Biomok – definíció, szárazföldi és vízi típusok, példák

Ismerd meg a biomok definícióját, szárazföldi és vízi típusait, jellegzetes élőlényeket és példákat — tömör, szemléletes áttekintés az ökológiai rendszerekről.

Szerző: Leandro Alegsa

Az ökológiában a biom a régió fizikai természeti környezetéhez, földrajzi szélességéhez, tengerszint feletti magasságához és domborzatához legjobban alkalmazkodott, jellegzetes növény- és állatközösségek nagyobb regionális csoportja.

Egy biomot a stabil, állandó állapotú ökorégiók vagy közösségek és az összes kapcsolódó átmeneti, zavart vagy degradált növényzet, állatvilág és talaj alkotják, de gyakran a csúcsvegetáció típusa alapján is azonosítható.

Az egyes biomokra jellemző biológiai sokféleség, különösen az állatvilág és a szubdomináns növényformák sokfélesége az abiotikus tényezők és az uralkodó növényzet biomassza termelékenységének függvénye. A szárazföldi biomok magasabb nettó primer termelékenységgel, nedvesség elérhetőséggel és hőmérséklettel rendelkeznek.

A biomok alapvető osztályozása a következő:

  1. Szárazföldi (szárazföldi) biomok és
  2. Vízi (vízi) biomok.

A biomoknak gyakran helyi neveket adnak. Például egy mérsékelt égövi füves vagy bozótos biomot Közép-Ázsiában sztyeppének, Dél-Afrikában szavannának vagy veldának, Észak-Amerikában prérinek, Dél-Amerikában pampának, Ausztráliában pedig outbacknek vagy bozótosnak neveznek. Néha egy egész bioszféra is védetté válhat, különösen egy-egy nemzet biológiai sokféleséggel kapcsolatos cselekvési tervének keretében.



Mi az a biom — rövid összefoglaló

Biom alatt azokat a nagy kiterjedésű ökológiai egységeket értjük, amelyekben a klíma, talajviszonyok és a domborzat határozzák meg a jellemző növény- és állatközösségeket. Egy biomon belül több ökorégió és élőhelytípus is előfordulhat; a biom az éghajlati és ökológiai mintázatok alapján készített nagyobb kategória.

Szárazföldi biomok

A szárazföldi biomok fő meghatározói a hőmérséklet, csapadék mennyisége és eloszlása, a talaj típusa, valamint zavarok (tűz, legeltetés). Gyakori szárazföldi biomok:

  • Trópusi esőerdők — magas éves csapadék, nagy biodiverzitás, például az Amazonas és a Kongói-medence.
  • Mérsékelt erdők — lombhullató és vegyes erdők, évszakos klímával; Európa nagy része, Észak-Amerika egyes területei.
  • Tajga (boreális erdő) — hideg tél, tűlevelű fák dominanciája; Szibéria, Kanada.
  • Tundra — permafrosztos vagy rövid tenyészidejű területek, alacsony növényzet; sarkvidéki és magashegységi zónák.
  • Sztyeppék, prérik, pampák — füves síkságok, szezonalitás, nagy legelőállatokkal; Közép-Ázsia, Észak-Amerika, Dél-Amerika.
  • Szavannák — füves területek fákkal, erőteljes száraz és esős évszakok; Afrika nagy része, Ausztrália, Dél-Amerika egyes részei.
  • Mediterrán cserjések — száraz forró nyár, enyhe csapadékos tél; Földközi-tenger környéke, Kalifornia, Dél-Afrika nyugati része.
  • Sivatagok — nagyon alacsony csapadék, szélsőséges hőmérsékletek; Szahara, Atacama, ausztrál belső területek.
  • Hegyi (alpin) biomok — magassággal változó éghajlat és növényzet; gleccserek, alpesi legelők.

Vízi (vízi) biomok

A vízi biomokat általában sótartalmuk (édesvízi, brakkvízi, tengeri), áramlási viszonyok és mélység szerint különítik el. Fő típusok:

  • Édesvízi — folyók, patakok, tavak, mocsarak; fontosak az ivóvíz-szolgáltatás, táplálékláncok és vándorló halak számára.
  • Brakkvizes élőhelyek — folyók torkolatai, mangrove erdők; magas termékenységű övezetek.
  • Tengeri (sós vízi) — part menti zónák, korallzátonyok, tengeri fűmezők, nyílt óceán; a Föld legnagyobb biomassza-termelő területei közé tartoznak.
  • Mocsarak és lápok — sekély, lassan mozgó vizek, magas tápanyag- és biodiverzitás-koncentráció.

