Ökorégió (ökológiai régió) – definíció, típusok és WWF Globális 200

Ismerd meg az ökorégiók fogalmát, típusait és a WWF Globális 200 prioritásait — részletes útmutató az ökológiai régiók és természetvédelem megértéséhez.

Az ökorégió (ökológiai régió), amelyet néha biorégiónak is neveznek, a birodalom vagy ökozóna alatti következő legkisebb ökológiailag és földrajzilag meghatározott terület. Az ökorégiók viszonylag nagy szárazföldi vagy vízi területet fednek le, és jellegzetes, földrajzilag elkülönülő természeti közösségeket és fajokat tartalmaznak. A Természetvédelmi Világalap (WWF) meghatározása szerint az ökorégiók határai megközelítik a természeti közösségek eredeti kiterjedését a közelmúltban bekövetkezett nagyobb zavarok vagy változások előtt. A WWF 825 szárazföldi ökorégiót és körülbelül 450 édesvízi ökorégiót azonosított a Földön.

A Természetvédelmi Világalap (World Wide Fund for Nature) teljes körű, széles körben elfogadott és használt ökorégió-definíciója a következő:

Olyan nagy kiterjedésű föld- vagy vízterület, amely földrajzilag elkülönülő természeti életközösségek együttesét tartalmazza, amelyek

(a) fajaik és ökológiai dinamikájuk nagy többsége közös;

(b) hasonló környezeti feltételek mellett, és;

(c) olyan ökológiai kölcsönhatásban vannak, amely kritikus a hosszú távú fennmaradásuk szempontjából.

--World Wide Fund for Nature - Ökorégiók

A Globális 200 a Természetvédelmi Világalap (WWF) által a természetvédelem szempontjából prioritásként megjelölt ökorégiók listája.

Típusok és skálák

• Szárazföldi ökorégiók: erdők, füves puszták, sivatagok, hegyvidékek és más földi élőhelyek nagy, egységes területei.
• Édesvízi ökorégiók: folyók, tavak, mocsarak és vízgyűjtők, amelyeket a vízi fajok és hidrológiai folyamatok jellemeznek.
• Tengeri (óceáni) ökorégiók: part menti és nyílt tengeri rendszerek, korallzátonyokkal, tengerfenék-zónákkal és pelagikus élőhelyekkel.

Az ökorégiók a biogeográfiai hierarchia középső szintjét képviselik: nagyobb egységek (pl. ökozónák, birodalmak) és kisebb, helyi ökoszisztémák között helyezkednek el. A felbontás és határok a vizsgálat céljától és a rendelkezésre álló adatoktól függően változhatnak.

Hogyan határozzák meg az ökorégiókat?

Az ökorégiók kijelölése többféle tudományos adat és módszer alapján történik. Fontos mérőszámok és szempontok:

• faji összetétel és endemizmus (mely fajok vannak jelen és mennyire egyediek);
• növényzet- és élőhelytípusok; geológia, talaj és topográfia;
• éghajlati mintázatok (hőmérséklet, csapadék);
• hidrológiai rendszerek (folyók, vízgyűjtők) édesvízi ökorégiók esetén;
• ökológiai kölcsönhatások és folyamatok (pl. tűzdinamika, szezonális vándorlások);
• térinformatikai (GIS), távoli érzékelés és faj-elterjedési modellek kombinálása.

Számok és eltérések

A különböző kutatások és időbeli frissítések miatt az ökorégiók pontos száma forrásonként eltérhet. Egyes ismert adatbázisok például 867 szárazföldi ökorégióról számolnak be, míg mások — a definíciók és finomabb felosztások különbözősége miatt — 800 körüli vagy ennél kevesebb értéket jelölnek. Hasonlóan, az édesvízi és tengeri ökorégiók számai is változnak attól függően, hogy mely kritériumokat és térbeli felbontást alkalmazzák.

WWF és a „Globális 200”

A WWF „Globális 200” kezdeményezése célul tűzte ki, hogy kiválasszon egy reprezentatív csoportot az égitest legfontosabb ökorégióiból, amelyeket kiemelt védelmi prioritásként kezelnek. A cél az, hogy a bolygó biológiai sokféleségének minden fő ökológiai típusa (biom) és földrajzi régió képviselve legyen. Bár a név „200”-at sugall, a lista összeállítása során a ténylegesen bevont ecoregiók száma a kritériumoktól és a frissítésektől függően eltérhet, és a kiválasztás nem csupán a fajgazdagságon, hanem a veszélyeztetettségen, az ökológiai jelentőségen és a képviseleti értéken alapul.

Miért fontos az ökorégiók ismerete?

• Prioritás-meghatározás: segít eldönteni, hol érdemes erőforrásokat koncentrálni a természetvédelemben.
• Tervezés és menedzsment: ökorégió-szintű megközelítés elősegíti a fajok és folyamatok hosszú távú megőrzését, figyelembe véve a területi összefüggéseket és az élőhelyek kapcsolódását.
• Monitoring: egységes keretet ad a biodiverzitás változásainak nyomon követéséhez.
• Közösségi és politikai döntéshozatal: az ökorégiók ismerete segíti a helyi közösségek bevonását és a megfelelő védelmi intézkedések kialakítását.

Korlátozások és kihívások

• Az ökorégiók határai gyakran elmosódottak – a természetben átmenetek és keveredő zónák vannak.
• A humanizált tájak, mezőgazdaság és urbánus terjeszkedés megváltoztatják az ökológiai mintázatokat, így az eredeti határok rekonstruálása nehéz lehet.
• Az éghajlatváltozás miatt az élőhelyek eltolódhatnak; az ökorégiók dinamikusak, ezért időről időre felül kell vizsgálni a határokat és a prioritásokat.

Gyakorlati példák és alkalmazások

Az ökorégiók ismerete alapján készülnek térképek, rezervátum-hálózatok, helyreállítási tervek és természetvédelmi stratégiai dokumentumok. Például egy ökorégió-specifikus menedzsment terv figyelembe veszi a helyi fajokat, a migrációs útvonalakat, a vízgazdálkodást és a helyi közösségek szükségleteit annak érdekében, hogy a védelem hatékony és igazságos legyen.

Összefoglalva: az ökorégió fogalma gyakorlati és tudományos eszköz a biodiverzitás megőrzésére. Segít rendszerezni a föld és víz élővilágát nagyobb, ökológiailag értelmes egységek szerint, és iránymutatást ad a védelmi beavatkozások tervezéséhez — miközben fontos szem előtt tartani a módszertani korlátokat és az időbeli változásokat.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az ökorégió?

K: Ki határozza meg az ökorégió határait?

K: Hány szárazföldi és édesvízi ökorégiót határozott meg a WWF?

K: Mi a WWF teljes definíciója az ökorégiónak?

K: Mi a Globális 200-as lista?

Keresés betűvel