A Coppélia ou La fille aux yeux d'email (magyarul: Coppélia vagy A zománcszemű lány) valószínűleg a világ legismertebb és legtöbbet játszott komédiabalettje. Arthur Saint-Léon és Charles Nuitter a balettet E. T. A. Hoffmann 1816-os Der Sandmann (magyarul: A homokember) című meséje alapján írták. A zenét LéoDelibes írta. Saint-Léon koreografálta az eredeti változatot.
Történet röviden
A cselekmény egy régmúltbeli lengyel faluban játszódik. Swanhilda és Frantz ifjú szerelmesek. Frantz tiszteletlen, bohókás fiatalember; Swanhilda félti a kapcsolatukat. Frantz látszólag elbűvölve jár egy különös házhoz, ahol egy Dr. Coppélius nevű babakészítő lakik, és ott él a titokzatos Coppélia nevű „lány”. Swanhilda féltékenységében utánajár, és kideríti, hogy Coppélia valójában egy életnagyságú baba. Dr. Coppélius megpróbálja életre kelteni a babát, felhasználva Frantz életerejét, mert azt hiszi, egy valódi nő lelke rejlik a babában. Swanhilda álcázza magát Coppéliának, és csalafinta trükkel megmenti Frantzot; a konfliktus komikus helyzetekben oldódik, és a balett vége vidám — a pár kibékül és boldogan folytatja az életét.
Alkotók, szerepek és bemutató
A Coppélia elkészítése sokáig tartott: körülbelül három évig folytak a próbák és az előkészületek, és gyakoriak voltak a nehézségek a megfelelő szereplők megtalálásában. Végül a tizenhat éves Giuseppina Bozzacchit választották Swanhilda szerepére, a Frantz szerepét pedig Eugène Fiocre játszotta. A balettet 1870. május 25-én mutatták be először a párizsi Théâtre Impérial de l´Opéra-ban. A bemutató nagy sikert aratott, és a darab gyorsan bekerült a nemzetközi balettrepertoárba.
Zene és stílus
Léo Delibes partitúrája a Coppélia-hoz könnyed, dallamos és színes hangszereléséről híres. A zenében sok rövid, jellegzetes tánc (mazurka, keringő, polka és helyi hangulatot idéző táncok) váltakozik, amelyek kiválóan szolgálják a komikus, néha groteszk jeleneteket és a karakterek jellemzését. Delibes zenéje mérföldkő volt a balettzene fejlődésében: dallamossága és finom orchesztrációja hozzájárult ahhoz, hogy a balett zenei értéke is önállóan élvezhetővé vált, nemcsak kísérő darabként.
Utóélet, változatok és jelentőség
A koreográfia és a rendezés a bemutató után számos átíráson és adaptáción ment keresztül: a 19. és 20. század folyamán különböző balettmesteri változatok jöttek létre, köztük orosz átdolgozások is, amelyek némileg megváltoztatták a táncok sorrendjét és a szerepek hangsúlyát. Ennek következtében ma nincs egyetlen, „egyetemes” Saint-Léon‑féle Coppélia‑koreográfia; a különböző társulatok hagyományai eltérőek lehetnek.
Coppélia népszerűsége máig töretlen: könnyed, humoros története és fülbemászó zenéje miatt sok társulat kedvelt bemutatója, gyakran szerepel a repertoárban családi, ünnepi előadásokként is. A darab fontos állomás Delibes pályáján, és jelentős hatással volt a balettzenére, egyben a XIX. századi francia balett műfajának egyik jellegzetes, könnyed példája.
Érdekességek
- Giuseppina Bozzacchi, aki a bemutatón táncolta Swanhildát, tragikusan fiatalon elhunyt néhány hónappal a bemutató után; szerepe azonban hozzájárult a darab korai sikeréhez.
- A történet forrása, Hoffmann Der Sandmann című novellája sokkal sötétebb és misztikusabb hangvételű; a balett adaptáció szándékosan könnyed, komikus irányba alakította a történetet.
- A darab zenéje gyakran önállóan is előadott részleteket tartalmaz; több balett‑ és koncertfelvétel is ismert Delibes művéből.