Biológiai sokféleség és primer termelékenység

A biomok biológiai sokfélesége nagymértékben függ az abiotikus tényezőktől: hőmérséklettől, csapadéktól, évszakosságtól és tápanyag-ellátottságtól. A nettó primer termelékenység (NPP) mutatja, mennyi szerves anyag áll rendelkezésre a táplálékhálózat számára: a trópusi esőerdők és parti tengeri rendszerek tipikusan nagy NPP-vel rendelkeznek, míg a sivatagok és nyílt óceán (alacsony tápanyagtartalmú) területek alacsony termelékenységűek.

Funkciók és ökológiai szolgáltatások

A biomok számos ökoszisztéma szolgáltatást nyújtanak, többek között:

  • Szénmegkötés és éghajlat-szabályozás (erdők, tőzeglápok).
  • Vízháztartás és árvízvédelem (vizes élőhelyek, erdők).
  • Talajképződés és termékenység fenntartása.
  • Élelmiszer-, fa- és gyógynövényforrások biztosítása.
  • Biodiverzitás megőrzése és genetikai források fenntartása.

Emberi hatások és védelem

Az emberi tevékenység — mezőgazdaság, városiasodás, erdőirtás, túlhalászat, műtrágyahasználat, szennyezés és éghajlatváltozás — jelentősen átalakítja a biomokat. Ezek a hatások biodiverzitás-csökkenéshez, fajkihaláshoz, élőhelyfragmentációhoz és ökoszisztéma-szolgáltatások romlásához vezethetnek.

A védekezés eszközei közé tartoznak a természetvédelmi területek (nemzeti parkok, bioszféra-rezervátumok), élőhely-helyreállítási programok, fenntartható erdőgazdálkodás és halászat, inváziós fajok kezelése, valamint klímaváltozást mérséklő politikák.

Példák világszerte

  • Amazonas — trópusi esőerdő (hatalmas biodiverzitás, szénraktár).
  • Szahara — sivatag (extrém csapadékhiány, specializált növény- és állatvilág).
  • Szibériai tajga — boreális erdő (nagy tűlevelű erdők, fontos szénraktár).
  • Great Barrier Reef — korallzátonyok (színes tengeri élővilág, turizmus és halászat szempontjából fontos).
  • Pannon síkságok és Közép-európai erdők — helyi európai biomok (mezőgazdaság és városiasodás hatása).
  • Balaton és Tisza — édesvízi ökorégiók Magyarországon (helyi biodiverzitás és rekreáció).

Összefoglalás

A biomok a Föld nagy, ökológiailag jellemző régiói, amelyek a klíma és a terepviszonyok alapján alakultak ki. Ismeretük kulcsfontosságú a természetvédelem, fenntartható erőforrás-gazdálkodás és a klímaváltozás hatásainak kezelése szempontjából. A helyi nevekkel jelölt biomok (például sztyepp, préri, szavanna) ugyan eltérő kulturális jelentéssel bírhatnak, ökológiai szerepük és sérülékenységük globális vonatkozású témák.

Szárazföldi biomok

Az éghajlat a szárazföldi biomok eloszlását meghatározó fő tényező. A fontos éghajlati tényezők közé tartoznak:

    • szezonális ingadozás: a csapadék eloszlása lehet egyenletes az év folyamán, vagy lehet szezonális ingadozással jellemezhető.
    • száraz nyár, nedves tél: a Föld legtöbb régiójában a nyári hónapokban esik a legtöbb csapadék; a mediterrán éghajlatú régiókban a téli hónapokban esik a legtöbb csapadék.
  • tengerszint feletti magasság: a tengerszint feletti magasság növekedésével az élőhelytípusok eloszlása hasonlóan alakul, mint a földrajzi szélesség növekedésével.

A biológiai sokféleség általában a sarkoktól az egyenlítő felé haladva növekszik, és a páratartalommal együtt nő.

A biomok osztályozásának legszélesebb körben használt rendszerei a földrajzi szélességnek (vagy hőmérsékleti zónáknak) és a páratartalomnak felelnek meg.

Udvardy rendszer

1975-ben Udvardy Miklós közzétette a biogeográfiai tartományok rendszerét, amelyet 12 szárazföldi biomra osztott fel.

