Személyiségzavar: definíció, típusok, tünetek és kezelés

Személyiségzavar — definíció, típusok, tünetek és hatékony kezelések. Ismerje fel a jeleket, értsen meg terápiás lehetőségeket és kap gyakorlati tanácsokat a mindennapi élethez.

A személyiségzavar vagy jellemzavar olyan típusú zavar, amikor egy személy a társadalom elvárásaitól eltérően gondolkodik, érez és viselkedik. Míg a legtöbb embernél ezek a vonások rugalmasak lennének, addig egy személyiségzavarban szenvedő személynél ezek a vonások merevek és működésképtelenek, és tartós mintákat és gyakran tartós problémákat hoznak létre. Ezek a gondolatok, érzések és viselkedésmódok problémákat okozhatnak az érintett személynek és a körülötte lévő többi embernek. Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és sok más országban a személyiségzavarokat a mentális zavarok egyik fajtájaként tartják számon, és orvosi szakemberek kezelik őket. A felnőttek körülbelül tíz százalékának van PD-je.

Típusok és osztályozás

A személyiségzavarokat gyakran három klaszterbe sorolják attól függően, hogy milyen jellegű mintázatokat tartalmaznak:

• A klaszter (furcsa, bizarr): paranoid, szkizoid, szkizotip személyiségzavar — jellemző a bizalmatlanság, érzelmi elhidegülés vagy excentrikus gondolkodás.
• B klaszter (drámai, impulzív): nárcisztikus, hisztrionikus, borderlind (emoscionális instabil) és antiszociális személyiségzavar — jellemző a drámaiság, impulzivitás, érzelmi instabilitás és empátia hiánya.
• C klaszter (szorongó, félénk): elkerülő, dependens és kényszeres személyiségzavar — jellemző a szorongás, túlzott alkalmazkodás vagy merev tökéletességre törekvés.

Példák a gyakrabban ismert személyiségzavarokra: borderline személyiségzavar (érzelmi labilitás, önkárosító magatartás), antiszociális személyiségzavar (mások jogainak figyelmen kívül hagyása), nárcisztikus személyiségzavar (felfújt önértékelés, empátia hiánya), obszesszív-kompulzív személyiségzavar (túlzott perfekcionizmus, merev szabályok).

Tünetek és jellemzők

A személyiségzavarok tünetei általában hosszú ideje fennállnak (évekig), és több élethelyzetben megjelennek. Gyakori tünetek:

• tartós, merev viselkedési minták, amelyek nehezen változtathatók
• problémák interperszonális kapcsolatokban (veszekedések, gyakori szakítások, izoláció)
• érzelmi instabilitás vagy tartós érzelmi tompaság
• impulzív, kockázatvállaló viselkedés (pl. anyagi felelőtlenség, függőség)
• önértékelési zavarok: túlzott önbizalom vagy tartós kisebbrendűség-érzés
• szorongásos tünetek, depresszió vagy időnként pszichotikus epizódok (súlyos esetben)

Okok és rizikótényezők

A személyiségzavarok kialakulása általában több tényező kombinációjára vezethető vissza:

• Genetikai hajlam: örökletes tényezők növelhetik a kockázatot.
• Kora gyermekkori környezet: bántalmazás, elhanyagolás, bizonytalan kötődés vagy instabil családi háttér szerepe jelentős lehet.
• Társadalmi és kulturális hatások: traumák, szegénység, kilátástalanság növelhetik a problémák kockázatát.
• Élettapasztalatok: szerhasználat, súlyos stresszek és egyéb pszichiátriai betegségek is hozzájárulhatnak.

Diagnózis

A diagnózist általában pszichiáter vagy klinikai pszichológus állítja fel részletes pszichés állapotfelmérés, anamnézis és viselkedésvizsgálat alapján. Fontos, hogy a tünetek tartósak legyenek és jelentős működési zavart okozzanak a munkában, kapcsolatokban vagy más fontos területeken. Gyakran szükséges más mentális betegségek kizárása vagy feltérképezése (pl. hangulatzavarok, szkizofrénia, személyiségvonások és tünetek megkülönböztetése).

