nélkül.
K: Mi az altruizmus ellentéte?
V: Az altruizmus ellentéte a rosszindulat; ez azt jelenti, hogy önnön haszna nélkül ártunk a másiknak.
K: Milyen módon vizsgálták az altruizmust?
V: Az altruizmust a filozófia és az etika, a pszichológia (különösen az evolúciós pszichológia), az evolúciós biológia és az etológia tanulmányozta. Mindegyik terület kialakította a saját elképzeléseit arról, hogy mi az igazi altruista viselkedés.
K: Lehetséges-e teljesen önzetlenül tenni valamit? V: Azt, hogy létezhet-e "tiszta" altruista viselkedés, évezredek óta vitatják a tudósok; egyesek szerint egyetlen cselekedet sem nevezhető igazán önzetlennek, mert az ember mindig személyes elégtételben részesül belőle (az elégedettség érzése szempontjából, hogy valami jót tett).