Bailey rendszer

Robert G. Bailey 1975-ben közzétett térképén kidolgozott egy biogeográfiai osztályozási rendszert az Egyesült Államokra. Bailey később, 1981-ben kiterjesztette a rendszert Észak-Amerika többi részére, 1989-ben pedig a világra. A Bailey-rendszer az éghajlaton alapul, és négy területre oszlik (sarkvidéki, nedves mérsékelt égövi, száraz és nedves trópusi), további felosztással más éghajlati jellemzők alapján (szubarktikus, meleg mérsékelt égövi, meleg mérsékelt égövi és szubtrópusi, tengeri és kontinentális, alföldi és hegyvidéki).

WWF rendszer

Egy biológusokból álló csoport a Természetvédelmi Világalap (WWF) számára kidolgozott egy ökológiai földosztályozási rendszert, amely 14 biomot, úgynevezett fő élőhelytípust azonosított, és a világ szárazföldi területét 867 szárazföldi ökorégióra osztotta. Ezt az osztályozást használják a WWF által a természetvédelem szempontjából prioritásként meghatározott ökorégiók Global 200-as listájának meghatározásához. A WWF fő élőhelytípusai a következők:

  1. Erdők ("lombhullató" = angiospermák)
    1. Trópusi és szubtrópusi nedves lombos erdők (trópusi és szubtrópusi, nedves)
    2. Trópusi és szubtrópusi száraz lombhullató erdők (trópusi és szubtrópusi, félhőmérsékletű)
    3. Trópusi és szubtrópusi tűlevelű erdők (trópusi és szubtrópusi, félhőmérsékletű)
    4. Mérsékelt lombos és vegyes erdők (mérsékelt, nedves)
    5. Mérsékelt égövi tűlevelű erdők (mérsékelt égövi, párás és félárnyékos)
    6. Boreális erdők/taiga (szubarktikus, nedves)
    7. Mediterrán erdők, erdők, bozótosok és szklerofil erdők (mérsékelten meleg, félhőmérsékletű és félszáraz, téli csapadékkal).
  1. Grasslands
    1. Trópusi és szubtrópusi gyepek, szavannák és bozótosok (trópusi és szubtrópusi, félszáraz)
    2. Mérsékelt égövi gyepek, szavannák és bozótosok (mérsékelt égövi, félszáraz)
    3. Árvizes gyepek és szavannák (a mérsékelt övitől a trópusiig, édes vagy brakkos vízzel elöntött)
    4. Montán gyepek és bozótosok: alpesi (a fahatár felett) vagy montán (a fahatár alatt, tehát fákkal).
  1. Tundra (sarkvidék)
  2. Sivatagok és száraz bozótosok (a mérsékelt övitől a trópusiig, száraz)
  3. Mangrove (szubtrópusi és trópusi, sós vízzel elárasztott)



Vízi biomok



Egyéb biomok

Az endolitikus bioszféra, amely teljes egészében a kőzet pórusaiban és repedéseiben, kilométerekkel a felszín alatt élő mikroszkopikus életből áll, csak nemrégiben fedezték fel, és a legtöbb osztályozási sémába nem illeszkedik jól.



Kapcsolódó oldalak



Kérdések és válaszok

K: Mi az a biom?


V: A biom olyan jellegzetes növény- és állatközösségek nagyobb regionális csoportja, amelyek a legjobban alkalmazkodtak a régió fizikai természeti környezetéhez, földrajzi szélességéhez, tengerszint feletti magasságához és domborzati viszonyaihoz.

K: Hogyan épül fel egy biom?


V: Egy biomot a stabil, állandó állapotú ökorégiók vagy települések és a hozzájuk kapcsolódó átmeneti, zavart vagy degradált növényzet, állatvilág és talajok alkotják.

K: Mi határozza meg az egyes biomok biológiai sokféleségét?


V: Az egyes biomokra jellemző biológiai sokféleséget olyan abiotikus tényezők határozzák meg, mint a nettó elsődleges termelékenység, a nedvesség elérhetősége és a hőmérséklet, valamint az uralkodó növényzet biomassza termelékenysége.

K: Két fő biomtípus létezik?


V: Igen, két fő biomtípus létezik - a szárazföldi (szárazföldi) biomok és a vízi (vízi) biomok.

K: A biomok a világ különböző részein helyi neveket kapnak?


V: Igen, a biomoknak gyakran adnak helyi neveket attól függően, hogy hol helyezkednek el a világon. Például egy mérsékelt égövi füves vagy bozótos biomot Közép-Ázsiában sztyeppének, Dél-Afrikában szavannának vagy mezőnek nevezhetnek.

K: Lehetséges, hogy egy egész biomot védetté nyilvánítsanak?


V: Igen, lehetséges, hogy egy egész bioszféra védelemre kerüljön az egyes országok biológiai sokféleséggel kapcsolatos cselekvési tervének keretében.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3