Kezelés

A személyiségzavarok kezelése összetett és általában hosszabb távú terápiát igényel. A főbb megközelítések:

• pszichoterápia (alapvető kezelési mód):
  • dialektikus viselkedésterápia (DBT): különösen hatékony a borderline személyiségzavar érzelmi szabályozási problémáira és öngyilkossági kockázat csökkentésére.
  • kognitív-viselkedésterápia (CBT): segít a gondolkodási minták felismerésében és módosításában.
  • mentalizációt fejlesztő terápia (MBT): az interperszonális működés és az érzelmek megértésének javítására.
  • pszichodinamikus / interperszonális terápiák: korai kapcsolati minták és belső konfliktusok feldolgozása.
  • csoportterápia és családterápia: javíthatják a kapcsolati készségeket és támogatást nyújthatnak.
• gyógyszeres kezelés: nincs univerzális gyógyszer személyiségzavarra, de gyógyszereket lehet alkalmazni kísérő tünetek (szorongás, depresszió, impulzivitás, pszichotikus tünetek) kezelésére — például antidepresszánsok, hangulatstabilizálók vagy antipszichotikumok.
• kríziskezelés és kórházi ellátás: súlyos esetekben, amikor öngyilkossági veszély vagy súlyos ön- vagy közveszély áll fenn, kórházi kezelés szükséges lehet.

Életmód, önsegítés és támogatás

• struktúra és rutin: segíthet a mindennapi stressz csökkentésében;
• stresszkezelés: relaxációs technikák, alvás- és mozgásprogramok;
• támogató hálózat: család, barátok, támogató csoportok szerepe fontos;
• ismeretek növelése: az érintettre és a hozzátartozókra vonatkozó tájékozódás csökkenti a stigmatizációt és javítja a kezelés elfogadását.

Gyakori társuló problémák

• depresszió és szorongás
• szerhasználati zavarok
• étkezési zavarok
• önkárosítás és öngyilkossági kockázat (különösen borderline esetén)

Mikor kérjünk szakmai segítséget?

• ha a személyes működés (munka, kapcsolatok) tartósan romlik;
• ha gyakoriak a súlyos konfliktusok, erőszakos kirohanások vagy elszigetelődés;
• ha megjelenik önkárosító viselkedés vagy öngyilkossági gondolat;
• ha a családtagok vagy barátok tartósan aggódnak a viselkedés miatt.

Prognózis és megelőzés

A prognózis nagyban függ az egyén konkrét zavarától, a kezelés elérhetőségétől és a korai beavatkozástól. Sok személyiségzavar jól reagál a megfelelő pszichoterápiára, és az életminőség jelentősen javítható. A megelőzés főként a korai támogatáson, a traumák csökkentésén és a mentális egészség gyors elérésén alapul.

Összefoglaló

A személyiségzavarok tartós, élethosszig tartó mintázatok, amelyek jelentősen befolyásolják az ember viselkedését, érzelmi életét és kapcsolatait. Bár gyakran kihívást jelentenek, a megfelelő diagnózis, hosszú távú pszichoterápia és szükség szerint gyógyszeres kezelés mellett sokan javulást tapasztalnak és képesek a mindennapi életük jobb irányítására.

Ha aggódsz magad vagy egy hozzátartozód miatt, érdemes szakemberhez fordulni — a korai segítség gyakran jobb kimenetelt eredményez.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a személyiségzavar?

K: Hogyan hatnak a személyiségzavarok az emberekre?

K: A személyiségzavarok mentális zavarnak minősülnek?

K: Ki kezeli a PD-ben szenvedő embereket?

K: A felnőttek hány százaléka szenved PD-ben?

K: Mi okozza a személyiségzavarokat?

Keresés betűvel