Szókratész

Szókratész élete

Szókratész soha nem írt semmit. Mindaz, amit Szókratészről tudunk, abból származik, amit mások írtak róla. A fő forrásunk, amit Szókratészről tudunk, tanítványa, Platón írásaiból származik. Platón néhány dialógusa, mint például a Kritón és a Phaidón, lazán tényeken alapul. Ezek nem írásos feljegyzések, hanem Szókratész cselekvés közbeni művészi újraalkotásai.

Szókratész egy másik tanítványa, Xenophón is írt Szókratészről. Arisztophanész, aki zseniális szatirikus komédiákat írt, A felhők című darabban írt róla. Szókratész könnyű célpontja volt a szatírának. Mezítláb járt, és nagyképűen. Néha órákig transzban állt. ^p8 A Felhőkben Szókratész egy őrült, aki megpróbálja kicsalni az emberek pénzét. Platón azt írta, hogy Szókratész ingyen tanított.

Nem tudjuk, hogy Platón leírása Szókratészről pontos-e vagy sem. Ezt nevezik "szókratészi problémának". Bár a történészek sok mindent elfogadnak abból, amit Platón írt Szókratészről, egyesek úgy vélik, hogy Platón (aki Szókratészt hősnek tekintette) nagyobb embernek ábrázolta Szókratészt, mint amilyen valójában volt. Egyesek úgy vélik, hogy Platón inkább saját véleményének kifejezésére használta Szókratész alakját, mintsem arra, hogy pontosan írjon Szókratészről. Ez teszi Szókratészt olyan titokzatos történelmi alakjává. Platón dialógusai művészi alkotások, finoman megírt művek. Az általános nézet szerint a valóságon alapulnak, de kétségtelenül az írás céljára kiigazították őket.

Életrajzi adatok

Szókratész apja szobrász volt, anyja pedig bába, aki segített a nőknek a gyermekszülésben. Lehet, hogy apjához hasonlóan kőműves volt, és Platón azt írta, hogy az athéni hadseregben hoplitaként (nehézgyalogos) szolgált. Tudjuk, hogy egy idősebb filozófus, Arkhelaosz hatott rá, és hogy Athénban mindenkivel beszélgetett, akinek érdekes gondolatai voltak, de ezen túlmenően semmit sem tudunk róla.

Szókratész körülbelül 50 éves volt, amikor feleségül vett egy sokkal fiatalabb nőt, Xanthippe-et. Három közös gyermekük született. Szókratész panaszkodott a feleségére, de senki sem tudta, hogy igazat mond-e.

Azt mondják, hogy Szókratész egyik barátja elment megkérdezni a delphoi jósdát, hogy van-e Athénban Szókratésznél bölcsebb ember. A jós azt mondta, hogy nincs bölcsebb ember. A jósnő arról volt ismert, hogy kétértelmű vagy homályos dolgokat mondott. Nem azt mondta, hogy Szókratész a legbölcsebb, csak azt, hogy nincs nála bölcsebb ember.

Miután Szókratész értetlenkedett ezen, végül úgy döntött, hogy bölcsessége abban rejlik, hogy tudja, hogy tudatlan. Az, hogy megpróbálta megmutatni a polgároknak, hogy egyes elképzeléseik ostobaságok, talán magyarázatot adhat népszerűtlenségére. Platón műveiben Szókratész azt mondja, hogy ő semmit sem tud, de képes mások eszméit előcsalogatni, ahogyan az anyja is segített más nőknek szülni.

Szókratész halála

A vádak

Kr. e. 399-ben, amikor Szókratész már idős ember volt, három polgár - Belétosz, Anitosz és Lükón - vádat emelt Szókratész ellen. Tárgyalást tartottak. Az ókori Athénban az eljárás egészen más volt, mint napjainkban. A polgárok közül 500 fős esküdtszék állt össze. Mind a vádlónak, mind a vádlottnak személyesen kellett beszédet mondania az esküdtek előtt. A bűnösséget vagy ártatlanságot többségi szavazással állapították meg. Nem volt előre meghatározott büntetés, ha az ítélet "bűnös" volt. Mind a vádló, mind a vádlott beszédet mondott, amelyben javaslatot tett a büntetés mértékére. Ismét szavazásra került sor. ^p17

Két vádpont volt ellene. Az általános téma az volt, hogy Szókratész veszélyt jelentett a társadalomra. Az első vádpont az eretnekség, az istenekben való hitetlenség volt. Valószínűleg az volt a célja, hogy előítéleteket keltsen az esküdtek körében. Valójában Szókratész betartotta a korabeli vallás minden helyes eljárását. A vádat sikerrel alkalmazták egy másik filozófus, Anaxagorasz ellen. ^p17

A második vád az volt, hogy tanításaival megrontotta az ifjúságot. Mit értettek ez alatt? Nyilvánvalóan nem a tanítványaival való személyes kapcsolatáról volt szó. Hanem arról, hogy vélhetően befolyásolta politikai nézeteiket. A körébe számos jobboldali arisztokrata tartozott, akiknek az eszméit a polgárok többsége elutasította. A zseniális Alkibiadészt, Athén egykori nagyszerű vezetőjét most árulónak tekintették. ^p17

A tárgyalás

Kritón, Szókratész barátja, törvénytelenül lefizette a börtönőröket, hogy Szókratész megszökhessen. Szókratész azonban úgy döntött, hogy nem szökik meg. Amikor Szókratészt bíróság elé állították, hosszú beszédet tartott, hogy megvédje magát az athéni kormány állításaival szemben.

Az Apológiában Platón írja le, hogyan védte meg magát Szókratész. Így kezdődik:

"Nem tudom, milyen hatást gyakoroltak önökre a vádlóim, uraim, de engem a magam részéről magával ragadtak, annyira meggyőzőek voltak az érveik. Másrészt viszont alig egy szó igaz volt abból, amit mondtak". ^p19.

A mondat

Amikor Szókratészt megkérték, hogy tegyen javaslatot a büntetésére, Szókratész azt mondta, hogy a kormánynak élete végéig ingyen vacsorát kellene adnia neki mindazért a jóért, amit a társadalomért tett. A bíróság szavazást tartott arról, hogy Szókratésznek pénzbüntetést adjanak, vagy halálra ítéljék. Az ítélet az volt, hogy Szókratészt halálra kell ítélni.

Szókratész halála

Szókratész nem félt a haláltól. Nem próbálta elkerülni a halált azzal, hogy bocsánatot kér a tetteiért, mert úgy gondolta, erkölcsileg helyes, ha kiáll az elvei mellett. Szókratésznek megparancsolták, hogy igyon meg egy pohár bürömöt (egy növényből nyert mérgező folyadékot). Megitta, és nem sokkal később meghalt.

Platón Szókratész peréről és haláláról

Platónnak több olyan dialógusa is van, amely közvetlenül Szókratész perével és a haláláig tartó időszakkal foglalkozik. Ezek az események sorrendjében a következők:

1. Apologia, avagy az Apológia. Ez különösen Szókratész védelmével foglalkozik a tárgyalásán. Tartalmában és talán részleteiben is pontosnak tekinthető.
2. Kritón. Ez a per és a halála közötti hónapról szól. Szókratész különösen azt magyarázza barátjának, Kritónnak, hogy miért nem fog megszökni, és miért nem engedi meg barátainak, hogy megvesztegessék a börtönőrt.
3. Phaidón. Ez egy későbbi mű. Úgy írta meg, mintha Szókratész életének utolsó napját szemtanúja lett volna. A műben Illés Phaidó egy baráti társaságnak számol be arról, hogy mit mondott Szókratész az utolsó napon. Ezt nevezik "beszámoló dialógusnak" vagy egyik dialógus a másikban. A Phaidón hosszabb, mint a másik két mű.

Szókratész eszméi

Szókratész segített az embereknek meglátni, hogy mi a baj az elképzeléseikkel. Néha tetszett nekik ez, néha nem voltak boldogok vagy hálásak. Azt mondta, hogy ő, Szókratész nem volt bölcs, de "tudta, hogy semmit sem tud". Mivel a többi ember azt hiszi, hogy tud valamit, de valójában senki sem tud semmit, Szókratész azt állította, hogy ő többet tud, mint bárki más. Azt mondta, hogy azok az emberek, akik rosszat tesznek, azért teszik, mert nem tudnak jobbat.

Az emberek azt gondolják, hogy Szókratész jó ember volt, mert nem tett semmi rosszat, kivéve, hogy mindenről kérdéseket tett fel. Életében azonban sokan úgy gondolták, hogy rossz ember volt, mert feltette ezeket a kérdéseket, és mert elkedvetlenítette a fiatalokat az életükkel kapcsolatban.

Valaki egyszer azt írta, hogy Szókratész azt mondta, hogy "A nem vizsgált életet nem érdemes élni". Ez azt jelenti, hogy valakinek el kell gondolkodnia a saját életéről és annak céljáról. Egyesek úgy vélik, hogy a legtöbb ember boldogabb, ha nem gondolkodik túl sokat az életén.

Szókratész azt is tanította, hogy sokan nézhetnek valamit, és nem látják igazán. Kérdéseket tett fel az élet értelméről és a jóságról. Ezek ma is nagyon fontos kérdések. A filozófia (a bölcsesség szeretete) nagy része ezekről a dolgokról szól.

Legacy

Szókratészt egyesek mártírnak tekintik, mivel önként halt meg azért, hogy támogassa azt a gondolatot, hogy a tudás és a bölcsesség nagyon fontos az életünkben.

Szókratész a történelem egyik legjelentősebb filozófusaként ismert. Gyakran nevezik a nyugati filozófia atyjának. Nem ő indította el a nyugati filozófiát, de nagy hatással volt rá. Szókratész előtt a filozófia elsősorban a matematikával és a természeti világunkkal kapcsolatos kérdések megválaszolásával foglalkozott. Szókratész ezt kibővítette, és a filozófiát etikai, politikai és ismeretelméleti kérdésekkel egészítette ki.